Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

16 LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vény contemplál, ha mi azt mondjuk, hogy a kalitkát kinyitjuk, de a madár nem megy ki belőle, pedig szabad volna kimennie. Hát erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igenis azt teljesen aláírom és abban osztozom, hogy Magyarországnak semmi jogát, a melyet az 1867: XII. törvényczikk fenntartott, sem sérteni, sem elhomályosítani, sem eltitkolni, sem semmi irányban gyengíteni nem szabad. Ez a törvényjavaslat azt nem is teszi, hanem fenntartja azt minden izében, és felesleges lenne a mélyen tisztelt ház előtt ennek vitatásába bele menni, mert a nagyméltóságú főrendiház minden tagja ismeri a törvényjavaslat bevezető részét, ismeri annak harmadik és negyedik szakaszát. De ezen túlmenni, az már nem egyéb, mint ezélszerűségi kérdés. Azt én vallom, hogy Magyarországnak az önálló vámterülethez nemcsak joga van, de ez élő jog, a melylyel a nemzet akkor él, és azt gyakorlatilag akkor foganatosítja, a mikor az adott viszonyok között a törvényhozás minden factora azt helyesnek, jónak és czélszerűnek látja. De azt már nem vallom, hogy mert ez jog, evvel a joggal minden körülmény között élni kell, még akkor is, hogyha a gazdasági visszahatás és a gazdasági következés azt indicálttá nem teszi. Ezt a jogot fenn kell tartani, mert erre szükségünk van, szükségünk van reá, mint harczi eszközre, szükségünk van, mint visszavonulási vonalra esetleg, ha az egyezkedésnek minden és minden lehetősége megszűnik. De hogy ez a jog azért legyen az 1867 :XII. törvényczikk ben lefektetve, hogy vele akkor is élni kell, a mikor a gazdasági érdekek, Magyarország speciális gazdasági érdekeinek és — rátérek erre is — mezőgazdasági és ipari érdekeinek az osztrák gazdasági érdekekkel való összeegyeztetése, méltányos és a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó alku útján lehetséges, ebben már kérem nem osztozom. És ez a kérdés, méltóságos főrendek. Nem az a kérdés, nem is volt sohasem, a mikor gazdasági életünket berendeztük és gazdasági viszonyainkat szabályoztuk, hogy oda állittassék feltétlenül akár a vámszövetség, akár a külön vámterület mint feltétlen postulatum; hanem az a kérdés, hogy Magyarország közgazdasági érdekei e rendezés által lehetőleg megóva legyenek, és pedig első sorban úgy, hogy azzal az országgal, a melylyel a pragmatica sanctio alapján válhatlan kapcsolatban vagyunk, keressük meg azt, a mit az 1867: XII. törvényczikk megmond, és pedig megmond azzal, hogy az érintkezés pontjai számosak, sűrűek és fontosak lévén, nem lehet-e vele ezen a téren a vámközösség keretén belül és a vámközösség alapján a mi érdekeink megóvásával egyezkedni. És ha lehet, — és azt hiszem, hogy lehet, — akkor igenis, az adott viszonyok között én elsőséget adok annak a rendezkedésnek, a mely a vámközösség keretein belől óvja meg Magyarország gazdasági érdekeit is. Meri, bocsánatot kérek, a kérdésnek egyoldalú az a felállítása, a hogyan az én t. barátom szíves volt azt fellállitani, hogy tudniillik Magyarország mezőgazdasági ország; Magyarországnak fejlődnie kell ipari tekintetben; érdekei Ausztriáéval merőben ellentétesek, soha semmiben ki nem egyenlíthetők és Magyarországra nézve előnyös compromissum Ausztriával nem is képzelhető. T. barátom ezen thesisét én a magam részéről aláírni nem fogom, sőt nagyon kérem t. barátomat saját érdekében is, ily mereven ne állítsa fel a tételt, mert az még az önálló vámterület alapján sem érvényesíthető, mert még ezen az alapon állva, sem lehetne ezt a tételt ily mereven odaállítani a nélkül, hogy ezen országnak gazdasági, pénzügyi és hitelügyi érdekei azt nemzedékről nemzedékre meg ne siratnák. Akkor is egyezkednie kellene, akkor is a compromissum terére kellene lépnie t. barátomnak, hacsak nem akar bizonyos vámháborút, a mely, Isten tudja, micsoda következéssel járna. Vagy azt hiszi, t. barátom, hogy separatió esetében a mi érdekeink megóvása bizonyos compensatió, bizonyos compromissum és kiegyenlítés nélkül, a mi más szóval annyit tesz, hogy részünkről bizonyos áldozatok nélkül a mi érdekeink megóvása lehetséges lenne ? Nem tételezem fel róla, hogy ezt higyje, mert sokkal gyakorlatibb, mert sokkal élesebb eszű, hogy ezt higyje; de ha nem hiszi, akkor ne alkalmazza ezen a téren azt a thesist, hogy az egyezkedés azt jelenti, hogy valaki csak a maga