Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 speciális érdekeinek egyoldalú megóvását követelheti, a másik fél pedig nem. Ilyen egyezkedés nincs. Az lehetetlen, hogy Magyarország bármely helyzetben és bármikor az egyezkedésnél csak saját speciális és egyes érdekei szempontjából és esetleg csak azokból indulhat ki. Ez nem lenne helyes, mert abból kell kiindulnia, hogy megóvja — és itt van a kérdés súlya, — ezeknek az érdekeknek egyetemét. Az a kérdés tehát: ebben az egyezkedésben biztosítva van-e az ország gazdasági érdekeinek egyeteme, igen, vagy nem? Ha erre a kérdésre a válasz igenlőleg hangzik, akkor úgy áll a kérdés, a mint azt Zichy Nándor gróf 6 nagyméltósága mondotta: el kell fogadni ezen javaslatot minden habozás nélkül; ha pedig a válasz nemmel hangzik, el kell vetni minden habozás nélkül. Én azt hiszem, hogy a válasz igennel hangzik. És itt ismét visszatérek ő méltósága thesisére. Nem osztozom abban a nézetében, hogy itt érdekeink ellentéte oly merev volna, hogy azok kiegyenlithetetienek lennének a maguk egyetemében. Senki sem tagadhatja, a ki a mi gazdasági viszonyainkat a magok egyéni álláspontjából, — hogy úgy fejezzem ki magamat, — a magok correlatiójában és vonatkozásában az osztrák viszonyokkal vizsgálja, hogy vannak köztünk ellentétek gazdasági érdekeink egyes részleteire nézve, de érdekeink egyetemére nézve azt állítom, hogy azon álláspont a helyes, a melyet én elfoglalok és a melyet a javaslat elfoglal, hogy ezen két gazdasági nagy érdektömb az adott európai gazdasági viszonyok közt egymást kiegészíteni van hivatva. A mint t. barátom mondotta, Magyarország elsősorban agricol, Ausztria elsősorban ipari állam. Igaz, Magyarországnak törekednie kell ebből az egyoldalú gazdasági állapotból kijönnie és iparát fejlesztenie, mert a modern gazdaságnak, a modem háztartásnak és a modern társadalmi és állami életnek terheit egyoldalú gazdasággal bíró állam hosszú ideig nem birja el. De erre igenis törekszünk is és az ország fog is minden időben erre törekedni, meg is lesz a lehetősége, mert állítom, hogy csak oly egyességet fog ennek az országnak ajánlani bármely kormány és ez a kormány FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. is, a mely az iparfejlesztési törekvéseket is, habár azok nehezebbek is ebben a kapcsolatban, — elismerem, — de lehetetlenné nem teszi; a mint hogy tessék visszatekinteni az utolsó 30 évre és annak eredményeire ! Merné-e valaki mondani, hogy lehetetlenné tétetett Magyarországon az iparnak legalább oly mértékű fejlődése, a mit az adott viszonyok, az itt fennálló és fenforgó feltételek megadnak és lehetővé tesznek? Nos, ebben az irányban még nagyobb mértékben fejleszteni az országot, az ország iparfejlesztési törekvéseit és tendentiáját, igenis, minden tekintetben előmozdítani kötelessége lesz minden kormánynak, kötelessége lesz a törvényhozásnak és ez a rendelkezés nem teszi azt lehetetlenné, amint mélyen tisztelt barátom azt mondja. De itt van az éremnek a második oldala is. Tisztán és kizárólag, megengedem, az önálló vámterület az iparfejlesztési törekvéseket hatályosabban mozdítaná elő, habár ne gondolja senki, hogy magában véve az önálló vámterület mindjárt nagy, virágzó ipart fejleszt, mert ahhoz sok egyéb keil, és olyan dolgok kellenek, a melyeket részben a közös vámterület keretében is megszerezhetünk, oiyan dolgok, a melyekel alkalmaz most is a törvényhozás. De mi az éremnek a másik oldala? Az, hogy éppen az a kiegészítő momentum Magyarország mezőgazdasági állapotában van. Hát azt hiszi mélyen tisztelt barátom, hogy, ha mi, tisztán iparfejlesztési törekvésből kiindulva, az önálló vámterület állásponljára helyezkedünk és elhatározná magát az ország a gazdasági különválásra, hogy ez csak az volna, s mit az én t. barátom úgy jellemez, hogy ez »átmeneti baj és egészséges krisis« volna? Én azt hiszem, hogy ez igen komoly krisis volna. Meg vagyok győződve, hogy az ország ezt is elbírná; bizom az ország vitalitásában és hiszem, hogy átélné ezt is; és ha rákerülne a sor, hogy nem tuunók érdekeinket más utón megóvni, ezzel is szembe kellene néznünk. De ezt nem szabad absolut tételnek felállítani, hanem meg kell vizsgálni, az adott és az odakínált gazdasági rendezkedés olyan-e, a mely rosszabb, mint az a krisis, vagy pedig olyan, a mely jobb, mint annak a krisisnek a következései, a mit a gazdasági különválás magával hoz. -">