Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

12 LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ha Magyarország önálló vámpolitikát folytathat, ha Magyarország önálló vámterületet képez. Ausztria és Magyarország közgazdasági viszonyai egymástól lényegesen eltérnek, úgy, hogy azokat egyöntetűen szabályozni és mind a két fél érdekeinek megfelelően kielégíteni alig, de sőt nem is alig, hanem egyátalában nem lehet. Mindig az egyik fél előnyére s a másik fél hátrányára fog alakulni a vámügyeknek és mindazon kérdéseknek szabályozása, a melyek azzal összefüggenek, a mig a közös vámterület Ausztria és Magyarország között fennáll. Magyarország túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó lakossággal bir. A nyerstermelés bir hazánkban legnagyobb jelentőséggel, mig ezzel szemben tudjuk, hogy viszont Ausztria fejlett iparral bir. Bizonyos tekintetben két ily szomszédos terület érdekei kiegyenlíthetők és úgy látszik, hogy egyik a másikra van utalva. És a köztök lévő érdekellentét nem is olyan nagy, ha létezik oly öntudatos és megfelelő szabályozása az érdekeknek, a mely a gyengébb fél részére a fejlődést mesterségesen meg nem nehezíti. Magyarország közgazdasági fejlődését azonban az Ausztriával való közös vámterület mesterségesen megnehezíti nemcsak, de azon helyzetben vagyunk, hogy nélkülöznünk kell azt, a mit Európa egy állama sem nélkülözött, a melynek ma fejlődött, valóban számottevő ipara van, hogy tudniillik a maga iparát más eszközök mellett megfelelő védelmi vámokkal támogathassa, fejleszthesse. Nem. Nekünk küzdenünk kell még azon mesterségesen támogatott versenynyel is, melylyel Ausztria, fejletiebb iparánál és közéleténél és a vámsorompók hiányánál fogva, nálunk a világiparral szemben előnyösebb helyzetet élvez és mesterségesen megnehezíti önálló iparunk fejlődését. Magyarország népessége ma már túlhaladta azt a számot, a mely a mezőgazdaságnak mai fejlettsége mellett Magyarországon megfelelő keresetet találhat. Hogy ez így van, azt igazolja az évről-évre növekvő, bár természetesen némikép ingadozó kivándorlás; de igazolja másodszor az, hogy hazánkban az utóbbi évtizedek alatt az országnak egyik vidékén inkább, mint a másikon, de mégis már oly mértékben, hogy ez a jelenség országosnak mondható, igen nagy számú földmives proletariátus fejlődött. A mezőgazdaság, ismétlem. Magyarországon nem nyújt már elegendő keresetforrást az ország összes lakossága részére, Elérkezett volna tehát az az idő, midőn az ország lakossága egyrészének nagyobb mértékben kellene ipari termeléssel foglalkoznia. Az átmenetet ezen egyoldalú földmivelö ország állapotából egy fejlettebb iparú ország állapotába megnehezíti az Ausztriával való vámközösség s annak hosszabb ideig való fenmaradása. Mert azt értem, méltóságos főrendek, hogy az átmenet némi nehézségeket okoz, sőt tagadhatatlanul, mint minden átalakulás, egy bizonyos közgazdasági válságot is idézhet elő; hanem ez csak egy egészséges krisis volna és nem betegség, a mely után annál szerencsésebben fejlődhetnék az ország közgazdasága. Ámde, méltóságos főrendek, a közgazdasági okok mellett utalás történhetik arra, hogy eme törvényjavaslatok elfogadására s a vámközösség fenntartására politikai okokból szorulunk. Ha felvetjük azt a kérdést, hogy mi a maga lényegében a politika, azt hiszem, alig adhatunk reá más választ, ha e szónak magasabb erkölcsi jelentőséget tulajdonítunk, mint azt, hogy az a nemzeti hatalomnak érvényesülése. A hol egyebet keresnek a politikában, mint ezt, ott a közélet apró intrigákká fog lealjasulni, ott egészséges közélet nem fejlődik, vagy legfeljebb akkor lehet a közélet egészséges, ha folytonosan rendkívüli erőfeszítés történik arra, hogy a közélet megtartassák ama magasabb politikai ideál körében. Gzélul nem lebeghet egyéb, bármely öntudatos politikus előtt mint az, hogy nemzetét a többi nemzetek körében, mint önálló nemzetet és országot szemlélhesse. De számolnunk kell természetesen a történelmi fejlődéssel is. Teljes hűséggel és loyalitással meg kell felelnünk mindannak, a mit ez a történeti fejlődés hazánkban törvényes alapként megalkotott. De ezen felől azután a lehető legnagyobb függetlenségre kell törekednünk. Hiszen még az 1867-iki törvények is teljesen kidomborítják az országnak önállóságát a közgazdasági ügyekre, a vámügyekre nézve és az önálló vámterület felállítására való jogát; de a jelen törvényjavaslat is — és ezt kész-