Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 11 mert a parlamenti kormány képviseleti kormány a közvéleménynyel szemben, annak iránya ellenére kormányozni tehát nem lehet. Az ily kormány nem tarthatná fenn magát s azért múlhatatlanul szükséges, hogy teljes őszinteséggel világosittassék fel mindkét fél ezen helyzet szükséges és hasznos volta felől, de egyszersmind az iránt is, hogy áldozatok nélkül ez sem jár, mint átalában semmi sem az életben. De igenis egy dologhoz, bárminő legyen az, Magyarországon mi mindnyájan — és ez a negyedik álláspontom — törhetetlenül ragaszkodunk s ez a viszonyoknak törvényes alapon való fejlesztése. Ezt a kiegyezést máskép, mint törvényes alapon: máskép mint a parlament nyilt hozzájárulásával megcsinálni nem lehet. És ha volt ok arra, hogy oly nagy nehézségekkel járt ezen kiegyezés létrehozatala: az azon kétkedés volt, a mely ezen út és ennek törvényes alapjára nézve a közvéleményben aggodalmat keltett. Hogy ezen túl vagyunk, azért bizonyára hálával tartozunk a jelen kormánynak. Ezeket, méltóságos főrendek, el kívántam ez alkalommal mondani, jelezvén azt, hogy sokkal fontosabb és sokkal terjedelmesebb azon törvény, hogysem annak részleteibe annak indokolásába egy átalános tárgyalás keretében bocsátkozni lehetne. De nevetséges és szükségtelen is volna, mert hiszen a helyzetet, a törvényt és annak előzményeit, tárgyalásait mindnyájan ismerjük és mindnyájan át vagyunk hatva annak igazságától, hogy, ha ez talán tökéletesíthető is, ha egy vagy más iránybaa lehetnek is eltérő nézetek: úgy politikailag, mint gazdaságilag bölcsebb dolog nagyban és átalánosságban elfogadni azt úgy, a hogy van, mert az kétségkívül sokkal több jót nyújt, mint a mennyit a részletes tárgyalás esetleg nyújthatna, ha annak hátrányait földeríteni igyekeznénk. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, hogy figyelmöket e részben igénybe vettem, s ajánlom a törvényjavaslatnak úgy átalánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Helyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző: Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn a vám- és kereskedelmi viszonyok és az ezekkel összefüggő némely kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalásánál felszólalok s a méltóságos főrendek figyelmét néhány perczve igénybe venni bátorkodom: nem mellőzhetem, hogy egy rövid visszapillantást vessek alkotmányos életünknek a közel múltban történt eseményeire és alakulásaira. Nem szándékozom, méltóságos főrendek, emiékezetökbe visszaidézni a múlt év végén s a jelen év elején lefolyt alkotmányos küzdelmeket, de felhasználom az alkalmat arra, hogy ámbár nem tartozom az igen tisztelt kormányt támogató többséghez, tehát a kormány pártjához, mégis teljes elismerésemet fejezzem ki ő nagyméltóságának a ministerelnök úrnak, hogy alkotmányos életünknek válságos korszakában hazafias áldozatkészségével az ügyek vezetésének élére állva, elhárította tőlünk ama veszélyt, mely alkotmányos életünknek folytonosságát fenyegette. (Helyeslés. Éljenzés.) A vám- és kereskedelmi viszonyoknak és az ezekkel összefüggő némely kérdéseknek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. Értem azt, hogy í867-ben, midőn a kiegyezés létrejött, a megoldandó kérdéseknek oly nagy halmaza igényelte a rendezést, hogy részint ezen oknál fogva, részint más gazdasági tekinteteknél fogva, abból a szerintem ugyan téves, de okvetlenül jóhiszemű vélekedésből kiindulva, hogy ezzel t. i. hazánk közgazdasági fejlődésének teszünk szolgálatot, 1867-ben megállapították Ausztria és Magyarország között a közös vámterületet. A vámkérdéseket 1867. előtt Magyarországra vonatkozólag hosszú időn át mindenkor úgy intézték és úgy szabályozták, hogy Magyarország gyarmatszerű helyzetéből ki ne emelkedjék, szóval a vámügy kezelésénél rendszerint Magyarország hátrányára és Ausztria előnyére történt a fontosabb kérdések elintézése. Nem csodálható ennélfogva, hogy elterjedt a magyar közvéleményben az a hit, hogy egyátalában az országnak Ausztriával szemben vámvonalakkal való elkülönítése Magyarország közgazdaságára káros lenne. Az utóbbi 30 évnek közgazdasági fejlődése azonban szerintem igazolta azt, hogy sokkal előnyösebb lett volna, s*