Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 81 egy, megengedem, növénygeographiailag complicált vidéken, melynek természetét azonban gyermekkoromtól fogva ismerem, hat héten áttettem ilyen felvételeket; dendrologiával foglalkozom régebben, birom a szükséges műveket, el voltam látva a műszerekkel, teljes helyi ismerettel és ismeretséggel, kocsival, szabad idővel és fiatal erő vei, geológiai térkép és útbaigazítással; még egyszer hangsúlyozom, hogy a felvételek megejtéséhez komoly tudományos képzettségre nincs szükség és mégis a szerzett tapasztalatok alapján bátran kijelenthetem, hogy a minister úr még a kincstári területekről sem lesz képes a kellő számú, csak félig-meddig is megfelelő adatokat beszerezni. Ha tehát folytatjuk a mostani eljárást tovább is, a végeredmény az lesz, hogy évek után az ország legnagyobb részéből adatokkal nem birunk, a beküldött ismék nagyobb része, mint értéktelen, a papírkosárba vándorol, egy másik része pedig, mely formailag ügyesen lesz kiállítva, meg nem felelő, hiányos és részben hazug adataival fog tévútra vezetni és a kevés tényleg helyesen kiállítót)aktól külsőleg megkülönböztethető nem lévén, ez utóbbiakat is értéktelenné teszi, szóval hiába fáradt néhány szorgalmas erdész. Hogyha azonban egyszer együtt van ilyen vagy bár elégtelen, de mégis nagy mennyiségű adat, meg vagyok róla győződve, mert hisz úgy szokott az lenni, fel is fogják dolgozni, a külföld pedig megint egyszer ránk süti majd a megbízhatatlanság bélyegét teljes joggal. Ezekkel gondolom elegendően megvilágítottam a növénygeographiai vállalkozás hajótörését, melynek consequentiáit levonva, a minister úr két lehetőség előtt áll. Ha az elvállalt obligo teljesítésére pénze nincs, akkor vallja be ezt őszintén és szüntesse meg haladéktalanul azon actiót, mely a magyar állam prestige-éhez és komolyságához nem méltó, czélt nem ér és az eléggé elfoglalt lelkes erdészt hiába fárasztja. Ha azonban a minister úr az elvállalt feladat fontosságát tényleg elismeri, a mit feltennem jogom van, akkor teljesítse saját szakemberének hő vágyát, választasson ki 10—12 fiatal arra alkalmas és különösen qualifikált erdészt, lássa őket el a FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. szükséges eszközökkel, tartasson nekik egy rövid cursust, a többit bizza bátran az ügy mostani vezetőjére, ki ezen gárdával 2—3 év alatt öszszesen tán 20.000 forinttal meg fogja vetni az alapját egy olyan műnek, melylyel a magyar erdészet háláját és a külföld elismerését biztosítja magának. Ezzel rátérek a gyümölcstermelésre, melynek rendezéseért a minister urat egyenesen irigylem. Ha bármiféle téren akarunk mi magyarok előremenni, lépten-nyomon küzdenünk kell az évszázados elmaradottság, gazdasági conjunctura kedvezőtlensége és a pénzhiány ellen. Hát, méltóságos főrendek, itt elmaradottságunk eshetőleg előnyünkre válik, a conjunctura kedvez, több pénzre még egyelőre szükség nincs. Hogy mégis felszólalok mezőgazdaságunk ezen, fájdalom még mindig félvállról nézett mellékága érdekében, okát a kormány gyümölcsészeti politikájában leli, mely ha meg nem változik, a jelenlegi kedvező alkalom örökre kisiklik kezeinkből és az ország milliókra menő haszontól elesik. A jó minőségű magyar, osztrák vagy német alma sokszor vevő hijján a termelő kamarájában rothad el, a rosszabb, nehezebben producált, távolról szállított amerikai collegáját pedig eszi a magyar, osztrák és német consumens. Ez az ismert tény bosszantja a belföld termelőit és még Tamásabbá teszi a gyümölcsészet Tamásait; egyik is, másik is természetes, de természetes maga a bizarrnak látszó tény is. A tengertúl nagy mennyiségben, de mindössze 3—4 fajú almát usanceal biróáron ad, a kereskedő meg azért foglalkozik vele, az európait ott hagyja, mert a fajlabirynthus őt megöli nálunk csakúgy mint Németországban, a hol a fajgyüjtemények passiója tán még nagyobb és minden kis államocskának meg van a maga normálsortimentje. Hogy lehetne ezen a bajon segíteni í Igen egyszerűen, úgy hogy összesen kevés fajtát producáljunk. Már most ebben rejlik a mi óriási előnyünk, hogy nálunk eddig igen kevés fa lévén, a mezőrendöri törvény értelmében csak most látunk hozzá, a kiültetendő fák fajaira pedig csekély beavatkozással könnyen ií