Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 81 egy, megengedem, növénygeographiailag compli­cált vidéken, melynek természetét azonban gyer­mekkoromtól fogva ismerem, hat héten áttettem ilyen felvételeket; dendrologiával foglalkozom régebben, birom a szükséges műveket, el vol­tam látva a műszerekkel, teljes helyi ismeret­tel és ismeretséggel, kocsival, szabad idővel és fiatal erő vei, geológiai térkép és útbaigazítás­sal; még egyszer hangsúlyozom, hogy a felvé­telek megejtéséhez komoly tudományos képzett­ségre nincs szükség és mégis a szerzett tapasz­talatok alapján bátran kijelenthetem, hogy a minister úr még a kincstári területekről sem lesz képes a kellő számú, csak félig-meddig is megfelelő adatokat beszerezni. Ha tehát folytatjuk a mostani eljárást to­vább is, a végeredmény az lesz, hogy évek után az ország legnagyobb részéből adatokkal nem birunk, a beküldött ismék nagyobb része, mint értéktelen, a papírkosárba vándorol, egy másik része pedig, mely formailag ügyesen lesz kiál­lítva, meg nem felelő, hiányos és részben ha­zug adataival fog tévútra vezetni és a kevés tényleg helyesen kiállítót)aktól külsőleg meg­különböztethető nem lévén, ez utóbbiakat is értéktelenné teszi, szóval hiába fáradt néhány szorgalmas erdész. Hogyha azonban egyszer együtt van ilyen vagy bár elégtelen, de mégis nagy mennyiségű adat, meg vagyok róla győződve, mert hisz úgy szokott az lenni, fel is fogják dolgozni, a kül­föld pedig megint egyszer ránk süti majd a megbízhatatlanság bélyegét teljes joggal. Ezekkel gondolom elegendően megvilágí­tottam a növénygeographiai vállalkozás hajó­törését, melynek consequentiáit levonva, a minister úr két lehetőség előtt áll. Ha az elvállalt obligo teljesítésére pénze nincs, akkor vallja be ezt őszintén és szüntesse meg haladéktalanul azon actiót, mely a magyar állam prestige-éhez és komolyságához nem méltó, czélt nem ér és az eléggé elfoglalt lel­kes erdészt hiába fárasztja. Ha azonban a mi­nister úr az elvállalt feladat fontosságát tény­leg elismeri, a mit feltennem jogom van, akkor teljesítse saját szakemberének hő vágyát, vá­lasztasson ki 10—12 fiatal arra alkalmas és különösen qualifikált erdészt, lássa őket el a FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. szükséges eszközökkel, tartasson nekik egy rövid cursust, a többit bizza bátran az ügy mostani vezetőjére, ki ezen gárdával 2—3 év alatt ösz­szesen tán 20.000 forinttal meg fogja vetni az alapját egy olyan műnek, melylyel a magyar erdészet háláját és a külföld elismerését biz­tosítja magának. Ezzel rátérek a gyümölcstermelésre, mely­nek rendezéseért a minister urat egyenesen irigylem. Ha bármiféle téren akarunk mi magyarok előremenni, lépten-nyomon küzdenünk kell az évszázados elmaradottság, gazdasági conjunc­tura kedvezőtlensége és a pénzhiány ellen. Hát, méltóságos főrendek, itt elmaradottságunk eshe­tőleg előnyünkre válik, a conjunctura kedvez, több pénzre még egyelőre szükség nincs. Hogy mégis felszólalok mezőgazdaságunk ezen, fájda­lom még mindig félvállról nézett mellékága érdekében, okát a kormány gyümölcsészeti po­litikájában leli, mely ha meg nem változik, a jelenlegi kedvező alkalom örökre kisiklik ke­zeinkből és az ország milliókra menő haszontól elesik. A jó minőségű magyar, osztrák vagy német alma sokszor vevő hijján a termelő kamarájá­ban rothad el, a rosszabb, nehezebben produ­cált, távolról szállított amerikai collegáját pedig eszi a magyar, osztrák és német consumens. Ez az ismert tény bosszantja a belföld termelőit és még Tamásabbá teszi a gyümöl­csészet Tamásait; egyik is, másik is természe­tes, de természetes maga a bizarrnak látszó tény is. A tengertúl nagy mennyiségben, de mindössze 3—4 fajú almát usanceal biróáron ad, a kereskedő meg azért foglalkozik vele, az európait ott hagyja, mert a fajlabirynthus őt megöli nálunk csakúgy mint Németországban, a hol a fajgyüjtemények passiója tán még nagyobb és minden kis államocskának meg van a maga normálsortimentje. Hogy lehetne ezen a bajon segíteni í Igen egyszerűen, úgy hogy összesen kevés fajtát producáljunk. Már most ebben rejlik a mi óriási előnyünk, hogy nálunk eddig igen kevés fa lévén, a mezőrendöri törvény értelmében csak most látunk hozzá, a kiültetendő fák fajaira pedig csekély beavatkozással könnyen ií

Next

/
Oldalképek
Tartalom