Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

82 XLVl. ORSÍ gyakorolhatunk ingerentiát; holott az összes nyugati államok czélt csak úgy érhetnének, ha a meglevő ültetvényeiket előbb kiväguák, ez pedig oly effectiv kárral jár, hogy ebbe senki bele nem megy. Ez röviden a mai helyzet, ha kihasználjuk, a miénk a jövő, hanem arról máskor, vagy reménylem nem is fogok beszélni. A mi saját gyümölcstermelésünknek — megjegyzem, hogy csak az országos viszonyokról beszélek, a localis előrehaladt oasisokat nem is érintem — mai stádiumának jellemző momentumai ezek: Aránylag kevés fa, de nagyon sok faj és sokféleség, a termelő megbizhatlansága, a kereskedő kedvtelensége, a csomagolás rossz, a szállítás nehézkes volta, a községi faiskolák nagyrészt nem létezése, a szűk látkörü nagyközönség ellenszenve a gyümölcstermelés ellen, mert, a mint mondják, az csak boszusággal jár, a termést úgy is ellopják, a fák rossz kezelése, a hernyókat a közigazgatási szervek csak papíron pusztítják, a cserebogarak elleni védekezés a káromkodásra szorítkozik és ehhez vidékenként egy-egy minden rovarnál is károsabb nagy hírben álló pomologus, a kinek a fejében pár száz elferdített franczia név, de egyéb semmi sincs. Ergo közvélemény, hogy gyümölcsöt enni jó, de termelni nem érdemes. Ezeket a bajokat a mai kormány felismerte, és bár igen szorgalmas, a productiót jobban emeli, mint elődje, de azokon segíteni nem fog, ellenben az által, hogy helytelen, vagyis túlsók fajból álló lista szerint dolgozik és tényleg sok fát ültet, az előbb emiitett előnyöktől megfosztja az országot. Ezzel szemben ajánlom a kormánynak, vegye igénybe a rendelkezésre álló mai szaktudást, kül- és belföldi müvek és szakemberek formájában és ezekkel állíttasson össze egy kevés számból álló új fajlistát, vagyis jobban mondva, reducálja lényegesen a qualitative jó mai névsort, melyből érdekes mutatványul felemlítem, hogy míg a kilencz millió négyszögkilométernyi amerikai unió 3—4 fajjal dolgozik, a 30-szorta kisebb Magyarországból az 1895-ben közzétett ministeri évi jelentés 78 almafélét ajánl, de GOS ÜLÉS. 120-at protegál már a legújabb fatenyésztési utasítása. Ha a lista elkészült, dolgoztasson ki egy tervezetet az egész országra és csak ha ennek legalább egy része meglesz, a mi hamar meglehet, akkor lásson a fásításhoz, a melyet aztán teljes erélylyel és kérlelhetlen szigorral eszközöltessen a mezőrendőri törvény értelmében, mely kötelezővé teszi az állami, törvényhatósági és vicinális utak befásitását, ezekhez méltóztassék hozzávenni, a hol erre alkalmasak, a vasúti töltéseket, úgy a mint azt Festeíits Andor gróf, a minister úr nagy érdemű elődje contemplálta. Ezekre nézve rendelje el, vagy ha arra joga nincs, forduljon a törvényhozáshoz, hogy a hivatalos tervezetek fajai nem mint eddig ajánlatosak, de kötelezők. Keresztülvitelét elősegítik a községi faiskolák, melyben csak az illető rayon fajai volnának cultiválandók, az állam pedig, akár ingyenes, akár leszállított vagy rendes árú fajokról legyen szó, más fajokat az egyes vidékekre nem is küld. Ha a minister úr ezt megcsinálja, a mi könnyű dolog, mert csak helyesebb, de semmivel sem drágább formája annak, a mit eddig tett, úgy megoldottnak tekintheti a gyümölcstermelés kérdését, mert helyes irányba termelvén a productiót, megveti az alapját az egészséges kereskedelemnek is, melynek létesítésével hiába fárad már. A midőn egyszer az újonnan beültetett fák már teremni kezdenek, publicálja a kormány Magyarország gyümölcsészeti térképét, mely kitünteti, hogy az utak és vasutak mentén álló 10—15 millió fa, hol mit terem. Az egyforma érés által a gyümölcs megőrzése, a fajok kevés volta által a kezelés, nyesés, mívelés, csomagolás és mi fő az értékesítés megkönnyűl, a megbízhatatlanság lehetetlenné válik, az állam maga nagy producens lévén, a vasúti berendezéseket a maximalis niveaura emeli. Ez a direct haszon, de nem marad ki az indirect sem; niert az a minden theoriának, jó tanácsnak, könyvnek, előadásnak és egyébnek ellentálló megrögzött kemény parasztfej, ha egyszer látja, hogy az útmenti fák termését jól, a szedett-vedett kertbelit pedig alig tudja értékesíteni, kidobja a régi fákat, maga fog újat kérni és ha más-