Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Sv a körülmény, hogy a méltóságos főrendek az 1899. évi állami költségvetésről a vitát ily rövid idő alatt befejezik, és az a tény, hogy abban oly kevés politikai momentum fordult elő, talán fel is mentene engem attól, hogy a méltóságos főrendek figyelmét egy fölszőlalással igénybe vegyem. És még sem érzem magamat felmentve ettől azért, mert köszönetet akarok a méltóságos főrendeknek mondani azért az előzékenységért és kegyes jóindulatért, mclylyel ezt a költségvetést birálni és a kormány iránt ezen költségvetés bírálata közben viseltetni méltóztatnak. A kormány és én első sorban ez által nem fogunk elbizakodottakká válni, nem fogjuk azt gondolni, hogy ime, most már minden, a mit mi kezdünk, minden, a mit mi cselekszünk, már előre a méltóságos főrendeknek, ezen illusztris testületnek helyeslését birja. Épen nem; én ezt a kegyes elnézést csak annak tulajdonítom, hogy a méltóságos főrendek be akarják várni ezen kormány tényeit, hogy azután azok felett kellőleg bírálatot gyakoroljanak. Azokat a nyilatkozatokat, a melyeket kormányra lépésemkor programmszerüleg a törvényhozás mindkét házában tettem, azzal a kegyes felfogással fogadták, hogy elvileg helyeslik programmomat, becsületes intentiókat látnak abban, helyesen kitűzött czélokat és irányokat és bevárják azt, hogy ezek mikép fognak érvényesülni, így fogom én fel, de mégis köszönetet mondok azért a kegyességért, melyet ezen költségvetés tárgyalásánál irányunkban mutatni méltóztatnak. És ha ezen a köszöneten kivül pár kérdést mégis felölelek felszólalásomban, ezt azért teszem, hogy az előttem szólott méltóságos főrendiházi tagnak, Mailáth József grófnak, nagyon tartalomdús és nagyon érdekes előadására nem annyira észrevételt, mint viszhangot adjak. Ö két kérdést ölelt fel és egészen természetesnek tartom, hogy ezeket választotta ki mint a mi állami életünk talán legnagyobb fontosságú és igen jelentékeny kérdéseit, a melyek az állami és magánélet egy egész világát ölelik fel, a közgazdasági és közigazgatási kérdéseket. Köszönettel tartozom azon szives elismerésért, a melyet irányomban kifejezni és az általam mondottakat helyesnek, jónak jelenteni ki, magáévá tenni szíveskedett. Teljes mértékben érzem én, hogy ezen a téren mennyi a teendő, talán több is, mint más téren. És talán azért, mert a viszonyok kezdetlegességénél fogva nem értünk rá annyit foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mint azok érdeme és fontossága azt megérdemelné; talán azért, mert az élet rohamos fejlődése sehol sem löki fel a hiányokat és a bajokat annyira és oly mértékben, mint épen a közgazdasági és a közigazgatási téren. Mind a két irányban volt szerencsém ebben a házban is kifejteni azokat a feladatokat és azokat a czélokat, a melyeket elérni igyekszünk. Igen nehéz és nagy munka lesz az. A mi az elsőt illeti, nem is végezheti maga az álhm. Az állam a közgazdasági kérdésekben csak ébreszthet, initiálhat, támogathat, segíthet, szóval vezetnie kell, de a társadalom részvételére és komoly, elhatározott, önfeláldozó és tettekre kész munkásságra, közreműködésére van szükség, hogy a közgazdasági téren előbbre haladjon, és közgazdasági erőit fejleszsze és az ezen téren fennálló hiányokat orvosolja Magokkal a törvényekkel és intézményekkel, ezen a téren mindent épen nem, nagyon sokat sem lehet csinálni, csak egy bizonyos dolgot: meglökni, odairányitani a társadalmat és az országot különösen közgazdasági téren, hogy bizonyos czélok és bizonyos feladatok teljesítésére segítse a kormányt a helyesen kijelölt utón való járásban. Ez nem lehet egyoldalú, mert minden egyoldalú haladás vagy fejlesztés, a mely egy-egy irányzatnak erősebb és a többi rovására való kidomborításával jár, a többire és az összeségre károsan hat vissza; összes közgazdasági állapotainkat karöltve, összefüggésben harmonice kell fejleszteni. Hogy azután rámutattam arra — és ehhez tartom magamat én és tartja magát a kormány, — hogy első sorban a földművelési érdekeket kell szem előtt tartani azokban az irányokban, a melyeket kijelöltem, az nagyon természetes, mert hisz Magyarországon ez idő szerint és még nagyon sokáig a földmívelés lesz az első és legfontosabb érdek. De természetesen ennek érdekeit is a többivel összhangzatosan kell szem előtt tartani A mi a közigazgatás nagy kérdését illeti,