Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Á mely országban a községek administratiójára kellő gond van fordítva, ott a felsőbb közigazgatást biztos alapokra lehet helyezni, melyen tovább lehet építeni és az államszervezet gépezete nincsen kitéve folytonos fennakadásnak. A község nálunk önkormányzati jogokkal felruházott és egyúttal a legalsó fokon állami funcüót végző testület. Hét ministeri um kebelében született törvényeknek és rendeleteknek végrehajtása van hatáskörébe utalva. Mindezeknek a feladatoknak a teljesítése nagyobbíbkú értelmiséget tételez fel, és sajnos, hogy ez okból hazánknak, különösen északkeleti s erdélyi kis községei nem képesek a törvények által kiszabott túlzott várakozásnak megfelelni. Hány községünk van olyan, a melyben nem hogy magasabb képzettségű egyén, lelkész vagy tanító laknék, sőt egy irni olvasni tudó ember sem találkozik. Iyen község birájától hogyan kívánhatjuk a sok törvény, még több ministeri rendelet, vármegyei határozat, főszolgabírói rendelet végrehajtását? Hogy legyen képes az ily egyénekből alakított képviselő-testület a költségvetést és zárszámadást tárgyalni, uti és helyi rendészeti ügyeket intézni? »Ut aliquid fecisse videatur« a nagyobb időközökben megjelent körjegyző mindezeket hamarjában elintézi, a statisztikai adatokat is természetesen hasból összeállítja, azután aláíratja, és mint hiteles okmányt eléterjeszli; mert ezt a vármegye igy parancsolja. A kisközségek autonóm jogát tehát a körjegyző egy maga gyakorolja, nem is emlitve azt, hogy sok helyen az adószedésnél mily önkényes és szabálytalan eljárás megy végbe az adózók rovására. A jegyző egyébként a közigazgatásnak omnibus lova, ki úgy a községi, mint az állami közigazgatással járó rengeteg leendőket végrehajtani köteles, magától értetődik, hogy ezen kettős, úgyszólván ellentétes szerep, a legtöbbször ellenkezésbe hozza őt saját községével, mely őt fizeti. Különben a jegyző személyes és vagyonjogi felelőség terhe alatt közigazgatási, igazságügyi, közoktatási, közlekedési, kereskedelmi, ipar- és mezőgazdasági ügyekben, továbbá adó-, katonai és gyámhatósági, községi ügyekben számol be i: a zőldasztalnál elméleti szempontból gyártott mindazon rendeletek gyakorlati alkalmazásának jó eredményével, melyet az alispán, főszolgabíró, pénzügyigazgató, tanfelügyelő, főszámvevő stb. egész a ministerig reá tolnak. Ujabban anyakönyvvezető is lett. A jegyzőt, a ki tulajdonképen a népnek jogi tanácsadója és pennája, az állami administratió nemcsak a megyei közigazgatástól, hanem a községektől is teljesen elvonta, a mi annál szomorúbb, mert a mint később kifejteni leszek bátor, a mai közigazgatás súlypontja nem a lényegen, hanem a formán nyugszik. Egy gyakorlatilag is képzett jegyzőből jobb minister válhatnék, mint sok jó ministerből jó jegyző. De a járási szolgabírói hivatal is sok kívánni valót hagy hátra. Munkakörünknek megfelelő erőkkel nem rendelkeznek és a megélhetést biztosító fizetéssel sincsenek ellátva; ezért mindig kevesebb a jelentkező erre a kölönbcn igen szép pályára. Én, méltóságos főrendek, bámulom ezeket a hivatalnokokat, hogy a mai korban, melyben úgyszólván senki siucs a sorsával megelégedve, ezek a hivatalnokok még úgy a hogy teljesitik kötelességüket. A főszolgabírónak többet kellene ambulálnia s ezáltal sok irodai munkát is lehetne megtakarítani. Ha járása lakosai között többet forogna, a községek (Helyeslés balfelöl.) administratióját, a pénzbüntetést, a nép életét, azok jogos igényeit és panaszait jobban megfigyelné s nyomban kielégítené, illetőleg orvosolná is, tekintélye növekednék s a nép bizalma lassanként visszatérne. Ma két év alatt sem fordulhat meg járásában, ha hivatalának írásbeli és nyilvántartási teendőit elhanyagolni nem akarja, a miért fegyelmit kapna. Miután az ambulantiát fenhatósága nem követeli, inkább hivatalában ül vagy nem ül, s ha rendben van a nagyszámú nyilvántartás, a naplók és segédnaplók, jó főszolgabírónak hirébe jut és dicséretben is részesül. Igaz, hogy ezalatt járásában szervezhetnek bármely titkos társaságot, előkészíthetik a munkás-strikeot és a kóborczigányok kirabolhatják a községeket. Az alispán, ha a törvény által reá bízott teendők irodai intézését a főjegyzővel megosztja, elegendő idővel rendelkeznék a szolgabírói és