Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-46
80 XLVI. ORS2 a munkásokat gyárakban összezsúfolva találjuk, s különösen oly foglalkozásoknál, melyek egészségűket különben is veszélyeztetik s az ott foglalkozó generatiót a katonaszolgálatra alkalmatlanná teszik. Törvénynek kell megvédenie ugy a zsengekorú egyéneket, mint a gyengenemet attól, hogy a ném nekik való munka által fejlődésükben kárt szenvedjenek. Vannak bizonyos orvoslási módok, a melyek által könnyebbséget lehet szerezni nagyobb áldozatok nélkül, ilyenek a kellő munkabeosztás, a pihenő órák, a vasárnapi munkaszünet, az egészségtelen lakások és műhelyek bezárása. Az alcoholismus elleni óvszerek szintén az állam feladatai közé tartoznak ép ugy, mint az úgynevezett ponyvairodalomnak, mely a munkásnak lelkét öli, ellensúlyozása jó olvasmányok által. De továbbá a különböző szövetkezeteknek állami támogatása, különösen a fogyasztási szövetkezetek létesítése és gondoskodás arról, hogy a mindig kapzsi pénzügyminister fiscalis szempontból ne adóztassa meg túlságosan, mert nem lehet állami elv a jó intézményeknek adó által lehetetlenné tétele. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a munkaközvetítés, és e tekintetben Németország példát ad nekünk, hogy miként kell a csaló közvetítőkkel elbánni és azoknak mesterkedéseit ellensúlyozni. A baleset elleni és aggkorra való biztosítás imminens állami feladatot képez, bár azt is lehetne szövetkezeti utón czélszerüen és az élet követelményeihez mérten megoldani, sőt kívánatosnak látszanék itt, mintegy documentálására annak, hogy a földmívelés, ipar és kereskedelem egymásra vannak utalva, ha a baleset elleni biztositásnál a mezőgazdasági munkások az ipari munkásokkal együtt részesülnének ebben a jótéteményben. Ha ezek a kérdések alapos átgondolt tanulmánynyal előkészittetnének, akkor ezzel a méregfogakat valóban kihúznák és kevesebb jogezím maradna a socialistáknak, a kik ügyesen felhasználják mindezeket a munkásoknál az elégedetlenség szitására, úgy, hogy nem lehet csodálkozni azon, hogy ha mint a beteg, a ki már különféle orvoslási módot megkisérlett s nem gyógyul meg, akkor az első jött-ment vásári kuruzslónak karjaiba veti magát. Egyébként a socialista vezetők nagy ügyesiGOS ÜLÉS. sége, el kell ismerni, abban áll, hogy programmjukba felveszik a munkásosztály jogainak törvényes revindicatioját. A legtöbb helyen és országban a jó és becsületes munkások, kik a túlsocialisticus tanokban nem osztoznak, mégis socialistáknak mondják magokat, mert az alatt azt akarják documentálni, hogy ők is részesei azon munkás-reformtörekvéseknek, a melyeket ők igazságosaknak tartanak. A mi az elevátorok ügyét illeti, reményijük hogy a minister szép szavait nemsokára a tettek is követni fogják; a kereskedelmi és földmivelési minister úr ő nagyméltóságával együttesen kellene ezt az ügyet felkarolnia, ha mindketten áldozatkészséggel hozzájárulnak, menni is fog a dolog. Németországban a birodalmi kormány öt millió márka kamatmentes kölcsönt engedélyezett, ennek meg is lett a foganatja, mert az elevátor-szövetkezetek gyors tempóban jöttek létre. De a kereskedelmi minister úr ö nagyméltósága azt ajánlja, hogy tárházak létesüljenek lehetőleg a gazdákkal és a solid kereskedőkkel együtt; a gazdák örömest rá fognak állani, félő azonban, hogy a kereskedők tartózkodni fognak, mert minden ilynemű kedvezményt úgy tekintenek, mintha az ellenök és érdekeik ellen irányulna. Mióta hazánkban kedvezőbb szellő fuj és az agrár érdekek kedvezőbb, jobb elintézésben és elbánásban részesülnek, minduntalan felhangzik az a panasz, hogy a kereskedelmi érdekeket háttérbe szorítják, sőt legutóbb oly hangok is hallatszottak, mintha a különböző visszaélések üldözése folytán a kereskedelmet meg akarnák fosztani attól a nimbusától, a melyet eddigelé viselt, sőt hogy a kereskedés a megvetett foglalkozások közé fog soroztatni. Ez azt hiszem nem áll »quod uni justum alteri aequum«, a kesergésnek csak az az oka, hogy eddigelé ők voltak a dédelgetett kedvenczek, most azonban a világ folyása nagyot változott, a maximum, vagy a mint a meteorológiában mondják, a nagy depressio az agrarérdekeket tolja maga előtt. A kereskedelmi minister úr az útadó reformját is említette illetőleg nem helyesli azon gazdálkodást, a mely a megyéknél divik,
