Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

•..% XLVL ORSZ hogy a vieinalis vasutak létesítése végett az útadó-alapot terhelik meg és kimerítik. Ismerek megyéket, a hol nincsenek vicinális vasutak, de azért az útadó-alap ki van merítve, sőt talán deficitben is van, ne méltóztassanak azért gondolni, hogy az utaink, különösen a megye alsó három járásában rendben lennének. Áttérek a föídmivelésügyi tárczával kapcso­latos ügyekre. Tagadhatatlan, hogy a földmivelési minis­ter úr ő nagyméltósága a legsúlyosabb időkben, akkor a midőn gondolatot és actidt békóba szorították, érvényesíteni tudta azon érdekeket, a melyek tárczája körébe tartoznak; s hogy ezen irányban még eredményesebben fog mű­ködhetni, reményt táplálhatunk azon nagyobb szabású agrárpolitikai programúiból, a melyet a ministerelnök úr ő nagyméltósága is kifejtett. Tagadhatatlan azonban az is, méltóságos főrendek, hogy a jelenlegi földmivelési minis­ter úr a nagy feladatokat, melyeket megvalósí­tani törekszik, könnyebben megoldhatja, mint elődei, mert budgetjében több áll rendelkezésre mint amazoknak állott; amazokat a régi irány lekötve tartotta s a köztudatban csak most jutott érvényre annak szükségessége, hogy hazánk földmivelő jellegét fejleszteni és élén­kíteni kell. Agrarsocialismus és ennek következtében socialpolitikai alkotások, hitel- és egyéb szövet­kezetek, gabona, és másféle uzsora üldözése, munkások érdekében szükséges törvények élén­kítik eddigelé egyhangú és sovány munkakörét. A szövetkezeteknek minden téren való fej­lesztése, különböző létesítményeknek szövetkezeti alapon való eszközlése mutatja, hogy a minister helyes érzékkel akarja az előbbi évek mulasztásait pótolni. A mi pedig különösen örvendetes jelen­ség, az azon körülmény, hogy ő elöbbeni merev álláspontjából, mely más alkalomkor mindig előtérbe lépett az állami kezdezményezés szük­ségének szempontjából mind jobban enged és a magyar társadalom összetartó nagy erejére és hatalmára appellál. Meg lehet győződve a nagyméltóságú minister úr, hogy a gazdaközön­ség és a társadalom, mely nem igen volt el­kényeztetve ez irányban és ennélfogva hálás is lesz, őt ezen törekvéseiben istápolni és segé­GOS ÜLÉS. 61 lyezni fogja, de elvárja tőle, hogy ott, a hol a társadalom egészséges alapon indulva kezde­ményez, törekvéseit őszintén és lelkesedéssel honorálni fogja. Áttérve a részletekre, igen fontos kérdés a mezőgazdákra nézve a biztositás ügye. A tüz- és jégbiztosításon kívül az állatok biztosítása az, mely aUegtöbb figyelmet érdemli és itt is a szövetkezeti út a legjobb, mert a kis helyi társaságok fognak legjobban prosperálni. A résztvevők ismerik és ellenőrizhetik egymást. Franezia-, Német-, Olaszországban, Belgium­ban és Schweizban mindez megvan. Az állam hathatós támogatására van azonban szükség. Azt az actiót, a mely a műiének érdeké­ben megindult, ki kell terjeszteni a legjobban sújtott északkeleti megyékre is. A munkás- és cselédbiztositás ügyével a kormánynak foglal­koznia kell. A borhamisítás terén megindított erélyes actio a legnagyobb hálára kötelezte a reális borkereskedőket és termelőket és az ez irányban történt megtámadtatások ellen, a gazdaközönség mindenkoron azonosítani fogja magát a minister intentiőjával és őt ha kell meg is fogja védeni. A mi a különböző, részben már benyújtott részben kilátásba helyezett törvényjavaslatokat illeti, azok azt tanúsítják, hogy a minister kötelességtudó, munkás, jóakaró, és hogy ön­tudatos, komoly, egészséges conceptióju köz­gazdasági politikát akar inaugurálni. A mi a minister intézkedéseit illeti, azokon a vidékeken, a melyeken a socialismus fel­ütötte a fejét, a hol tehát a munkáskérdés különös orvosságot és gondozást igényel, töké­letesen egyetértek a ministerrel abban az irányban, hogy nekünk az agitátorokkal ver­senyre kell kelnünk a népnek jóravaló capaci­tatiójában, okosan felhasználva a nép józan gondolkozását és fogékonyságát; de itt már a minister úr egymagáira czélt nem fog elérni, itt a társadalom önzetlen és lelkes támogatására van szüksége; itt a ministerelnök úrral tartok, a ki azt mondta, hogy a nép első tanácsadóját abban a birtokosban találja, a ki közötte él; mert nem elég az, hogy a minister az egyes községeknek népkönyvtárakat küld, azokat a könyveket meg kell kedveltetni, kell a népet

Next

/
Oldalképek
Tartalom