Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. M) gedje meg, hogy erre vonatkozólag egy pár reflexiót tegyek. A kereskedelemügyi minister ő nagyméltósága azt mondja, hogy a munkásmozgalmakból ki kell ragadni azokat a dolgokat, a melyek valódi természetes szükségek és a melyek gya korlatilag megoldhatók; ilyenek a humanitárius egészségügyi követelmények, ilyenek a munkaközvetítés, a szakképzés, békéltetés és ilyen a baleset elleni biztosítás. Ha a socialis kérdést, mely a jelenkornak nagy problémája, megoldani akarjuk, akkor keresni kell a módokat, hogy miként lehet a függetlenséget és a jólétet a munkásosztályra nézve megközelíteni és a mennyire lehet a javaknak egyenlőtlenségét kiegyenlíteni; de akkor a munkásoknak magoknak is kell hozzájárulniuk és pedig egymást segítve, a különböző foglalkozások szerint összeállítva, hogy egymást megismerni, megbecsülni és megvédeni tanulják. ügy látszik, hogy most Európának összes törvényhozói azon fáradnak, hogy azt a czéhrendszert, melyet annak idején olyan könnyen feloszlani engedtek, visszaállítsák; de ez ne legyen kötelező és zárt alakulás, a mint azt Németországban és Ausztriában is contempláljäk, mert ez czélhoz nem fog vezetni; a törekvések és akaratok egyesülése legyen szabad, mert ha az állam a kezét ráteszi, aíkor könynyen szolgasággá fajul a gyámkodás következtében. E tekintetben Anglia a legkövetendőbb példát tárja elénk. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, hogy én minduntalan Anglia példájára hivatkozom. Bevallom gyengémet, hogy én az angol nevelést, az iskolai rendszert és Anglia társadalmi institutióit követendőknek tartom. Tudom, hogy a népeknek különböző jellemtulajdonságuk van, azért komolyan kell őket tanulmányozni és institutioikat is. Az angol erélyes, kitartó, nagy gyakorlati érzékkel bir, vérmérséklete olyan nehéz, mint a elimája, a magyar ép az ellenkezője ennek, hozzá az angol keveset beszél, de sokat tesz, míg mi többet beszélünk s — majd később rátérek, — egy idő óta még többet irunk. Az úgynevezett »Trades Unions« intézménye példája annak, mit képes Anglia táisadalmában egy java munkáscsoport eszközölni. Ez a régi czéhrendszer gyermeke. Bámulatraméltók ezek a nagy társaságok, néhány százezer tagot számlálnak, budgetjök milliókba kerül és csupán egyszerű szerény munkások vezetik, kiknek oly tekintélyűk van és kiknek ugy engedelmeskednek, mintha koronás fők volnának. A közvélemény ugy tekinti őket, mint az angol társadalom alapvető intézményeit és mikor a közelmúltban a munkaadók Uniója kísérletet tett ezen intézmény ellen harczot indítani, a conservativ elemek felébredtek és megvédték, ugy, hogy hozzájok nem lehetett férni. A tapasztalat azt mutatta, hogy választani kell a corporativ rendszer között, mely a gazdasági törvényeknek szabad teret enged és arra szorítkozik, hogy a szerződő felek erejét egyenlősiti és az állami socialismus között, mely közigazgatási utón intézkedik, hogy a munka feltételeit saját hatalmi körében megállapítsa. Viszont meg kell engedn', hogy a »Trades Unions« sem fejlődtek volna ki azzá, a mivé lettek az angolok ügyes politikája és az úgynevezett socialis tekintélyek támogatása nélkül, mert az intelligens elemnek összeköttetésben kell lennie a nép alsó osztályával; a társadalomban is az egyes tagozatok egymásra vannak utalva. Csak röviden akarom érinteni, mily befolyással volt ez érintkezés által egy nagy urakból és írókból álló kis társaság Disraeli, a későbbi Lord Beaconsfield idejében, midőn végre sikerült a conservativeknek a szövetkezetek szabadságát, a »Trades Unions« elismerését és a munkások érdekében egy védtörvény behozatalát kivívniok. Az angol conservativek megmutatták akkor a munkásosztálynak, hogy ő nekik van leginkább szükségök egy erős és független tekintélyre; bebizonyították, hogy egyedül ezen tekintély képes a közönséges érdekektől menten, az egyes önérdekeknek és a kiváltságosok egoismusának győzedelmesen ellentállani. De hagyjuk el Angliát s felvéve a kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltósága beszédére tett észrevételek kapcsán elejtett fonalat, a mi az egészségügyi humanitarins viszonyokat illeti, a civilisatió szégyenfoltját képezi az, ha 8*