Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

58 XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. megy neki az életnek; a telekkönyvek rendezetlen állapota vagyonkáját kétségessé teszi s mindezen bajok tetejébe az ő gyámolitására hivatott közigazgatási közegekben nem találja meg sem tanácsadóját, sem jóakaróját, csak büntetőjét. Nem csoda tehát, ha kivándorol s vagy más világrészbe, vagy a városokba özönlik, mert oda őt a jobb megélhetés, gyermekeinek jobb neveltetése s egyéb remény csábítja ; a legtöbb azonban tőnkre megy vagy pedig a túlhajtott socialismus karjaiba veti magát. Ezeken a dolgokon csak ugy lehet segíteni, ha — mint a nagyméltóságú ministerelnök úr helyesen mondja, — a nép első tanácsadóját abban a birtokosban találja, a ki a körében él. Meg kell nálunk is jönnie azon időnek, a mint az már más országokban megjött, hogy a nagyobb birtokosok be fogják tölteni azt a szerepet, a melyre nagyobb vagyonuk, összeköttetéseik, műveltségöknél fogva hivatva vannak, s a kis emberek ügyeit felkarolván, azok bajaival jobban fognak törődni. A hol a vezető osztály és a föld verejtékével dolgozó egyének szövetsége létesül, ott a boldogulásnak, a jobb jövőnek útja nyitva van, ott kilátás van arra, hogy a létező bajok enyhülni fognak s a socialismus szélsőségeinek soha sem lesz tere! De imént azt mondottam, hogy ez az új irány az eszményiség iránya. Igenis ez úgy van, a falusi jólét emeléssel csak egy bizonyos idealismussal lehet eredményt elérni. Nem csak azért kell azt tennünk, hogy bizonyos bajoktól megszabaduljunk, hogy magunkat kényelmetlenségeknek ne tegyük ki, hanem hogy szivünk benső sugallatának, jobb érzésünknek engedjünk. Már ezért is szakit ez az új rendszer, ez az új kor a régivel, mert az állami omnipotentia elve helyett, a mindent maga körébe vonni akarás, a mindent magának tulajdonitás elve helyett a magántevékenység elvét tolja előtérbe. E tekintetben legfényesebb példa — mely már sokaknak irigységét idézte fel, — Anglia, a hol az állam csak a legnagyobb szükség esetén és csak a legkisebb mértékben avatkozik bele a magántevékenységbe; s innen van az, hogy nemcsak az angol erkölcsök és szokások, hanem az intézmények is elütök másoktól. Még ott a parlamentek eorrumpáló hatása, azaz átalános decadentia, a mely a continens parlamentjeiben fellépett, nem mutatkozik. Ha mi olyan éretlen politikai nemzet volnánk, mint odaát Ausztriában, a mi parlamentünk is közel volna a szétmálláshoz, de szerencsére valahányszor az alkotmány veszélyben forog, a hazafias elemek összetartanak, még a legkülönbözőbb felfogások is találkoznak s csak egy czél jő tekintetbe: a haza minden előtt! De a ministerelnök úr a szövetkezeti eszmék ápolását és terjesztését is felvette programmjába s ez minden szövetkezeti embert őszinte örömmel tölt el. A paraszt megélhetését, hitel és egyéb igényeinek olcsó kielégítését a szövetkezet elősegíti és megkönnyíti; lelkében a felelősség érzetét felkelti, az együvétartozás eszméjét fejleszti, de magával a szövetkezettel nem fogják tudni őket megvédeni, gondolni kell arra is, hogy a tűzhelyét megvédjük és hogy őt a röghöz kössük. Evvel foglalkoznunk kell, a mig nem késő. A telepítés és parcellázás ügye is fontos, de tartsuk meg előbb azt, a mi van, ez a törvényhozónak legelső feladata. A szövetkezetek különböző fajtái között mindenesetre e legfontosabb a hitelszövetkezet, de az értékesítő szövetkezetek, bár ezek csak mint későbbi alakulás formái jelentkeznek, épen oly fontossággal birnak, ezeket össze lehetne kötni takarékpénztárakkal, vagy úgynevezett raktárakkal, melyek szövetkezeti alapon létesülnének ugyan, de az állam segítségével és felügyelete mellett; és itt azon kéréssel fordulok a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a szövetkezeti magtárak létesítésének nagyban való felkarolását tegye lehetővé és meg vagyok róla győződve, hogy miután át van hatva ezen intézmény üdvös voltától, meg fogja találni azokat a módokat, melyek szerint annak — más országokban dívó minták után, de a mi hazai viszonyainkhoz mérten, — egészséges testet lehet adni. De miután már a kereskedelmi budgetnél vagyok, engedje meg ő nagyméltósága, hogy a magam részéről is rátérjek a munkásmozgalmakra, melyeket beszédjében felemiitett s en-