Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

58 XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. megy neki az életnek; a telekkönyvek rende­zetlen állapota vagyonkáját kétségessé teszi s mindezen bajok tetejébe az ő gyámolitására hivatott közigazgatási közegekben nem találja meg sem tanácsadóját, sem jóakaróját, csak büntetőjét. Nem csoda tehát, ha kivándorol s vagy más világrészbe, vagy a városokba özön­lik, mert oda őt a jobb megélhetés, gyerme­keinek jobb neveltetése s egyéb remény csá­bítja ; a legtöbb azonban tőnkre megy vagy pedig a túlhajtott socialismus karjaiba veti magát. Ezeken a dolgokon csak ugy lehet segí­teni, ha — mint a nagyméltóságú minister­elnök úr helyesen mondja, — a nép első ta­nácsadóját abban a birtokosban találja, a ki a körében él. Meg kell nálunk is jönnie azon időnek, a mint az már más országokban meg­jött, hogy a nagyobb birtokosok be fogják töl­teni azt a szerepet, a melyre nagyobb vagyo­nuk, összeköttetéseik, műveltségöknél fogva hivatva vannak, s a kis emberek ügyeit felka­rolván, azok bajaival jobban fognak törődni. A hol a vezető osztály és a föld verejtékével dolgozó egyének szövetsége létesül, ott a bol­dogulásnak, a jobb jövőnek útja nyitva van, ott kilátás van arra, hogy a létező bajok eny­hülni fognak s a socialismus szélsőségeinek soha sem lesz tere! De imént azt mondottam, hogy ez az új irány az eszményiség iránya. Igenis ez úgy van, a falusi jólét emeléssel csak egy bizonyos idea­lismussal lehet eredményt elérni. Nem csak azért kell azt tennünk, hogy bizonyos bajoktól meg­szabaduljunk, hogy magunkat kényelmetlensé­geknek ne tegyük ki, hanem hogy szivünk benső sugallatának, jobb érzésünknek engedjünk. Már ezért is szakit ez az új rendszer, ez az új kor a régivel, mert az állami omnipotentia elve helyett, a mindent maga körébe vonni akarás, a mindent magának tulajdonitás elve helyett a magántevékenység elvét tolja előtérbe. E tekintetben legfényesebb példa — mely már sokaknak irigységét idézte fel, — Anglia, a hol az állam csak a legnagyobb szükség esetén és csak a legkisebb mértékben avatkozik bele a magántevékenységbe; s innen van az, hogy nemcsak az angol erkölcsök és szokások, hanem az intézmények is elütök másoktól. Még ott a parlamentek eorrumpáló hatása, azaz átalános decadentia, a mely a continens parla­mentjeiben fellépett, nem mutatkozik. Ha mi olyan éretlen politikai nemzet vol­nánk, mint odaát Ausztriában, a mi parlamen­tünk is közel volna a szétmálláshoz, de szeren­csére valahányszor az alkotmány veszélyben forog, a hazafias elemek összetartanak, még a legkülönbözőbb felfogások is találkoznak s csak egy czél jő tekintetbe: a haza minden előtt! De a ministerelnök úr a szövetkezeti esz­mék ápolását és terjesztését is felvette pro­grammjába s ez minden szövetkezeti embert őszinte örömmel tölt el. A paraszt megélhetését, hitel és egyéb igényeinek olcsó kielégítését a szövetkezet elő­segíti és megkönnyíti; lelkében a felelősség érzetét felkelti, az együvétartozás eszméjét fej­leszti, de magával a szövetkezettel nem fogják tudni őket megvédeni, gondolni kell arra is, hogy a tűzhelyét megvédjük és hogy őt a rög­höz kössük. Evvel foglalkoznunk kell, a mig nem késő. A telepítés és parcellázás ügye is fontos, de tartsuk meg előbb azt, a mi van, ez a törvényhozónak legelső feladata. A szövetkezetek különböző fajtái között mindenesetre e legfontosabb a hitelszövetkezet, de az értékesítő szövetkezetek, bár ezek csak mint későbbi alakulás formái jelentkeznek, épen oly fontossággal birnak, ezeket össze lehetne kötni takarékpénztárakkal, vagy úgynevezett rak­tárakkal, melyek szövetkezeti alapon létesülné­nek ugyan, de az állam segítségével és felügye­lete mellett; és itt azon kéréssel fordulok a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a szövetkezeti magtárak létesítésének nagyban való felkarolását tegye lehetővé és meg vagyok róla győződve, hogy miután át van hatva ezen intézmény üdvös voltától, meg fogja találni azokat a módokat, melyek szerint annak — más országokban dívó minták után, de a mi hazai viszonyainkhoz mérten, — egészséges testet lehet adni. De miután már a kereskedelmi budgetnél vagyok, engedje meg ő nagyméltósága, hogy a magam részéről is rátérjek a munkásmozgal­makra, melyeket beszédjében felemiitett s en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom