Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 melyet még a különböző viharok is fokoztak, a föld rendkívül szomjas és a csendes éltető nyári esőt óhajtja, igy voltunk mi, kik a különböző oldalról fékevesztett szenvedélyek moraja után végre az áldást hozó béke gyümölcseit élvezni kezdtük. Ilyen jótékony termékenyítő esőnek a hatásával volt ránk nézve a ministerelnök úrnak kifejtett programmja, de különösen az a része, mely a mezőgazdaság-, iparés kereskedelmi ügyekre vonatkozott. Magyar ministerelnök ajkairól még ily megnyugtató szózat nem hangzott el s alapos a reményünk, hogy ha nem is egyszerre és rögtön, de minden, a mi abban foglalva van, teljesedésbe fog menni. Oly kijelentések ezek, méltóságos főrendek, melyek minden hazafi kebelében csak a megnyugvás érzetét kelthetik fel, s midőn azokból beszédem fonalán szórói-szóra idézni fogok, azon okból teszem, hogy azon szempont, melyből én az állami költségvetéshez hozzászólani akarok, a legilletékesebb programmnyilatkozat által, melyet bátran lehet a magyar gazdasági politika vezérfonalának nevezni, mintegy erősebb jogosultságot nyerjen Most olyan időket élünk, a melyekben mint Tacitus mondja: »rara temporum felicitate, ubi sentire quae velis et quae sentias, dicere licet« és igy egyes kérdéseknél tovább fogok a méltóságos főrendek kegyes engedelmével időzni és nézeteimet tárgyilagosan, de őszintén sine ira et studio, kifejteni. A ministerelnök beszédéből különösen két dolog ragadja meg figyelmemet. Az egyik az, hogy a kormány a gazdaosztály minden tagozatának érdekeit lehetőleg éber szemmel és gondos figyelemmel fogja kisérni, de első sorban azokét, a kik legkevésbbé tudják magokat a viszonyok súlya ellen védeni: hazánk földmívelő népének érdekeit, mint gerinczét a nemzettestnek, a másik pedig az, hogy ő ezen feladatokat csak akkor fogja sikeresen eszközölni, ha a társadalom is segíteni fogja. Ez a felfogás egészen új, ez mutatja az átmenetet a régi rendszerről az új rendszerre; ugyanis, mig a régi rendszer inkább az anyagiságnak volt szolgálatában, és bár készséggel elismerem, a magyar állam consolidátiójához jelentékenyen hozzájárult, de inkább külsőleg tette nagygyá, FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. hatalmassá és tényezővé a nagyhatalmak együttjátszásában, addig ez a most hasadó korszak, az eszményiségnek rendszere, mert a nemzeti ideálokat lesz hivatva megvalósítani és inkább a nemzet belső életének fejlődésével fog foglalkozni : a nemzettest úgynevezett gerinczével, a földmívelő néppel. Azzal, mint azt más alkalomkor is mondottam, de különösen itt e házban sokszor mások is említették, nem foglalkoztak az előbbi kormányok, oly mértékben, a mint azt ezen osztály megérdemli. Ha végig nézzük az egyes tárczák költségvetéseit, a 30 éven keresztül, azt fogjuk találni, hogy mindenre volt pénzünk, csak arra nem, a minek hiányát most érezzük, mert nem vettük figyelembe, hogy: »hazánk első sorban földmívelő ország s hogy: az ország gazdasági erejének emelése és fejlesztése nélkül egészséges politika nem képzelhető. Egyenesen a közjóiét kérdése az, hogy Magyarország földmívelésügye hogyan áll«. S ha ma a falusi életnek és a mezei gazdálkodásnak nincs már meg az a becse, a mi volt azelőtt, ha a katonai szolgálatból kimenekült fiatal ember nem akar többé falujába visszatérni s magasabbra vágyik, ennek csak az az oka, hogy vele nem foglalkoztak és hogy otthonját nem igyekeztek kellemessé tenni. Ma ugyanis minden körülmény, törvények, intézmények, szokások összejátszanak arra, hogy a vidék elnéptelenedése nagyobb mérveket öltsön. A természetben való osztály az örökségek eldarabolását elősegíti és sajnosán tapasztaljuk, hogy egy apa, ki a régi időben telkén még jólétnek örvendett, gyermekeit már nem tudja együtt tartani és felnevelni. Ennek első sorban az az oka, hogy a közterhek növekednek, különösen a gummiszerűleg tágítható pótadó, mely némely helyütt ijesztő magas ; az élet ára lemegy vagy mesterségesen fluctuál *, a gépek behozatala a keresetet apasztja ; a sok olcsó és rósz portéka a házi ipart és a téli foglalkozást teljesen háttérbe szorította; a rósz közigazgatás folytán a nép lelketlen uzsorások kezébe kerül, igazságot a legritkább esetben lát és kap ; a népiskolákban nem tanulja meg azt, a mire az életben szüksége van, hanem legtöbbször felesleges teherrel 8