Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

54 XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. eszmét bátor vagyok a nagyméltóságú minisierium és a főrendiház kegyes figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy nem elégséges egészséges állapotok előidézésére az, ha az előirányzatban magában meg van a fedezet vagy a jövedelmek és a kiadások közti egyensúly, mert ezt nagyban vitiálja az, hogyha részint magából az előirányzatból kiolvashatólag, részint köztudomás szerint oly dolgok, a melyek voltaképen országos érdekben fedezendők, kisebb kölcsönök útján fedeztetnek úgy, hogy egyikmásik tárcza a maga szükségleteinek fedezésére aztán külön hiteleket részint felszámit, részint pedig igénybe vesz. Egy másik körülmény, a mely viszont a pénzügyi állapotra nézve nagy befolyással bir, az, hogyha a municipalitásokra hárittatnak át oly terhek, a melyek országos terheknek tekintendők, és átalában ha a hatóságoknak és községeknek megterheltetését aránytalanul engedi a pénzügyi politika felhalmoztatni. Hazánkban átalában elég az állami közteher és adósság. Roppant nagy teher az, a minek folytán a helyhatóságok lassanként adósságokba merülnek, roppant nagy, a mivel a községek szükségkép és úgyszólván a kormány által kényszerítve, terhelik ismét polgáraikat. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy mennyi az a teher, a mely amúgyis mindegyikünk vállára nehezedik a a maga háztartásában, akkor a helyzet ugyancsak nagy óvatosságra int, hogy a terheknek szaporításától lehetőleg tartózkodjunk, és egy józan és előrelátó pénzügyi politika követelményének látszik, hogy a pénzügyminister úr a maga hatáskörében, a mely a többi tárczákra is szükségképen kihatni hivatott, ennek lehetőleg elejét venni igyekezzék. De két dolog van ebben az előirányzatban — eltekintve a többitől, — a mi reám olyanformán hat, hogy én ezt az előirányzatot végleg meg nem szavazhatom, a nélkül, hogy annak politikai iránya ellen álláspontomat ne jelezném. Az egyik az, hogy átalában nem vagyunk méltányosak és igazságosak a római kathoíikus hitfelekezetnek jogai és igényei irányában, és hogy azon modern eszmét, hogy a az állam hatóságát mindenre kiterjeszsze, hogy utóbb a nevelés és az oktatás ügyét egészen magának vindicálja, és ez által a jövő nemzedékeket a maga nézete szerint akarja képezni, minthogy képmásává tenni, én részemről nem helyeslem. A felekezeti iskoláknak államosítása oly arányokat vesz, hogy utóbb az iskola csakis az állam kezében lesz. A felekezettől még az is elvétetik, —• nem közvetlenül, hanem közvetve, — a mi a vallásos és valláserkölcsi nevelésnek elodázhatlan kelléke. Én pedig a tanítási és tanulási szabadságnak és felekezetnek e részbeni jogosultságának szószólója és pártolója vagyok, és eléggé nem rosszalhatom azt a törekvést, a mely minden úton-módon, akár a korpőtlék, akár a községi agitatió, akár a nyugdíjazási kérdések elintézése útján a felekezeti és községi iskolákat államosítani törekszik. A másik dolog pedig, a melyre nézve annak helyén mindenkor óvást szoktunk tenni, az a kiváltképen kirívó sérelme a római kathoíikus egyháznak: az egyetemre vonatkozó kérdés. Az egyetemre nézve a 48-iki törvények világosan intézkednek és egy budgetális tárgyalás alkalmával egy létező törvény ellen részemről kikelni nem tartanám helyén valónak. De a 48-iki törvények és ezek alapján az illető szakministerek is elismerték már nem egyszer, hogy az egyetemi alap rendeltetésénél és eredeténél fogva kathoíikus alap, és elismerik ezt már évtizedek óta folytonosan a nélkül, hogy oda kiszolgáltatnék, a hová tartozik, vagy arra a czélra fordítanék, a melyre alapíttatott, hanem ezen budget körébe belevonják. Ez a budgetben foglaltató oly jogsérelem, hogy én a miatt a budgetet nem fogom megszavazhatni. Cziráky Antal gr. jegyző s Szabó Jenő! Szabó Jenő: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én részemről a költségvetést úgy átalánosságban, mint részleteiben teljes megnyugvással és bizalommal fogadom, és miután most először van alkalmam itt a magas főrendiházban felszólalnom, nem vehetem magamnak azt a bátorságot, hogy a költségvetést és a kormánynak abban a kifejezésre jutó politikáját átalános méltatás tárgyává tegyem, hanem csak két kérdést óhajtanék intézni a vallás- és közoktatásügyi minister úr ő nagyméltóságához, és pedig részint saját megnyug-