Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-43

XLIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 33 szór az élet apró nyomorúságai és bajai nehezebbek és kevésbé tűrhetők. Annak a reformnak, a melynek hivatása a közigazgatásban létező minden fogyatékosságot, hézagot és hiányt javítani és pótolni, hivatása egy nagy dolog: a magyar állameszme consolidatiojára, kiépítésére közrehatni. (Helyeslés.) Azért bár az állanositás elvéből indulok ki, mégis azt tartom, hogy államosított közigazgatásunk mellett megfér az önkormányzat is, sőt annak ezt a maga igazi hivatásához, a maga természetes éltető légkörébe visszavezetheti, s erősebb, a lüktető, azaz az ország és lakosság közszelleméhez alkalmazkodó, azt más irányban ébresztő teljesen életképes önkormányzatként tarthatja meg. Az önkormányzatot bántani nem akarom, csak szabályozni és concordantiaba hozni az állami administratioval. E kérdésnél azután egy serege a részletkérdéseknek áll elő, a mint azokat egyik hivatalbeli elődöm annak idején az 1891. XXX. törvényczikkben is tette. Ott van a fegyelmi kérdés, szolgálati pragmatíca, melyek mind szerves kapcsolatban szabályozandók a városok, megyék és törvényhatóságok administrationalis kérdésével. Az ország és a magyar állam jogéletének, szabadságának és felvirágozásának, haladásának egyik feltétele: a magyar cultura kérdése. Lehetetlen, hogy a méltóságos főrendek között e kérdésről hallgassak. Hát igenis ez a kormány a vallási kérdésekben azt tűzte ki feladatául, hogy a megalkotott törvényeknek épségben tartása mellett az állam és egyház közötti viszonyt mennél jobbá tegye és a vallásfelekezetek közti békét és egyetértést ápolja, őrizze és gondozza. A kormány a legnagyobb érdeklődéssel kiséri a katholikus autonómiai congressus működését s azt reméli, hogy sikerülni fog ezt a nagy, igen jelentékeny és fontos kérdést szerencsésen megoldani. Azt hiszi a kormány, hogy ő Felsége kegyúri jogainak az állam souverainitásának és a katholikus egyház hierarchiai szervezetének megóvása mellett sikerülni fog ezt a kérdést a katholikus hivek megnyugtatására helyesen és okosan megoldani. Reméli a kormány a congruának, mint egyik igen nagyfontosságú kérdésnek megoldását is. A közoktatás minden egyéb ágazatában, a mennyiben pénzügyi erőnk FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. megengedik, a gyakorlati szempontok és a haladás kérdésének szem előtt tartásával rendezőleg, javitólag, tökéletesitőleg fog a kormány előrehaladni. Hogy valahogy véletlenül ki ne felejtsem, végén akartam mondani, de nagy sulylyal nehezedik mindenkire, a ki politikával foglalkozik, meg kell említenem azt, hogy legelső szempontja működésünknek az, hogy államháztartásunknak nagy munkával, nagy erőfeszítéssel, nagy áldozatkészséggel létesített egyensúlyát fentartsa. Rendezetlen viszonyok között élő állam semmiféle feladat megoldására nem alkalmas. Ez oly szempont, melyet alá kell rendelnünk minden más szempontnak és a melyet a maga absolut rigorositásában mindenek fölé helyezni erős elhatározásom. Nehéz lesz, mert a fokozódó szükségletek, melyeket az élet fejlődése minden téren fölvet, nagy gondokat adnak, de igyekeznünk kell a szükségleteket a bevételekhez alkalmazni, mert a nélkül méltóságos főrendek, lejtőre jutunk, a melyről már egyszer csak igen nehezen lehetett visszahozni Magyarország pénzügyeit, de melyre azokat visszajuttatni egyátaián nem szabad. Az igazságügy terén igen sok fontos kérdés vár megoldásra. Az e téren megkezdett alkotásokat, a melyek az előző kormány által inauguráltattak és melyek programmja mindkét ház által elfogadtatott, folytatni fogjuk. De a menynyiben a gyakorlati élet szükségletei kívánják, ki fogunk szakítani egyes javaslatokat, nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy ez vagy az a javaslat ebbe vagy abba a nagy codesbe tartozik, hanem az élet gyakorlati szükségletei szempontjából fogunk e téren is alkotni. A mi a kereskedelmi ügyeket illeti, mindenki tudja, hogy a kereskedelmi és ipar essentialis érdekei minden modern állami életnek. Igyekszünk majd ezen ügyeket is [lehetőleg egészséges, széles és erős alapokon fejleszteni, a társadalom, illetőleg az érdekeltség bevonásával. Azt tartjuk, hogy a közgazdasági életnek minden ágazata és tagozata szerves összefüggésben van egymással; egyiket sem szabad elhanyagolnunk, mert akkor az állami élet egyoldalú fejlődést vesz, az egyoldalú fejlődés pedig sohasem szolgált azon harmónia bizto5