Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

128 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. fejezete szól a hazaszeretetről és a haza iránti kötelességekről is. Vagy más esetben: két képviselőjelölt van. Az egyik az anyaszentegyháznak bevallott ellensége, mondjuk, hogy szabad kőműves. A másik, az egy buzgó, hithű katholikus. Nem kötelessége-e annak a papnak figyelmeztetni hiveit, hogy ime teljesítsék keresztény kötelességüket ? Tehát politika az, esnem szabad a politikát a szószékre felvinni? Hiszen a szószékről olvasták fel egyházunk egyik vezérférfiának és közéletünk egyik kitűnőségének pásztorlevelét, melyet 1877 ápril 8-án adoltki, az egri érsek úrnak körlevelét, melyben arról szól, hogy igenis a római pápának szüksége van a világi fejedelemségre, hogy függetlenül kormányozhassa az Istennek szentegyházát minden világi beavatkozástól. És midőn ezt a körlevelet az a lelkész, az az alárendelt közeg felolvassa ott a szószéken és magyarázza híveinek, a politikát viszi a szószékre, talán izgat a hármas szövetség ellen, és vájjon ki itéli ezt eHlX.Pius 1864-ben adta ki Syllabusát, XIII. Leó dicsőségesen uralkodó szenséges atyánk 1885-ben adta ki az államok keresztény szervezetéről szóló »Immortale Dei« czíműencyclicát, melyben a modern jogállamra nézve sok téves véleményt czáfol meg és kárhoztat. Ha az a püspök és az a pap, a szentséges atyának ezen rendeletét, a syllabust, mely a katholikus elkölcstan kiegészítő része, magyarázza a szószékről, politizál; vájjon kárhoztatandó? Elharapódzik népünknél az egyházpolitika gyászos hatása alatt azoknak száma, kik merő polgári kötéssel megelégszenek. (Egy hang a középen: Szavazzunk!) Bizonyitja azt a statisztika. Méltóztassék a legújabb füzetet elolvasni és igazat fognak adni szavamnak. A lelkész, ha ez ellen küzd, a püspök, ha körlevelet ad ki, és ezt felolvastatja, figyelmezteti hiveit, hogy ne elégedjenek meg a polgári kötéssel, mert ez szent hitünk szerint bűnös együttélés: ime politikát hoz a szószékre ; pedig ha ezt nem teszi a püspök, nem teszi a pap, nem teljesiti kötelességét. — Ha egyházi szónok művelt közönség előtt conferentiát tart és abban megmagyarázza, hogy milyenek az egyházi fenyítékek, censurák, és hogy ha azt mondja ott a eonferentián, hogy az anyaszentegyház censurával excommunicatióval, fenyítékkel sújtja azokat, a kik a törvényhozás házában az egyházi joghatóságot, jurisdictiót megkisebbítik, ime politizál a szószéken, de kötelességét teljesíti, mert a törvényhozókat nagy vétektől és lelki veszedelemtől óvja meg. Ha a pap a szószéken kikel az állami iskola ellen, és itt, méltóságos főrendek, ne méltóztassanak félreérteni nem hic et nunc beszélek az állami iskoláról, nem is akarom a t. cultusminister urat támadni, távol legyen tőlem, — de felhozom ezt, mert az anyaszentegyháznak joga van az iskolához, a modern állam pedig ki akarja venni az iskolát az egyház kezéből, államosítani akarja, mert azt hiszi, hogy ezáltal megnyeri a haza jövőjét és reményét az állam eszmének; bárha ne csalódnék. Ha megesik és könnyen megeshetik, hogy az állami iskolában teljesen felekezetlen szellem uralkodjék, nagyon könnyen megeshetik, hogy a hit tanításával teljesen ellenkező tanítás hangozzék el onnan; nagyon könnyen megeshetik, hogy idővel az állami iskolából kiküszöböltetik a vallástanítás, mint más államokban történik és mi szeretjük utánozni a szomszéd államokat mindenben, a rosszban is; ime megtörténhetik az és ha a lelkész azt mondja: »szülő vétkezel, ha a felekezetlen iskolába küldöd gyermekedet, küldd a katholikus iskolába«, politizál mert az állam egy intézménye ellen izgat.Ime ezzel ki akartam fejteni azt, hogy igenis a papnak nemcsak joga, hanem szigorú kötelessége, hogy politizáljon ott a szószéken; sohasem világi vonatkozású ügyekben, hanem mindig olyanokban, melyek az egyházi élettel összefüggésben vannak. Ezzel mi nem hagyjuk jóvá azt a féktelen eljárást, a melyet talán egyesek a túlkorbácsolt szenvedélyeknél fogva, talán az elkeseredésöknél fogva, melybe az egyházpolitika sodorta őket, elkövettek, nem helyeseljük azokat és legyenek meggyőződve a méltóságos főrendek, hogy nemcsak én, hanem a püspöki karnak minden tagja — úgy hiszem — osztozik e tekintetben nézetemben és megengedi, hogy nevében szóljak, készek vagyunk minden visszaélést szigorúan megtorolni és büntetni, a mely az Isten házának szentségét és Isten igéjének méltóságát profanatiónak kiteszi. (Éljenzés jőbhfelől.) És most még csak egy megjegyzést engedjenek meg méltóságos főrendek. Azt mondják