Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 sokan hozzám közel állók és ez nekem fáj, hogy ők elfogadják ezt az egyházunk alkotmány a kjnélyen sértő szakaszt, mert ^azt remélik, hogy az üldözésből, a melynek az egyház ki lesz téve, diadalmasan fog kikerülni, nagyobb buzgóságot fognak kifejteni úgy a lelki pásztorok, mint a hivők. Ez lehetséges, de igen elenyésző csekély lesz azon hivők száma, a kik buzgóbban fognak kikerülni, de nagy része el fog hidegedni vallása iránt, nagy része el fog pártolni a lelki atyától, a kinek tekintélyét az az állam már nem védi. Ezek után hozzájárulok ő eminentiájának, Schlauch bibornok úrnak törlési javaslatához, de még hozzájárulok és pedig csakis kényszerűségből, mert nekem ez a javaslat nem kell, az is sérti a lelkész egyéni szabadságát, alkotmányos jogát, az is sérti az egyháznak tanitői korlátlan szabad hatalmát, a melyet isteni alakitójától nyert, de ha a méltóságos főrendek nem fogadnák el a törlési javaslatot, ajánlom elfogadásra Esterházy Miklós Móricz grófnak módositványát. (Hdyeslés jobhfélöl.) Széll Kálmán ministerelnök i Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen rövid nyilatkozattal vélek kötelességemnek eleget tenni a szavazás előtt, mert módosítások lévén beadva, gondolom, a kormánynak kötelessége nyilatkozni az iránt, hogy milyen álláspontot foglal el ezen módosításokkal szemben. (Halljuk!) Mielőtt ezt egész rövidséggel tenném, nem tagadhatom meg magamtól, hogy Zichy Nándor gróf ő excellentiájának két megjegyzésére viszont megjegyzéssel ne válaszoljak. Kell tennem azért, mert egyenesen rám czélzott és hozzám intézte szavait. Az egyik az: ő nagyméltósága azt mondta, hogy nem látszik helyénvalónak ebben a házban megemlékezni a másik házban történtekről. Ha ez szemrehányás akar lenni ellenem, nem fogadhatom el, egész tisztelettel legyen mondva, mert én annyit mondtam ma, a mennyi nekem meg van engedve a parlamenti kötelességek és tekintetek legszigorúbb szemmeltartása mellett. Én nem appelláltam arra, a mit ő nagyméltósága nekem imputál, hogy a főrendek szavazzák meg ezt a javaslatot, mert a képviselőház is megszavazta. 32 év óta vagyok FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. tagja a parlamentnek, sokkal rigorosusabban megtartottam minden helyen és minőségemben a parlamenti szabályokat, hogysem magamnak ilyet megengednék. Én ezt nem mondtam, ámbár ő nagyméltósága annyira kifonva intézte ezt ellenem, hogy még azt is hozzátette, hogy hiszen akkor vége van a főrendiház jogosultságának. Én ilyent nem imputáltam, én ilyenre okot nem adtam, én egyszerűen azt mondtam, hogy a ki ezen törvényjavaslat keletkezésének történetébe visszapillant, enyhébben fog Ítélkezni e javaslat egyes szakaszai felett, mint talán más természetű javaslatnál tenné. Hogy nekem is ilyen vonatkozást ne legyen szabad tennem, azt valóban nem hittem, mikor csak a közel múlt időben igen sokszor volt itt szó a másik házban történt dolgokról, az ott teremtett helyzetről. A mi a másik szemrehányást illeti, ő nagyméltósága azt mondja: a ministerelnök arról beszélt nekünk, hogy ha ő tudta volna, hogy ily ellentállással találkozik a főrendiházban, más javaslattal jött volna. Pedig tudhatta volna, mert ez a javaslat nem új, ez a javaslat már tárgyaltatott. Kérem, ezt nem mondtam. Behozattam magamnak a gyorsírói jegyzeteket, hogy constatáljam sző szerint, hogy mit mondtam. Én erről egy szót sem szóltam. Nagyon jól tudtam és tisztelettel vettem tudomást arról, hogy tiszteletre méltó, tekintélyes oldalról nagy ellenállás fog kifejtetni. Én azt mondtam, hogy ha tudtam volna annak idejében, hogy a kérdés súlypontja arra helyeztetik, hogy praecisebb formulázás adassék ezen elvnek és tartalomnak, hogy a törvényjavaslat szövege szerencsésebb alakot nyerjen, akkor ezen lehetett volna segíteni. De ez egészen más, mint a mit ő nagyméltósága nekem imputál. Ő nagyméltósága ezt a szakaszt úgy jellemzi, hogy az, ha akarom fekete, ha akarom fehér. Hiszen kevés dolog van a világon, a mely ha tisztán egyéni szempontból fogatik fel, sokszor a fehér és a fekete közt ne oscilláljon. Például tessék nekem elhinni — ez nem akar ítélkezés lenni, csak hasonlítás — egy kis analógiát találok ebben a módosításban, a mely előttem fekszik és a melyet ö nagyméltósága szíves volt pártolni arra az esetre, ha ő eminentiájának, Várad igen tisztelt püspökének módosítása, mely az n