Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

120 XLVIT. ORSZÁGOS ÜLÉS. fogja keseríteni. A választásokban nem fog részt venni, híveit nem fogja irányítani, nem vezetni, de irányítani fogják, vezetni fogják azok, kik ellen Magyarországnak nincsen törvénye: a socialisták. Vagy bármely, tán ártatlan cselekménye következtében éreztelni fogják a katholikus pappal a törvénynek egész súlyát, ki áll jót, hogy ki nem fog törni a harcz, a melynek hasonmását már beszédem elején bátor voltam bemutatni Poroszországban. Van-e erre szüksége Magyarországnak? Ki fogja-e bírni azt, a mit a hatalmas Németország nem bírt ki? Ott egy hatalmas és egységes nemzet lerakta a leghatalmasabb úr előtt, a vallás előtt fegyverét; itt egy fejlődő, minden egyes honfinak nemcsak karjára, hanem szerető szivére is rászorult nemzet lehet-e hivatva arra, hogy érdes kézzel belenyúljon oda, a hová a katholikus szívnek a legnagyobb, legdrágább kincsei el vannak rejtve: a kegyszerekbe s igy az amúgy is ellenséges centrifugai elemektől környezeti, körülvett nemzetet még inkább meggyengitse? Méltóztassék ezen aggodalmaimnak kifejezését egy becsületes, vallását és hazáját melegen szerető sziv nyilvánulásának venni, ki félve és féltékenyen nézi azon államférfiúi tévedéseket, melyek a kedélyek nyugtalanságát, a gyűlölködést, a jogsérelmek egész tömegét, a visszavonást és ez által a nemzeti közéletnek megrontását fogják magok után vonni. Ilyen tévedésnek tartom a 9., 170. és 171. szakaszokat és azért azokat el nem fogadom és bátor vagyok a következő indítványt beadni (olvassa) : A 9. §. a), b), c) és d) pontjai, valamint a 170. és 171. §-ok hagyassanak ki.« (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Az indítvány fel fog olvastatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az indítványt). Plósz Sándor igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Véleményem szerint az átalános vita folyamán jóformán ki voltak merítve azok az érvek, a melyek a kérdéses szakaszok mellett és ellenök szóltak. Né?.etem szerint azonban az átalános vitának eredménye egy irányban még nem mérlegeltetett kellően. A herczegprimás bibornok úr ő eminentiája beszéde végén kiemelte azt, hogy az egyház tana szerint is tilos a templomban oda nem tartozó választási dolgokat felhozni. Ebben teljesen egyetértünk. Mi sem akarunk egyebet, mint azt, hogy a templomban ilyen választási dolgok, melyeknek ott felhozatala sem az egyház, sem a vallás érdekében nem áll, eltiítassanak. A miben eltérünk, az csupán csak abban áll, hogy míg a herczeprímás úr ő eminentiája és az ezen javaslat ellen felszólaló többi méltóságok is a mellett voltak, hogy ezen egyházi tilalom mellett álljunk meg, addig mi abban a véleményben vagyunk, hogy itt állami tilalom is helyén van. Szabad legyen ezt az álláspontot röviden indokolnom. Ezen szakaszokban egy tisztán állami ügy van szabályozva, tudniillik szabályozva van a választás ügye; egy tisztán állami érdek van megvédve, tudniillik a választások tisztaságának és szabadságának érdeke. Ezen érdekekre veszélyes a bárhonnan jövő pressio, nevezetesen pedig veszélyes az a pressio is, mely az egyházi tanítás ezímén, illetőleg az egsházi functiók megtagadásával való fenyegetéssel gyakorolható a választásokra. A mint már kiemelték, ezen pressio egészen analóg azzal, a melyet a közhivatalnokok gyakorolhatnak hivatalos hatáskörükben. Valamint tehát ott eltilthatja az állam ezen pressiot, úgy itt is kétségkívül meg van az a joga, sőt annyival inkább, mert hiszen ez az egyház tilalmával is egybeesik. Ezen intézkedések nem érintik az egyháznak tanítási jogát és szabadságát. Hiszen az az elv, hogy a tanítási szabadság ezímén nem szabad büntetendő és az állami renddel ellenkező cselekményeket elkövetni, nem uj, nem most állíttatik fel. Ez az elv már benfoglaltatik a büntető törvényben és ott számos szakaszban le van téve. Számos büntetendő cselekmény van, a melyet elkövethet, — és sajnos, — habár ritkán is, de elkövet egyházi tanítás ezímén, annak ürügye alatt egyházi férfiú. így tehát nézetem szerint az államnak joga abban az irányban, hogy ő úgy az egyházi, mint a világi tőrvényeket is úgy a cánont, mint