Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 121 a polgári jogokat sértő ténykedést eltiltsa és állami jogrendével szabályozza, kétségbe nem vonható. Fel méltóztattak azt is hozni, hogy ebben a szakaszban bizonyos üldözési tendentia van, hogy a benne foglalt intézkedések mindenek­előtt kivételes törvény jellegével bírnak, a meny­nyiben azok a lelkészség ellen és specialiter a katholikus lelkészek ellen irányozvák. Legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem azt, hogy ez a 171. §-ra semmiesetre sem tar­tozik; mert ennek alanya mindenki lehet, csak lelkész és egyházi functionarius nem, a mint ez annak szövegéből is kitűnik. Mert hiszen ellentétbe van helyezve a 170. §-sal, a melynek alanya pedig csak egyházi személy lehet. A különb­ség abban áll, hogy ott csak egyházi személy, a 171. §-ban pedig semmiesetre sem követheti el a büntetendő cselekményt. De kivételes jelleggel nézetem szerint nem bir ez az intézkedés. Nem bir kivételes jelleggel, ha ezt a törvényjavaslatot egész összefüggésében tartjuk szem előtt, a mint ez már több oldalról hangsúlyoztatott és a mint ezt különösen a ministerelnök úr kiemelte. Ezen javaslat minden­féle választási visszaélésnek elejét akarja venni, ez és a jelen szakaszokban foglalt is egyike azon választási visszaéléseknek, melyek elő­fordultak és a melyektől tartani lehet. A törvény tehát eltiltja nem specialiter csak ezt, hanem eltilt valamennyi választási visszaélést. Különben hogy vannak törvények, melyek a lelkészek ellen irányulnak, az kétségtelen. Hiszen kell lennie törvénynek, mihelyt oly vissza­élések vannak, a melyek csakis lelkészek által követhetők el. Ez nem privilégium odiosum a lelkészekre nézve, hanem minden élethivatás­nál előfordul. Vannak törvények,"melyek a birák ellen, a közhivatalnokok ellen, az ügyvédek ellen, az orvosok és mások ellen irányozódnak, illetőleg látszanak irányozva lenni, mert oly cselekvényekröl szólanak, a melyeket csakis ezen hivatásokban lehet elkövetni. Méltóztattak azt is felhozni, hogy bizonyos zaklatásokra fog ez a törvény vezetni. Erre nézve legyen szabad megemlítenem, hogy ilyen zaklatások végre is minden büntető határoz­mán ynyal szemben előfordulhatnak. Senki sincs FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. az ellen biztosítva, hogy ellene hamis feljelentés ne tétessék. A garantia azonban itt első sorban az," hogy az ilyen feljelentés felett független bíróság itél, a mely bíróságra az állam minden polgárának becsülete, élete,szabadsága bizva van. A garantia továbbá abban rejlik, hogy a ki ezen bíróság által ártatlannak találtatik, az teljesen rehabilitálva van. Sőt a büntetőtörvény tovább megy. Mert a ki hamis feljelentést tesz, hamisan vádaskodik, az súlyos büntetéssel, öt évig terjed­hető fegyházzal büntettetik. Sőt még az is bün­tettetik, a ki könnyelműen vádol. Méltóztattak továbbá azt felhozni, — és ezt különösen Schlauch Lörincz bibornok úr ő eminentiája is felhozta — hogy ez a szakasz határozatlan. Erre nézve legyen szabad meg­említenem azt, hogy a szakasznak szövegezése talán kifogás alá eshetik, de semmi esetre sem annyira határozatlan, hogy azt a bíró ne alkal­mazhatná, és pedig" biztosan ne alkalmazhatná. A mi mindenekelőtt az 1-sö pontot illeti, abban különösen kifogás alá vétetett az a ki­tétel, hogy: »a választás eredményének befolyáso­lását czélzó nyilatkozatot tesz.« Ez a kitétel szól egy concret választásról, Vmint hogy átalában ez a törvényjavaslat concret választást tart szem előtt, és szól oly "nyilatkozatról, mely egy con­cret választás eredményét befolyásolhatja és befolyásolni képes is, arra alkalmas, azt egye­nesen czélba veszi. Ebben az irányban a törvény­javaslat nem határozatlan, nem határozatlanabb, mint sok más törvény, a mely szóval elkövet­hető büntetendő cselekményről szól. Hiszen az izgatás fogalma, a törvény érvénye megtámadá­sának fogalma, a felhívás fogalma valamely bűncselekmény elkövetésére, vagy — hogy egé­szen közelfekvő példát hozzak fel — a' bűntető­törvénykönyv 187. §~ában említett rábírni törek­vés, a mely a közhivatalnokra nézve használtatik, ki hivatali hatalmával visszaélve, valamely választót rábírni törekszik, hogy bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon: ezek is mind szintén oly kitételek, melyek a végén concret birói megitélésnek/[vannak kitéve. Az a példa, a melyet a herczegprimás ő eminentiája felhozott, véleményem szerint kissé messze megy, mert azt hiszem, ha a sekrestyében tenne a lelkész nyilatkozatot, hogy 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom