Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
108 XLVII. OESZÁGOS ÜLÉS, a javaslatban úgy az első fejezetbeli rendelkezésnek, mint az utolsó fejezetben foglaltaknak, a hol a megtorlásokról van szó, minden betűje felesleges és holt betű marad a papiroson. Más törvényjavaslatnál, vagy reformmünél az alkotója annak örül, hogy minél előbb életbe lépjen, hogy minél előbb eredménynyel és minél hatályosabban működjék. Én itt az ellenkezőt akarom, óhajtom és reménylem, és ebben a feltevésben és reményben ajánlom a méltóságos főrendeknek a javaslatot elfogadásra. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés balfeiöl.) Cziráky Antal gr. jegyző: Ernuszt Kelemen ! Ernuszt Kelemen ! Méltóságos főrendek! Nem tagadom, hogy egy bizonyos elfogultsággal szólalok fel azok után a nagyszabású beszédek után, a melyek részben a képviselőházban, részben pedig itt ebben a teremben elhangzottak; de a törvényjavaslatnak igénytelen nézetem szerint alkotmányos életünkre óriási befolyása van és igy talán nem fogják rossz néven venni a méltóságos főrendek, ha erre vonatkozó nézeteimet én is kifejtem. (Halljuk!) Mindenekelőtt már előre jelzem, hogy én a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint minden részletében elfogadom. És hogy ezt teszem, azt igen természetesnek fogják találni a méltóságos főrendek attól, a ki e törvényjavaslatot sokkal silányabb alakjában is elfogadta mint képviselő, és a mely most sokkal javitottabb és a közszükségletnek megfelelőbb alakban került ismét szőnyegre. Értem, hogy ez a törvényjavaslat roppant kényes természetű törvény; mert eltekintve attól, mint már jeleztem, hogy alkotmányos nagy horderővel bír, az emberi természetnek legszentebb húrjait pengető felekezeti és nemzeti érzések is bele vannak szőve. Én óvakodni fogok ezen a téren sokat mozogni, és inkább át akarok a gyakorlati térre menni, arra a térre, a melyen némileg jogosultságom van felszólalni, mert évtizedek során át a képviselőházban mint népképviselő ültem, és mint olyan, a közvélemény érzelmeível közvetlenül érintkeztem, Hogy magamat könynyebben megértethessem, a kérdést két részre akarom osztani. Az egyik rész az, melylyel átalánosságban a közvélemény egyetért; a másik az, a melyben egyes részletekre nézve attól eltér. Azt hiszem, hogy igen csekély kivétellel majdnem az egész magyar nemzet át van hatva attól az érzéstől, hogy nemzetünk létele a lángoló hazaszeretethez, a szabadságszeretethez és alkotmányunk iránt való tántorithatlan ragaszkodáshoz van fűzve; ezeknek köszönhető nemzetünk ezredéves fennállása. Midőn az 1848-iki események után a népképviselet alapjára helyeztetett alkotmányunk; akkor még határozottabban alapíttatott meg nemzetünk jövője; igen természetes, méltóságos főrendek, csak akkor, ha ez az alap, a melyen az egész nyugszik, az igazán tiszta forrás és valóságos meghamisitatlan népképviseleti alap. Nemzetünk régen elhunyt bölcse, Deák Ferencz, midőn 1865-ben hozzáfordultak, hogy nyilatkozatával befolyást gyakoroljon a választásokra, határozottan elutasította azt magától, kijelentvén, hogy a haza érdeke csak a tiszta bizalomnak a kifolyásalehet. Érezte ezt a nemzeti közvélemény; azért sürgette évtizedek óta az orvoslást; azért van itt az 1874: XXXIII. törvényczikk 89. §-a, mely akkor már megjelölte, hogy meg kell ezen választásokat a magok eredeti tisztaságában tartani. Ez a törvényjavaslat csak ennek a törvényes rendelkezésnek végrehajtása. Igen természetes tehát, hogy lelkesen hozzácsatlakozom. (Helyeslés balfelöl.) De azt is tudjuk, hogy egy államnak és nemzetnek szellemi, anyagi haladása csakis törvényes alapon és békés állapotban fejlődhetik; úgyannyira érezte ezt a közvélemény, hogy midőn a múlt hónapokban megzavarva lön a törvényes állapot és az alkotmányos viszonyok, feljajdult az egész ország, az egész országnak mondhatni minden testülete, ezen érzelmeinek kifejezést adott és kifejezést adott ennek ez a ház is, kifejezést adtak a méltóságos főrendek is akkor, midőn minden áron sürgették a béke helyreállítását; és midőn ő Felségének, legkegyelmesebb urunknak bölcs kezdeményezésére a kormányelnöknek és más hazafiaknak önfeláldozó működése következtében a béke létesült, és ehhez hozzájárult — elnyomva a pártszenvedélyeket — pártkülönbség nélkül a képviselőháznak majdnem minden tagja: akkor csak igen természetes, hogy én is, ki mindenkor a béke
