Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

106 XIVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. úgy következnek be és másként ütnek ki: előáll a csalódás, a visszahatás. Vájjon akkor nem kellemetlen-e magára az egyházra, magára az egyházi férfiúra és arra az állásra, a honnan az ilyenek támadnak ? Tartsuk távol az egyház ügyeit az állam ügyeitől. Én azt tartom, a mit ö eminentiája mondott, midőn citálta az irek püspökeinek nyilatkozatából, hogy a lelkész ne politizáljon a szószéken, a mi nem is fér össze az egyház méltóságával. Az állam éljen egyetértésben az egyházzal, támogassa az egyházat és vegye igénybe az egyház támogatását és tegye ezt a támogatást könnyűvé, bensővé, szívélyessé. Én ezt a politikát vallom. De nem hiszem, hogy a szóban levő szakasz ezt megzavarná és ezt lehetetlenné tenné. Nagyon fájlalnám, ha igy lenne, de azt hiszem, ha elfogulatlansággal, nyugodt bírálattal, hogy ha absque ira etstudio mérlegelik ezeket, akkor ez ki van zárva és nem fog bekövetkezni. Azt mondja ő excellentiája, hogy »mondotta a ministerelnök is, hogy nem praecisek ezek a szakaszok és hogy ebben van a veszély «, valamint ő eminentiája is kegyes volt erre kitérni. Én, a ki semmi kérdésben a magam természetes őszinteségét és nyíltságát meg nem tagadom, bevallom, hogy ezt a szakaszt jogászilag szerencsésebben is lehetne formulázni, helyesebben és praecisebben lehetett volna szövegezni. De engedjen meg nekem excellentiád, hogy a jó sokszor ellensége a jobbnak és talán ebben az esetben is az. Ha a kérdés mai stádiumában újra akarnók ezt csinálni, méltóságos főrendek, engedjenek meg, ezt én aggályosnak tartanám. Megvallom őszintén, hogy ha abban az időben, a melybe visszanyúlnak ezen szakaszok keletkezésének gyökerei, azok részérő], a kiknek azok a szakaszok nagyon aggályosoknak látszottak, felhozattak volna ezek az aggályok, akkor a tartalomnak és az elvnek fentartása mellett . . . (Egy hang jobbról: Felhozattak !) . . . bocsánatot kérek, akkor már késő volt; én nem azt az időt értem, mikor e javaslata képviselőházban tárgyaltatott, hanem azt, a mikor az a nagy politikai helyzet construáltatotf, a melynek alapján állok, és a mikor ez a javaslat a maga 1896-iki szövegének integritásában pärtközi egyezményként lett elfogadva ; hogyha akkor, abban az időben, a midőn ezen egyezkedések folytak, felhozatik vala az, hogy »a javaslat tartalma, a lényege ám maradjon meg, de a szövegezése nem praecis, — jogbizonytalanságra vezethet, — aggályokat kelt, tégy róla, szövegezd jobban, szövegezzük jobban«, akkor én az elvnek és a czélnak fentartásávai nem zárkóztam volna el ez elől. Ezt én egész ünnepélyesen kijelentem, de azt hiszem, hogy két dolog megnyugtathatja mindazokat, és különösen ő eminentiáját és ő excellentiáját, és a kik háta megélt ülnek, az általam mélyen tisztelt egyházfőket. Ezek az aggályok, megengedem, abból vétetnek, hogy ők tartanak valamitől, mert ébren és féltékenyen őrzik a rajok bizott nagy értékeket és javakat. Hát ne tartsanak tőle. Két dolog az, a mely ezen aggályok megnyugtatására, nézetem szerint, ha valaki elfogulatlanul veszi szemügyre a dolgot, alkalmas. Az egyik az, hogy a formula, habár lehetett volna praecisebb is, de mégis olyan, hogy ez a czéízatot, az intentiót egész világosan kifejezi. Én már képviselőházi beszédemben megmondotlam, hogy én ezt egész világosnak tartom, hogy soha például azt a lelkészt azért feleletre nem lehet vonni, a mit neki a gyónás titka alatt és szentségében elárultak, nem, egyszerűen azért, mert a büntető perrendtartás gondoskodik erről. Soha nem lehet — nézetem szerint — a lelkészt feleletre vonni azért, ha ő arra oktat és tanit, hogy a polgárok ne hagyják magokat megvesztegetni; hanem erkölcsös és tiszta alapon váíaszszanak; hogy meggyőzödésöket ne hagyják megvásároltatni, és ne engedjenek a pressiónak. Ilyen irányú átalános erkölcsi oktatást és tanítást akkor sem fog senki ellenezni, ha a szószékről történik; nem fogja soha senki azokat a bizonyos tárgyakat, a melyek nem tartoznak az isteni tiszteletre, — mint sokszor hallottam ez ellenvetést, — igy a keresztet, a gyűrűt stb. idetartozőknak tekintem. Nem fog ez túlságba vitetni. És miért nyugodhattak meg a szakasz szövegében?Azért, mert a szakasz rendelkezésének czélja, intentioja világos és határozott. Nem szándéka a törvényjavaslatnak az üldözés és azért nyugodhattak bele, mert arra a fórumra van bizra