Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 Hogy pedig a nép széles rétegeivel nem foglalkoznánk, e tekintetben elég legyen számos intézkedéseink közül csak arra utalnom, hogy a kormány legutóbb is az inség megelőzése tekintetében, még pedig nem annyira, hogy kész eleséget adjon, — mert ez a segítség leghely­teíenebb módja — hanem úgy, hogy mindenfelé az országban minél több munkát adjon, egész actiót folytatott. Igaz, hogy nem ütöttük ezt a nagy dobra mert ha azt hirdetjük, hogy mi keressük, ki az Ínséges, akkor némely vidéken minden második ember segélyért fog jelentkezni. Ezt az actiót lehetőleg csendben kellett csinálni, úgy mint az őszi és tavaszi vetőmagkiosztási actiót is, a mely által biztosítottuk, hogy ha már a múlt évi termés sok kívánni valót hagyott hátra, legalább a jelen évi termés kérdésessé nem vált. De működtünk más irányban is a szegény ember érdekében. Ha veszem az állattenyésztést azt látom, hogy az 1897. évi többlet az 1896. évihez hasonlitva 142.000 forintot tett ki. 1898-ban pedig már az új plus évi 304 ezer forintot tett ki, a mely összeg a községek közt kiosztandó tenyészállatokra van felvéve. Ha pedig a szőlő reconstructiót veszem, tudjuk, hogy az ország különböző részein mily rohamosan indult meg a szőlők reconstruálása, tudjuk, hogy éppen a kis embernek mennyi munkát ad az a szőlő­mívelés, még pedig meglehetősen egyenletes munkát az év különböző részeiben. Ha számba veszszük azt, hogy az a munkás, a ki egy kis szőlőt csinálhat magának, mennyire kötve van a földhöz és mennyivel solidabb existentialis alapot nyer családjával együtt, ha veszem, hogy a kormány szavatosságot vállalt 25 millió forint erejéig, és 1,200.000 forintot á fond perdu áldo­zott, ha hozzáteszem, hogy a kopár területek az ország számos szőlőhegyein ma többet ér­nek, mint a mennyit értek a beültetett szőlő­területek a phylloxera pusztításai előtt, akkor azt hiszem, igazán nem lehet mondani, hogy a kis ember érdekében semmi sem történik. Ő méltósága méltóztatott utalni a hitelszö­vetkezeti törvény sürgősségére is. Ezen törvény­javaslatot az igazságügyi minister úr legközelebb be fogja nyújtani a képviselőházhoz és ha a törvényjavaslatot a maga részéről a társadalom FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. is felkarolja, hogy ha minden birtokos a maga falujában a nép első tanácsadója és barátjaként jelentkezik, azt hiszem, e szövetkezeti törvény­javaslatnak is nagy hatása less. Csupán állami intézkedésekkel azonban a népet boldogítani nem lehet. (Igaz! Ügy van! balfelőL) Egyéb intézkedésekre is ulalt ő méltósága, így a községi adózások terhes voltára. Erre nézve a képviselőházban nyilatkoztunk, hogy e kérdéssel, az administratio reformjával és az adóreformmal kapcsolatosan foglalkozunk. Utalt a községi jegyzői szolgálat visszásságára is. Erre nézve csak azt mondhatom, hogy lépten­nyomon érezzük nagyméltóságú elnök úr, mél­tóságos főrendek, az administratio reformjának égető szükségét. Hiába alkotunk törvényeket. Például a munkástörvény, úgy vettem észre, hogy átalános megnyugvással találkozik itt is. A vidékről nagy átalánosságában csak meg­nyugtatót hallok e tekintetben. De méltóztassék elhinni, ha volna szervezett administratiónk, ha az administratio állami szervezete keresztül volna vive, hogy ha az államnak volnának direct közegei, a kik a végrehajtást is biztosíta­nák, akkor ezen törvénynek is kétszeres és háromszoros hatása lenne. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy bármennyi elfogultsággal néznek is némelyek az administratio reformálásának kérdése elé, a modern életben, a hol például socialis jelensé­gekkel és mozgalmakkal találkozunk, a hol egy­ségesen, egyöntetűen, rögtönösen kell intézkedni, a hol nemcsak a nyers erőt, hanem a szellemi erőt is ott kell összpontosítani, a hol arra szük­ség van, és ott kell felszabadítani, a hol az nélkülözhető, a hol az embereket át kellene helyezhetni, mert lehet például egy járásban egy főszolgabíró, a ki elvontan talán jóravaló ember, de ott és azon járásban már nem képes szolgálatot helyesen teljesíteni, valami mellékkörülmény nyomán, a helyzete ott talán tarthatatlanná vált, úgy, hogy különösen socia­lis kérdésekben, ilyen kényes is bizalmat igénylő ügyben mint alkalmas közvetítő nem tud sze­repelni, méltóztassék elhinni, hogy ilyen esetek­ben a bajok orvoslásának egy lényeges feltétele, hogy a közigazgatás mielőbb államosittassék, (Helyeslés a baloldalon.) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom