Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

M XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Felhozta a méltőságos főrend ár a birto­kok felaprózásának, az egészséges parcellázás­nak kérdését is. Én a hitbizományok kérdésé­vel ez alkalommal részletesen foglalkozni nem kívánok. Ő excellentiája az igazságügyminister úr fog alkalmat találni arra, hogy törvény­javaslattal jöjjön annak idején az országgyűlés elé. De méltóztassék megengedni, hogy mégis különösnek tartsam azt, hogy a midőn ő mél­tósága a középbirtokon akar segíteni, hát a jelen időkben és a jelen viszonyok közölt úgy akarja ezt megtenni, hogy a középbirtokot is megkösse és annak forgalmát is megakaszsza! Én megvallom, hogy ezt a segítség alkalmas módjának nem tekinthetem. Arra is utalt a méltóságos főrendi tag úr, hogy a birtoklás helyesebb megoszlására és az egészséges parcellázásra kell hatnunk. Ne mesterséges eszközökkel akarjuk ezt keresztül­vinni, hanem ingert adunk a parcellázásra, a mi ezáltal a kormánynak is álláspontja és ez kifejezést is nyert per analógiám egy 1897-iki törvényben is, hogy az egészséges parcellázást kedvezményezzük, különben már kötelezettséget is vállaltam az iránt, hogy ily irányban törvény­javaslatot fogok előterjeszleni. (Helyeslés.) Csak­hogy méltóztassanak megengedni, hogy én ezen kérdéseket egész határozottsággal és komoly eltökéléssel, de mégis bizonyos megfontoltsággal és óvatossággal kezeljem. Például miért nem beszéltem én többet annak idején a képviselő­házban a birtoklás helyesebb és egészségesebb megoszlásának előmozdításáról ? Nem beszéltem azért, ámbár a vitában való helyzetemet ezzel megkönnyítettem volna, mert éppen akkor voltak Szabolcsban a zendülések. Már most, ha mind­járt csak közvetve is, de azt a szint adjuk a dolognak, mintha ily zendülésekkel lehelne a kormánytól, a törvényhozástól, az államtól bár­mily irányban is concessiókat kicsikarni: ezt iiieg­engedhetlen álláspontnak tartanám. (Helyeslés.) Mi különböztetünk a socialismus bizonyos meg­szívlelendő tünetei között és a lelketlen izga­tások közt. (Helyeslés.) A socialismus megszív­lelendő tünetei különbözők az ország külön­böző vidékein. (Igaz! Úgy van!) Ezeket egy kaptafa szerint mérni egyátatán nem lehet. Ezekkel egyes vidékenként kell foglalkozni, (Helyeslés.) s minél átalánosabb lesz a meg­elégedés, minél átalánosabb lesz a jólét, annál kevesebb alkalom és ürügy lesz a socialisticus mozgalmakra. Az intézkedések hosszú sorozata van e rész­ben számbavéve, de lelketlen izgatással és földosztókkal semmi körülmények közt nem számolunk és semmi olyat nem teszünk, a minek az a látszata volna, mintha azon az úton, akár minálunk, a kormánynál, akár a törvényhozásnál és az államnál valamit elérni lehetne. (Átalános helyeslés,) Már most, méltóságos főrendek, méltóztas­sanak megengedni, hogy áttérjek Teleki József gróf főrendiházi tag úr ö méltóságának beszé­dére. (Halljuk! Haíljukl) Méltóztatott felemlíteni a munkástörvény végrehajtásának kérdését, kap­csolatban a munkásigazolványok kivételével. Ebben a tekintetben utalok arra, hogy áta­lában a munkástörvény végrehajtása csende­sen folyik csak nagyban és egészben beszél­hettek erről, mert én az egész országról be­szélek, mindenki meggyőződhetik róla, hogy a munkásigazolványokat a munkások mily nagy mértékben veszik és váltják ki. Éti tudom azt, hogy némely vidéken, igy például Pestmegyé­nek is van egy része, különösen az, a hol ő méltósága is bir, — de már a képviselőházban is szó volt arról a vidékről — hol a munkás­igazolványok kivétele tekintetében bizonyos ide genkedés és izgatottság van, a mely részben a székes fővárosból, részben pedig a Dunántúlról Fejérmegyéből a Dunán át jön és bizonyos iz­gatottságot idéz fel. Köszönettel veszem, hogy ő méltósága a munkástörvényröl elismeréssel emlékezett meg; a munkástörvény intézkedései módot adnak arra, hogy az izgatókkal olt, a hol administrativ erélyes közegek vannak, mert ez a conditio sine qua non, mivel csupán törvényekkel magokkal semmire sem mehetünk, a törvény 65. és 66. §-ai alapján röviden elbánhassanak. (Helyeslés.) Ő méltósága nem is annyira a munkástör­vényre helyezte a súlyt, melynek intézkedéseivel meg van elégedve, hanem a sajtótörvényre nézve azt mondta, hogy van abban bizouyos anomália, hogy valaki szóval mond valamit és mert nyilatkozata izgatást foglal magában, be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom