Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

m XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. akarja vala. Itt van például a téli foglalkozás. Annak a népnek, mely egész nyáron dolgozik, egész télen át nincs dolga. E tekintetben sem történt semmi. Ne méltóztassanak félreérteni. Ha azt mondom itt, hogy ezen segíteni kell, ezzel nem a lusta embert, a renyhe munkást akarom prelegálni. Én is abban a nézetben vagyok, hogy a ki nem dolgozik, az pusztuljon el, az nem érdemli meg, hogy segítsünk rajta. De nagyon sok olyan van közöttük, a ki nem a maga hibájából sülyedt és ezen kell segítenünk. Mi tagadás benne, mulasztások történtek. Nem törődtünk az országfentartó elem legszélsőbb rétegeivel. És, méltóságos főrendek, csak egyre vagyok bátor figyelmöket felhívni. Nemzeti nagylétünk temetőjét, Mohácsot csak pár rövid esztendővel előzte meg a Dózsa lázadása. Azonban mulasztások történtek máshol is. És itt bocsánatot kérek, de Magyarország nagybirtokosait, a kik itt képviselve vannak, sem veszem ki e mulasztás okozói közül. Mi is vétkeztünk. Mert hol van az az ideális viszony, a melyről az a jelenet is tanúskodik, a mit talán e teremben, e falak közt fel szabad említenem. Midőn Széchenyi Ferencz gróf, a magyar nemzeti múzeum alapitója, három felcseperedett fiával először látogatta meg somogymegyei birtokát, akkor a többek közi a jobbágyok deputatiója is tisztelgett nála és ő odavitte három fiát közéjök és körülbelől igy szólott hozzájok: »Lássátok, kedves fiaim, ezeknek a jó embereknek a munkája és verejtéke szerzi meg nektek a jövedelmet, ezeknek a munkája adja meg nektek a módot arra, hogy úgy élhessetek, a mint éllek; ne feledkezzetek meg rólok soha, legyetek irántok mindig jószivűek, szeressétek őket és viselkedjetek irántok hálával. És hogy a hála érzete feledésbe ne menjen, elrendelem, hogy le pedig fiam eredj István és csókold meg a legöregebb jobbágynak a kezét.« Hol vannak ezek az idők ? Elismerem, hogy a viszonyok megváltoztak; elismerem azt is, hogy megvan még helyenként a patriarchalismusnak érzete is, de egészben megszakadt a patriarchalismus ősi fonala, mely legjobb eszköze volt a társadalmi összetartásnak. Ott tehát, a hol megszakadt ez az ősi fonál, ennek helyébe mást kell helyezni. Nagyon helyesen mondta Teleki József t. barátom, hogy ennek megvan a módja a falusi szövetkezetekben, hogy ha az a földbirtokos, a földesúr foglalkozik azzal, de úgy, hogy ö maga csinálja meg azt a nép számára és annak élére áll. És annak sok szép eredménye lehet, a mi hitelszövetkezet, takarékmagtár, fogyasztási szövetkezet útján keletkezik, mert ez a népet nemcsak támogatja, segiti, hanem autonómiára is tanítja, ha az a földesúr és annak megbízottjai ebben az irányban helyesen járnak el és megértetik azzal a néppel, hogy jóakarattal vannak iránta, nemcsak a választásnál és a napszámfizetésnél érintkeznek vele, hanem quasi szolgálaton kivül is: akkor azt hiszem, hogy a patriarchalismusnak megvékonyodott, mondhatnám ezüst hajszálnyi fonala megújul, mert állítunk helyette egy másik fonalat, a mely igaz, hogy nem hajszálból, de fűzfavesszőből van fonva, a mely gyökeret ver és majdan lombos fává lesz, a melynek árnyékában a társadalmi ellentétek meg fognak szűnni. Méltóságos főrendek! Ha mindezeket orvosoljuk is, a mint szerintem későn ugyan, de még lehet orvosolni, akkor még mindig nem tettünk ám eleget, mert a talpazatot segítettük ugyan, de a gerincz még beteg. Azt hiszem, hogy a társadalomnak azt a rétegét, a melyet régente úgy hittak, hogy köznemesség, és ma úgy, hogy: gentry dzs-vel irva, ma nincs jó helyzetben, a mit bizonyítani is felesleges, mert ezt még azon politikusaink is elismerik, a kik még ma is azt mondják, hogy a parasztnál semmi baj nincs. Hogy mennyire szükséges egy egészséges középosztály, az kitűnik abból a szerves összeköttetésből is, s melyben az a parasztsággal van, mert az csinálja az összekötő kapcsot a paraszt és a birtokos közt, az vezetője lehet a parasztságnak és tudjuk, hogy olyan vidékeken, a hol egészséges középbirtokosság van, a parasztnak is sokkal nagyobb a keresete. De a középosztályt nemcsak közgazdasági szempontból kell tekintenünk, hisz ha visszanézünk Magyarország történetére, kérdem, I annak összes rétegei közt melyik az, a mely