Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
84 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. elveszti s az illető hitfelekezetek körébe megy át, előre is megoldottnak tekintem. Jeleseink egyik halhatatlana, az első magyar közoktatási minister, báró Eötvös József, — ezl személyes emlékeimből mondhaiora, — sokat törte fejét s nyugtalan órákat szerzett magának a felett, hogy miként illeszsze be a mi egyetemünkbe, az ősrégi katholikus theologiai kar mellé, az immár egyenjogú református theologiákat is. Barátságos beszélgetés közben megmoiidám neki akkor, hogy nem ezek beszerzésére, hanem az egynek is kikebelezésére kellene gondolnia. Szinte visszaborzadt tőle, s oly okokat hozott fel a clerusnak saját befolyása alatt tartása mellett, melyeket e helyen nem akarok ismételni. Részemről, akkori, fiatalkori nézetemet, most öreg napjaimban is fentartom. Egy ember, ha élne, bizonyosan tudom, most is helyesléssel bátorítana engem, s ez: Deák Ferencz. Vájjon, az a félbehagyott, üres házhely ott az Egyetem-téren, melyhez deákkori emlékeim fűznek, meddig fog fölépitetlen állani? Szomorú. jelképe a kapkodásnak, az elvtelenségnek, mely korábbi kormányainkat jeliemzé. Hajdan, csak akkor pusztítottunk el régi hajlékot, mikor egy újnak, jobbnak úgy tervével mint eszközeivel tiszlában voltunk. Itt ellenkező történik; s mi lesz belőle? még nem tudjuk, de a közoktatásügyi minister úr bizonyosan tudja Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Benne van a törvényben! Zichy Antal: De siessünk tovább. Menjünk át a középoktatásra. Egyike levén az elsőknek, sőt tán az első, ki a középiskola bifurcatiója ellen szót emeltem, ki évek előtt, — hivatkozhatom a naplókra, — a józan ész elleni merényletnek jeleztem azt, hogy az érellen gyermeket, mihelyt az elemi iskolából kikerül, azonnal valamely életpályára elszánjuk, legyen vagy reál vagy humanista; méltó csodálkozással tölt el, hogy annyi évek ófa, az elvnek nyilvános elismerése mellett is, a középiskola alsó osztályainak egységesítése ügyében úgyszólva semmi sem történt, mert azt a kísérletet, mely a kettőből egy helyett hármat csinált, s a bifurcatiót egy még barbárabb trifurcatiőval helyettesíti, a semminél is roszabbnak kell mondanom. Egyike levén azoknak, a kik a görög nyelv kötelező volta ellen erős meggyőződéssel szavaztak: csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy az e tanulmányokat pótló tanórák még mindig csak a kísérletezés stádiumában vannak, a gyakorlati élet követelményeinek és sajátságos hazai viszonyainknak majdnem tekintetbe vétele nélkül. Kiáltó hézag, a hazánkban divatozó idegen nyelvek tanulása s oly szükséges elsajátítása majdnem teljesen elhanyagolva, figyelmen kivül hagyva van. Holott ha azt akarjuk, hogy idegen nemzetiségű polgártársaink megértsenek bennünket, minekünk is azon kell lennünk, hogy őket megértsük s megszeressük. (Felkiáltások: Szavazzunk ! Halljuk !) A polgári iskolákat, — egykor Csengery alkotását, melyet annak idején Eötvös sem méltányolt, — az ujabb tervek magaslatáról egészen lenézik, discreditálják, féreismerve egy páratlan nagy előnyét, az elasticitást, a minden éleiviszonyhoz és tanrendszerhez való, könnyű és sokoldalú alkalmazkodást. Elismerték azonban az intézménynek leghatározottabb ellenzői is, a leánynevelésre gyakorolt üdvös hézagpótló befolyását, mely a felsőbb leányintézeteket nagyrészt feleslegessé tette. Nézetem szerint e téren is a fejlesztés, nem pedig a bontás volna a feladatunk. Lehetetlen eihallgatnom aggályaimat, — bocsássanak meg a zsémbes öreg embernek, — azon ujabban lábrakapott irány felett, melyet nőemancipatiónak szeretnék nevezni, ha e szónak egyátalában nálunk értelme volna, s a melynek bizonyos mértékig jogosultságát nem merném tagadni, de mely túlságba vive, több kárral fogna járni, mint haszonnal. Értem a gyengéd nemnek a magasb tudományokra, a sivár keresetágakra való nemcsak felszabadítását, hanem mesterségesen is nekibátoritását, reáutalását. A természet örök rendé elleni lázadás elvét foglalja ez magában, mely megtámadja a házi tűzhelyt, a családi életet, s ezzel — ha féket nem vetünk neki, — veszélyezteti a nemzet jövőjét, boldogságát, erejét. Vegyétek el a nőnek nőiességét, elfogjátok a férfiak férfiasságát. Azt
