Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. V ellenségek, ha az iparnak urai, az idegenek testvérek, ha munkadíjból élnek. Egy neme ez a cosmopolita vallásnak: proselytismusra buzdit, kiterjesztésre ösztönöz s az általa megszállott lelkeket ép oly titokteljes, mint szilaj rajongással tölti el. Ebből is látható, hogy az oktatás Önmagában nem elegendő a nemzetek javítására. A régi sophisták tévedése volt egynek hinni a tanulságot az erkölcsiséggel s a tökéletesítő hatalommal Tévedése az a mai kornak is, mert az értelmi lénynek az erkölcsin kell alapulnia, ennek pedig a vallási lényen. Az ember hatalma alá hajtja a természetet, de kell viszont, hogy ő egy felső törvénynek és rendnek vesse magát alá. A ki pedig a megismert kötelesség szerint ludja intézni saját életét, az lesz egyszersmind a termelés legjobb tényezője is. Hol van tehát a nagy betegséggel szemben a gyógyszer? Képes-e az állami hatalom e kérdést megnyugtatóan megoldani? Rendelkezik-e czélszerű és hatályos eszközökkel az internationale eszméi és törekvései veszélyes terjedésének megakadályozására, melyek szükségkép a munkások azon sorsából támadnak, melybe őket az újkori ipar sodorta. Fölmentette őket ugyanis minden bilincstől, kiragadta őket a czéhtestületek kényszere alól, tömör testekbe csoportosította őket bizonyos központokban és a gépek körül, növelte fizetésöket, de egyszersmind új szükségleteket teremtett számukra, s védelem nélkül tette ki őket az üzleti élet minden hullámzásának, melyet oly gyakran felforgattak az ipari átalakulások és a kereskedelmi válságok. Segit talán az anyagi erő ? Nem. Oroszország a példa! Kibékít talán a kormányzási ügyesség, vagy a csendőrség szigora? íme Poroszország nyakán a veszély! Enyhitenek a bajon talán az engedmények, a hiányzó előrelátás gondatlanságának ezen szülöttei? Hiszen akkor a beteg Francziaországnak már rég ki kellett volna épülnie! Segit talán egymagában a pénz ? Erre megkapjuk a tagadó választ Angolországban, milliókra menő szegények adója daczára. Az emberi bölcseség önmagában elégtelen e veszély ellen véd- és mentő eszközt, a baj ellen biztos orvosságot találni. A bajt ismerjük, tanulmányozzuk, elemezzük, szétbonczolása tökéletes, megvizsgálása pontos, de hát hol vannak az óvszerek, melyek megakadályozzák,mielőtt a test hullává válnék ? A fogalmak és érzelmek egymást gyűrő zavarában az evangeliomi keresztény hit és erkölcs nélkül nincs kibontakozás, mert a munkás-kérdésnek nemcsak anyagi, de főleg valláserkölcsi oldala van, melyet e kór gyógyítása körül sürgölődzők feltűnően elhanyagolnak. A munkás sorsa sanyarú volt és csak akkor nem esik kétségbe, ha számára felmarad az ég és a hit, mely örök vigaszt biztosit neki. A hit, mely az embereket kivétel nélkül szárnyai alá hívja, mely a társadalom likacsaiba mint valami jótékony nedv szivárog be, minden betegség ellen biztos szert nyújt. Szenvedéseink, fájdalmaink ellen tartós vigasztalásaink kivétel nélkül vallásiak. Midőn az emberek minket üldöznek, akkor némi menhelyet keresünk magunknak túl az embereken; midőn legkedvesebb reményeinket, az igazságot, szabadságot, hazánkat látjuk eltűnni, akkor abban találunk megnyugvást, hogy századunk daczára hívek maradtunk az igazsághoz, szabadsághoz, hazánkhoz; midőn egy szeretett lény vesztén bánkódunk, akkor hidat verünk az örvény felett, s gondolatban átkelünk rajta; végre midőn az élet kisiklik kezünkből, szárnyalunk más élet felé. A vallás lényegénél fogva hü társa, leleményes, fáradhatlan barátnője a szerencsétlenségnek. Lehet, ho^y azok, kik nem képesek más erőt gondolni, mint a gőzt, semmi más rugót, mint az aranyat, más feladatot, mint a termékek gyarapodását, más czélt, mint az élvezetet, igen csekély fontosságot fognak tulajdonítani a valláserkölcsi erőnek; — ők nem látják azt, a mi szemeik előtt történik, rajok nézve az egyénnek és a társadalomnak erkölcsi kifejlődése nem bir jelentőséggel, rajok nézve a történelem néma, a tapasztalás meddő, a jövő semmi. Másként vélekedik, és pedig helyesen, az az amerikai socialista, kinek szavai szerint társadalmi feladatok megoldására nem elég az ész, sziv is kell hozzá és meleg részvét az emberiség egy részének szenvedése iránt.
