Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
70 IX. OSSZ, S azért úgy tartom, hogy főleg e kérdésben az állami és egyházi hatalom bizodalmas, testvéries működése kiváltképen szükséges. S azért nagy tévedés s bün az egyházat tevékenységében akadályozni, közreműködését mellőzni, nélküle, sőt ellene mindent alkotni akarni. De e testvéries közreműködésre nem elég csak alkalmilag kegyes szavakban a vallás pártfogolásának szükségét az állam érdekében hirdetni, tisztelni is kell a vallást. De e tisztelet hiányára mutat mindig, midőn a valláspártolás ez új apostolainak jól esik a közönséget tartalékgondolataikba is beavatni. Ők nem akarnak hívőknek látszani, nehogy együgyűeknek tartassanak. Első pbrasisuk hitet parancsol, a másik pedig már arra van szánva, hogy a kérdés dicsőségét visszaszerezhessék magoknak. Rossz missionarius szokott lenni az, ki magát túl akarja emelni saját hitvallásán. Az egyháznak codexe van, a ki azon kivül áll, nem igazi missionarius. Továbbá e testvéries együttműködésre nem szerencsés felhívás azon becsmérlő nyilatkozatok, melyekben oly sürüen részesülnek az egyház szolgái s melyek, úgy látszik, más dologban lelik alapjukat, mint az ideges rosszkedv alkalmi kitöréseiben. Azok vagy a mélyen meggyökeresedett barátságtalan indulatnak, vagy jól megfontolt politikai czéloknak tudandók be. De legyen bármint is, magam részéről mélyen sajnálnám s nagy politikai hibának tartanám e törekvések irányának fentartását azokkal szemben, kik oly erkölcsi erőt képviselnek, melyet pótolni lehetetlen, kik nagy eszmék hirdetői, nagy törvények hordozói, nagy áldás tényezői a nemzetben és az emberi gyarlóság leszámítása mellett az annyi összeütköző érdek között a nemzet testének összekötő kapcsai. Mindezen és sok egyéb még elintézésre váró kérdések megoldásánál politikánkat azon helyes törekvés vezérelje, mely két főérdek összeegyeztetését és hasznossá tételét tűzte ki feladatává. Az első a haladás érdeke; de ez sem túlságosan hirtelen, sem mérték felett jelentékeny ne legyen; s ebben rejlik a második főérdek: az állandóság érdeke. Annak megfontolása nélkül ugyauis, vájjon valamely ujitás jó-e s nem áll-e K)S ÜLÉS. a társadalom tényleges állapotával kirivó ellentétben, megzavarjuk a társadalmat s nem mozdítjuk elő jólétét. Ha a haladás nem mértékletes és vigyázó, rombol, mert nem veszi számba az ellenkező erők állapotát, melyeket fonák erőszakolás által ellenállásra hív fel. Az idétlen újítások ép úgy ? mint a stabilitás túlságos eszméi, veszélyesek; vannak, kiket a haladás, a regeneratio szó mindennek felforgatására ösztönöz, mig ellenben másokat a stabilitás, a conservatio mindennek helyreállítására buzdit. De helyreállítani azt, a mi már megszűnt, csak más és pedig fonák neme az újításnak. Nem szabad feltartani makacsságunkban azt, a mi összeroskadt, de nem szabad szerfelett megállapítani azt, a mi jelentkezik : s midőn a szabadságot megerősítjük, maradjunk hívek az igazsághoz, melyhez minden korszaknak joga van s ne feledkezzünk meg arról, hogy a kimélet, sőt még a bocsánat is részét teszik azon igazságnak, melylyel tartozunk azoknak, kiknek gondolkozásmódja eltér a miénktől. S azért az igazi szabadelvű politikának, mely ellentéte a politika ama másik válfajának, melynek elve az a jogi axióma: quidquid principi piacet, legis habét vigorem — itt a princeps alatt a polgári hatalom minden nemét értem — az igazi szabadelvű politikának első alapelve az igazság, e politikát az a fenséges gondolat vezérli, hogy nincs jog más jog ellenében s hogy van örök igazság, mely megelőzi az államot; e politika hódol azon meggyőződésnek, hogy az embernek sajátos és elidegenithetlen értéke van; nem szabad tehát bántani sem személyét, sem javait, sem lelkiismeretét. Csak azt a politikát lehet és kell szabadelvűnek nevezni, mely a társadalmi és politikai szabadságokat minden támadás ellen megvédi. Ez a politika az igazi, a helyes, mert egyedül ez ügyel az ember méltóságára és boldogságának egyedüli alapelvére. Ezek alapján könnyű felfogni, hogy ezen politikát az erkölcstől elválasztani nem lehet. Ezen elveken nyugvó ilyen szellemtől áthatott politika regeneráló erővel bir úgy egyesekre, mint magára a társadalomra. Mert az egyesek, kik az igazság és erkölcsiség sphaerájában élnek, tisztábban fogják fel
