Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

24 IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. csak azért nem vetek fel, — pedig átalános éidekűek azok — meri nem Iártom a pillanatot alkalmasnak és mert nem akarom az érzékenységet sérteni. Ha ez a pacificáló hangulat hasonló visszhangra talál, akkor az izgalmak lecsillapodnak és nem fog létezni ez a nagy baj, a melyről ma még Schlauch 6 eminentiája panaszkodni láts/ik. És még azért is jó, mert a mint kivettem Gajzágó ő excellentiája szavaiból, a ki oly lelkesedéssel üdvözli a felirati javaslatnak és a trónbeszédnek az autonómiára vonatkozó passusit, méltóztatnak tudni, hogy ö császári és apostoli királyi Felsége megbízta a koimányt és fel is olvastam a királyi resoluiiót itt a főrendi házban is, hogy alkalmas időben előterjesztést tegyen a katholikus autonómiai congressus összehívására, hanem méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy addig, mig nem látom, hogy a túlzott szenvedélyek lecsillapodnak s hogy a túlzók majorizálása kcvelkezhetik be, felelősségem érzetében nem merném a koronának javasolni az autonómiai congressus egybehivását. Ez, azt hiszem, komoly és határozott kötelességem is, mert ha a czélt el akarjuk érni s ha az autonómiát oly fontosnak méltóztatnak találni, mint a hogy egyrészről ő eminentiája, másrészről ö excellentiája ennek kifejezést adott, akkor közös egyetértéssel odaműködjünk, hogy az izgalmak lecsillapodjanak, és akkor nyugodt időién történhessék meg a választás, oly időben, hol uem a felkorbácsolt szenvedélyek viszik a vezérszerepet, mert arra is súlyt helyezek, hogy necsak congressus legyen, hanem oly congressus, a mely oly autonómiát és szervezetet tud életbeléptetni, a mely ő Felsége legfőbb kegyúri jogának épségben tartásával életképes szervezet legyen. Ezzel be is fejezem, a mit mondani akarok, csupán Vécsey ő méltóságának van egy észrevételem, a mennyiben azt tetszett mondani, hogy fel vagyunk osztva liberálisokra és conservativokra. Most mi vagyunk a conservativok és nem önök, mert mi akarjuk conserválni az életbelépett nagy reformokat, de egyszersmind határozottan liberálisok is vagyunk. (Helyeslés és tetszés balfelól.) Ajánlom a felirati javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Bocsánatot kérek, hogy a felirati javaslathoz és az elmondottakhoz néhány észrevételt fűzzek. A nagyméltóságú cultusminister urnak nyilatkozata az autonómiára vonatkozólag én előttem nagyon sajátszerű szinben állítja oda azt, a mit e részben irányadónak tekintek. 1880-tól mostanig várta a kormány az autonómia létesítésének kedvező pillanatát és a ministei elnök úr nyilatkozata voltaképen nem mond egyebet, mint azt, hogy: azt a gyűlést akkor fogom összehívni, ha tudom, hogy azt fogja csinálni, a mit én akarok. (Ellenmondás balfelöl.) Én pedig azt hiszem, hogy ez az idő nem fog egyhamar bekövetkezni. Mert nem arról van szó az autonómiában, hogy melyikünknek az akarata érvényesüljön, hanem arról, hogy az a katholikus ügyek üdvös eligazításának eszköze legyen. Annak megítélése, hogy mit tart magára nézve üdvösnek, egyrészt a katholikus autonómiára nézve initialó katholikus hivek és egyház képviseletének, másrészt az apostoli király és mellette az autonómiát majdan beczikkelyező törvényhozásnak lesz a feladata, de nem azé a cultusministeré, kinek ő Felsége feladatává leszi, hogy ezt az 1880-tól mostanáig az élő halottak sorába helyezett kérdést a maga útján tárgyalás elé vezesse. Van itt egy más kérdés, a mely figyelmet igényel: a cardinalis úr által felemiitett mozgalom az alapítványok ellenőrzésére nézve. Én nagyon örvendek annak, a mit a ministerelnök úr mondott; azt is szívesen hallom, a mit a cultusminister úr mondott, de az élet nem nyilatkozatok, hanem elvek és irányok szerint fejlődik. Ezeket az irányokat minálunk nem ám az ország többsége akaratától, hanem vajmi gyakran a központon és bizonyos körökben meginditott mozgalmakból merítik, a hol a gyenge síp hangján kezdik pengetni az ügyeket, mig nem végre oly nagy lármát ütnek, hogy azt hiszi a világ, hogy az egész ország rí ezen újítások és változások után. Akkor megvagyon a közvéleménynek pressiója, mi pedig azt hiszszük, hogy »contemta parva scin! tilla magnum saepe incitavit incendium*. (Tet-