Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 szés jobbfelöl.) És hogyha ezek a szikrák, ezeket a veszedelmes irányokat megindító mozzanatok közvetlenül a kormány körében hányatnak szét, okkor kétszeres szorgalommal kell részint a szikrák eltiprására törekedni, részint pedig aggódni, hogy ott

; hol az ilyen elvek és irányok terjesztői védőszárnyak alatt léteznek, az őket kebelökhöz szorító sem idegen azon eszméktől és irányoktól. A t. ministerelnök úr a legkegyelmesebb trónbeszédre adandó válasz tárgyára nézve egyszerűen a maga és a kormánypárt feladata köréből látszik kiindulni és mindazt, a mi nem ezen körök szoros kötelességéhez tartozik, olyannak tekinti, a mi tulajdonképen itt illetéktelen. Szerinte a trónbeszéd a kormány programmja és a törvényhozásnak, illetőleg a méltóságos főrendeknek feladata, ezt a programmot tudomásul venni és megtapsolni. Mit mond ennél egyebet, midőn kinyilatkoztatja, hogy a kormánynak nem szándéka a jelen országgyűlés teendői körébe olyanokat venni, melyek a trónbeszédben nem foglaltatnak? Hogy lehet tehát ilyen kérdéseket itt tárgyalni s azokra vonatkozólag javaslatokat tenni ? Én -értem, hogy a liberális párt, vagy a miniszter űr minden telhetőt elkövet, hogy ezek a trónbeszédre adandó válaszba bele ne foglaltassanak, de az actió jogosultságát megtagadni csak nem lehet. De van még egyéb, a mit szintén megjegyzés nélkül nem hagyhatok, ha álláspontomat kellően kidomborítani akarom. A ministerelnök úr arra utal, hogy oly dolgok, melyek a trónheszédben nincsenek, nem is intendáltatnak ezen országgyűlés tartama alatt. De a ki a legutóbbi idő eseményeit éber szemmel vizsgálja, azt fogja látni, hogy nagyobb része annak, a mit a kormány programmjába felvett, nem lett megvalósítva, de a legnagyobb, a legveszedelmesebb dolgok, a miket az ország leginkább nyög, azok megtörténtek, a nélkül, hogy a ministerium programmjában azokat bevallotta volna, a nélkül, hogy a trónbészédben ezeknek nyoma lett volna, a nélkül, hogy az országgyűlést erről elébb értesítették volna, a nélkül, hogy a választók, midőn a mandátumot adták, erről tudtak volna valamit. Nálunk nem a képviseletből, még kevésbbé a választók köJ<ŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. réből, hanem a szabadelvű körből és a szabadelvű pártból initiáltatnak a mozgalmak és dictáltatnak az országra, és csak igy érthető meg a ministerelnök úr azon felfogása: igenis, tudom én azt, hogy az ország nyugtalankodik, de annak meg kell szoknia, annak alkalmat nem kell adni arra, hogy felszólaljon, hogy panaszkodjék. Ha a t. ministerelnök úr azt gondolja, hogy ezek az alkotások helyesek s azokat az ország akarata ellenére keresztül keli vinni, akkor helyes az ő felfogása; de ha alkotmányos, ha népképviseleti kormányról van szó, akkor azt mondani: becsukom a szádat nép és népképviselet, hallgatnod kell, míg meg nem szoktad az állapotot, ezt én igen természetesnek találom az ő álláspontjából, de alkotmányosnak nem tarthatom. Azonban távol van tőlem az a felfogás, mintha a képviselőház, vagy a törvényhozás váltakozó többségei és a választásokon nyilvánuló közvélemény már maga is megnyugtató és helyes állapotok előidézésére nézve minden körülmény közt elégséges volna. Ezekhez még más factoroknak kell járulniok. Az a felfogás, hogy csak ezeken az alapokon lehet helyesen kiindulni, — a kiknek agyában és gondolkozásmódjában ez tért foglalhat, azok a republicanismus és a democratia legszélesebb terén állanak. Ezt a felfogást én a monarchikus és conservativ felfogással megegyeztethetőnek nem tartom. De viszont ahhoz sem járulhatok a mi körülményeink között, hogy a népképviselet kellőleg megnyilatkozni képes, mert annak megnyilvánulása a lehetetlenségek körébe tartozik, legalább is nagy része a megnyilatkozásoknak elnyomatik és lehetetlenné tétetik és azért nagyon sajnosnak tartom, hogy a népképviseletuek és választásoknak erőszakolása és az e részben tért foglalt visszaélések ezen válaszfeliratban fel ne említtessenek, mert ez az eljárás az alkotmányt és népképviseletet a közbizalomban lesülyeszti, annak erkölcsi tekintélyét lelohasztja és átalában az alkotmányos tekintélyt csonkítja. A t. cultusminister úr felemiitett egy jelenetet, a melyet az ő mesteri előadása bizonyos színpadi hatással bírt felruházni; de én az ő 4