Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 23 latkoztam ebben a házban, ebben a kérdésben. Elmondtam talán épen a méltóságos főrendek előtt is, hogy az exclusiv államosításnak elvi ellensége vagyok, mert nem tartom helyesnek és pedig azon nagy fontos culturalis érdekeknél és azon szeretetnél fogva, melylyel a község és felekezet a maga iskolája iránt viseltetik, hogy iskolafentartó kizárólag csak az állam legyen. (Helyeslés.) Én azokat a nagy államérdekeket meg tudom óvni és megóvhaióknak látom akkor is, hogy ha az állam nem mint exclusiv iskolafentartó szerepel. Valóban olyanok lévén a viszonyok és állapotok, hogy a legkisebb nyilatkozat, hanem egészen szabatos és határozott, bizonyos körök nervositása miatt okvetlen félremagyarázásban részesül, kötelességemnek tartottam ezt az álláspontot most újra és határozottan megmondani. (Helyeslés.) 0 eminentiája sajnálatának ad kifejezést, hogy a feliratban nincs említés téve azon izgalmakról, — nem sérelemről beszél tehát, mint Vécsey ő méltósága, hanem izgalmakról — melyeket az egyházpolitikai törvények okoztak. Kétségtelen, s nem is vonom kétségbe, hogy ily izgalmak léteznek. De én, talán eléggé ismerem a törvényhozási élet psychologiáját. ha úgy vélem, hogy ily nagyszabású reformok, minőket az egyházpolitikai törvények tartalmaznak, bizonyos visszahatás nélkül nem bírnak az életben gyökeret verni, s ez a visszahatás bizonyos körök részéről, melyek a régihez, a megszokotthoz ragaszkodnak, talán még szításban is részesül; de ha észreveszi a nagyközönség, hogy ezekből tulajdonképi kárt senki, legkevésbbé a vallásosság szenved, akkor ezek az izgalmak önként elenyésznek, és természetesen az ily izgalmakra alapított párt is velők együtt elenyészik. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) De azt is méltóztatik a mődositványban felvenni, hogy a vallás terén létező bajok orvosoltassanak. Ez már messzebbmenő kifejezés, ez constatál egy bajt, mely a vallás terén állítólag létezik. És legyen szabad nekem hasonlókép azt állítanom, hogy már csak azért sem volna jó ennek a módositványnak elfogadása, mert az nagyon különböző értelmezésben részesül. És én nem élek sophismával, ha azt mondom, hogy én is elismerem, hogy igenis létezik a vallás terén egy nagy baj, — és itt nem a felső clerusra vonatkoznak szavaim, mert készséggel elismerem, hogy a felső clerus e tekintetben inkább a pacificatió terére hajlandó lépni, — de a nagy baj azon féktelen izgatás, melyet az alsó papság néhány tagja kifejt. Valóban napról-napra látom a jelentésekből, hogy mily eszközökhöz nyúl e részben az alsó clerus ama néhány tagja. A ház méltóságával nem tartanám össze.férőnek, részletesen ismertetni minden egyes ily izgalási esetet és azon módot, mely szerint a vallással és a kegyszerekkel visszaélés törlénik. De mivel épen tegnap jelentették, egyet mégis felhozok. (Halljuk!) Áz a vallás terén létező nagy baj, a mikor — hiteles forrásból vett értesítés szerint — egy segédlelkész Krisztus urunk feszületét a földre tette és azt mondta a népnek hogy tipord ezt lábbal. Erre a nép természetesen vallási érzületében egészen megiszonyodva, visszaretten és akkor azt mondják neki No látjátok, ha ezt lábbal tiporjátok, ennél még sokkal nagyobb bűn az, a ki nem a néppártra szavaz (Mozgás.) és nem a revisiót sürgeti. Ez csak egy a sok közül, s ezek igen természetesen bajok a vallás terén; s éppen a vallás érdekében nagyon kérem a méltóságos főrendeket és a főrendiházbau helyet foglaló magas főpapságot: hasson oda befolyásával, hogy ilyen féktelen, túlzó izgatások szűnjenek meg és akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azok az izgalmak lecsillapodnak, mert ezeket nem annyira a nép érzi, hanem azon egyesek, a kik talán nem épen tiszta forrásból ezen izgalmat még inkább fokozzák. (Helyeslés balfelöl.) Méltóságos főrendek! A kormány — és erre figész önérzettel hivatkozom — a pacificatió terére lépett, ez képezte egyik programmpontját is, mikor elfoglalta állását és mondhatom, hogy az egész vonalon be is váltotta. Legalább nincs tudomásom róla, hogy bárki is a kormány tagjai közül nem e szerint járna el; a magam részéről pedig — és erre tanúságul hivom fel a magas clerus tagjait — tárczám ügykörében iparkodtam sokhelyt még az érzékenységgel is számolni. Nagyon sok kérdést