Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-4
22 IV. OESZÁGOS ÜLÉS. Áttérve Schlauch Lörincz ő eminentiájának indítványára, én azt egyszeri hallásra nem birom teljesen méltányolni. Lehet, hogy nem is értem egészen, annyit azonban constatálok, hogy ő eminentiája a király bölcseségóre, a jövő törvényhozások akaratára hivatkozik, mikor az előttünk ismeretes sérelmek orvoslását óhajtja és reméli. Ezzel szemben a ministerelnök úr ő excellentiája határozottan visszautasitólag nyilatkozott. És — talán nem is egészen érthetően — azzal akarta megnyugtatni és vigasztalni ő eminentiáját, hogy ő és a jelenlegi kormány semmi ujabb támadást nem szándékozik intézni azon érdekek ellen, melyeket ő eminentiája képvisel. (Derültség balfélől.) Hogy mik legyenek azok és különösen a ministerelnök úrtól emiitett revisionalis törekvések, azt részemről nem tudom, de azt az egyet tudom, hogy semmi sérelemnek, legalább orvoslás reménye nélkül maradnia nem szabad. Hogy pedig itt sérelmek vannak, azt emiitette nemcsak ő eminentiája, hanem constatálta maga a ministerelnök úr is. Bánffy Dezső b. ministerelnök: Tagadom ! Vécsey József b.: És constatálta, ha jól értettem, az előttem szólott nagyméltóságú kartárs úr is, sőt nem ok nélkül mondja maga a felirat, de maga a felséges trónbeszéd is, hogy az autonómiát és a papok sorsának javitását nem hagyja figyelmen kivül. Az is köztudomású tény, hogy a népek egy nagy rétegében oly resensus, oly izgatottság létezik, a melyet a nagyméltóságú ministerelnök úr — persze hiteles értesülések alapján — tudván, előre látta, hogy a képviselőválasztásokat nem fogja békésen keresztülvihetni és kénytelen volt az ország külső tartományaiból is ide fegyveres erőt rendelni. (Derültség és mozgás a baloldalon.) Ez idő szerint egyebet következtetni nem akarok és csak kérem ő nagyméltóságát, hogy vegye legalább ő eminentiája javaslatának egyik részét figyelembe és engedje bevétetni a felirati javaslatba azt, a hol a király jóvoltára hivatkozik a jövő törvényhozás működése tekintetébenEzzel legalább megnyugtathatja a kedélyeket, melyek tagadhatatlanul tetemesen felizgatott állapotban vannak. Én e tárgyról tovább szólani ez idő szerint szükségesnek nem tartom, csak azt vagyok bátor kérdezni, hogy lesz-e részletes tárgyalás, mert a bizottság által előterjesztett szöveg egyes pontjaihoz még lesznek mondanivalóim.Elnök: Én azt hiszem, hogy úgy a házszabályok, mint az eddigi szokás szerint az a helyes eljárás, hogy először átalánosságban tárgyaljuk a felirati javaslatot és annak elfogadása esetén következik a részletes tárgyalás. (Helyeslés.) A cultusminister úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azon szabatos, tömör és minden irányban megnyugtató nyilatkozathoz, melyet a ministerelnök úr Schlauch ő eminentiája felszólalására tett, csak igen rövid észrevételt kell még hozzáfűznöm, és pedig leginkább csak abból a szempontból, mert tárczám ügyköréhöz tartozó dolgokról lévén szó, kötelességmulasztás és talán a méltóságos főrendek iránt kellő tisztelet hiánya is volna, ha magam részéről szintén nem nyilatkoznám. (Halljuk!) Mindenekelőtt ö eminentiája azon aggodalmával szemben, mintha jelenleg az én gondozásom és felelősségem mellett kezelt katholikus alapoknak azon törvénytervezet keretébe való bevonásáról, melyet — mint a ministerelnök úr is emiitett — még 10—12 évvel ezelőtt Boncz készített, csak szó is lett volna, ki kell jelentenem, hogy azon törvénytervezet egyik szakasza úgy szól, hogy ezen törvénytervezet rendelkezései alól a katholikus alapok és alapítványok kivétetnek. Schlauch Lörincz bibornok: Köszönöm! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miöister: Tehát épenséggel nem volt meg semmi tekintetben sem ez a szándék, s ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. A másik, a mi szólásra késztet, az, hogy ő eminentiája az ujabb jelenségekből, tehát valószínűleg azon értekezésből, mely a jogászegyletben tartatott, azt következteti, mintha az iskoláknak exclusiv államosítása volna a kormánynak egyik programmpontja. Méltóságos főrendek ! Már többször és határozottan, minden kételyt kizáró módon nyi
