Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-16

164 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. fennáll, midőn az állam egyrészt elismeri a katholikus vallást és ezen elismerés által biztosítja a katholikus anyaszentegyháznak a szentségek szabad kiosztását, viszont annyi törvényt alkot, a mely törvények bizony igen erős és hatalmas korlátok közé szorítják nemcsak a lelkészkedö papság, de minden hithű katholikus lelkiismeretét. Számtalanszor jutunk azon sajnos ellentétbe, hogy meghajoljunk-e a hazai törvények előtt, — a mi minden állampolgárnak kötelességé, — vagy megtartsuk azt az esküt, melyet minden hithű katholikus letesz az Isten oltára előtt, kivált a katholikus vallás papja, hogy lelkiismeretének és meggyőződésének eleget tegyen. Én nagyon sajnálom, hogy a méltóságos főrendek menlelmi bizottsága nem tudott a felfogás azon magaslatára emelkedni, hogy ezen concret esetben büntetendő cselekményről szó nem lehet. A vádlevél elismeri, hogy Nagy Eszter református hitű leány, midőn a katholikus plébánosnál jelentkezett áttérés végett, 17 éves és 10 hónapos volt. Nem közelfekvő dolog-e az, hogy ő méltósága, midőn beleegyezett abba, hogy ez a református leány a katholikus anyaszentegyházba felvétessék, csak az évszámot tekintette, s nem vizsgálta, vájjon teljesen betöltötte-e a törvény által kívánt 18 évet? Itt valóban csakis mulasztásról, talán elhamarkodottságról lehet szó, de dolusról nem, s azt hiszem, azt egyetlen hazai bíróság sem képes megállapitani. De ez tulajdonképen mi reánk nem is tartozik. Nem az a mi feladatunk, hogy megvizsgáljuk, minő szándék vezérelte ő méltóságát, mikor a református hitű leányt felvette a katholikus anyaszentegyház kebelébe. A mi feladatunk az, hogy valahányszor ezen méltóságos ház, egyik vagy másik tagja mentelmi jogának felfüggesztése iránt kérvény adatik be, megvizsgáljuk, vájjon azon esetben, hogyha a vád bizonyosnak valósulna, a hazai törvények értelmében és a törvényes bíróság előtt alkalmas alapot szolgáltat-e a per megindítására. A mentelmi bizottság jelentésében azt olvasom, hogy a panaszosok hivatkoznak az 1868 : Lili. t.-cz. 2. §-ára és az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-ára. Az 1894 : XXXII. t.-cz. 7. §-a igy szól — szó szerint akarom idézni, engedjék, hogy felolvassam: »A jelen törvény életbeléptetése előtt kötött házasságokból született, vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozmányai maradnak érvényben, mely az ily házasságkötés idejében hatályban volt.« Nagy Eszter az áttérés napján, tudniillik ez évi márczius hó 8-án 17 éves és 10 hónapos volt, ez meg van állapítva, tehát született 1879. évi május hó folyamán. Ebből az következik, hogy a leány szülei a házasságot megkötötték legalább 1878. szeptember hó folyamán, 1.878 ban az 1879: XL. t.-cz. érvényben nem volt, nem is lehetett, mert hisz a törvény csak 1880. szeptember hó 1-én lett kihirdetve. De menjünk tovább: Ugy látszanék, e házasság megkötésénél az 1868: XL. t.-cz. volt érvényben. De e törvény, mint jól tudjuk, csak az áttérő gyermekkel szemben állapított meg tilalmat, de büntető sancliót nem; a felvevő lelkészszel szemben sem tilalom, sem büntető sanctió nincs benne. Később, midőn az 1879 : XL. t.-cz. hatályba lépett, ennek 53. §-a gyakran alkalmaztatott oly gyermekek áttérésénél, a kiknek szülei azon törvény hatályban létekor kötöttek házasságot, a melyben tilalom és büntető sanctió még kimondva nem volt. De bár ez törvényen alapszik, ellentmond az 1868:LIII. t.-cz. 17,§-ának, mely expressis verbis kimondja, hogy a gyermekek vallási státusára nézve csak az a törvény mérvadó, mely akkor volt hatályban, mikor a házasság köttetett. Ez abnormis állapot s én concedálom, hogy az 1894-iki törvény ezeken az abnormis állapotokon segített. De az 1894-iki törvény is egészen határozottan kifejezi, hogy a törvény hatályba léptétől, tehát 1895. október hó 1-től fogva is csak azon törvények szerint szabad ítélnie a birónak, melyek akkor voltak hatályban, midőn az illető házasság köttetett. Ugyané törvény 9. §-a szerint e téren fennálló minden korábbi intézkedés, akár törvény, akár ministeri rendelet, hatályon kívül helyeztetik. Ezen indokolás alapján, mert nem látom a jelen esetben a mentelmi jog felfüggesztésének azt a kellékél, hogy az eljárás hazai tör-