Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-16

1897. október 20-án. Tóth Vilmos elnöklete alatt. Tárgyai: Köszönő felirat király ő Felségéhez a 10 emlékszobor adományozását tudató elhatározásáért. — Horvátországi főrendek bejelentése. — Szentesitett törvényczikkek. — Az elhunyt Batthyány József gróf, Pálffy Móricz gróf és Baich Miklós b. emléke jegyzőkönyvbe igtattatik. — A főrendi névjegyzék kiigazítása. — Feliratok. — A képviselőház üzenete. — Mentelmi ügyek (Nádasdy Ferencz gróf, Szalavszky József és Mailáth Gusztáv gróf püspök). — Tárgyaltatván, elfogadtatnak: a nyomdatermékek köteles példányairól, — a találmányok oltalmára Spanyolországgal kötött egyezményről, — a szécsányszámos-aHbunári és antalfalvai, — a mátrai, kisújszállás-dévaványa-gyomai és a békésvármegyei helyi érdekű és a vésztő-kötegyán-hollódi, — a püspökladány-füzesgyarmati vasutakról szóló törvényjavaslatok — az árvavölgyi — és a szatmár-fehérgyarmati vasút engedélyezéséről szóló kereskedelemügyi ministeri jelentések. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső b., Fejérváry Géza b., Josipovich Imre, Lukács László, Perczel Dezső, Wlassics Gyula ministerek és Vörös László államtitkár a kereskedelmi minist eriumban. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gziráky Antal gróf fogja vezetni, a szólók neveit Gáli József jegyző úr lesz szives jegyezni. Méltóságos főrendek! (Elnök és a főrendek felállanak.) A főrendiház utolsó ülése óta nagyfontosságú eseményekben gazdag és fényes napjai voltak Magyarországnak. Buda vára régen múlt időkre emlékeztető fényben tündökölt; külországi fejedelmek látogatták meg felséges Urunkat, nem azért, hogy harczra hívják fel a magyar nemzetet, ellenkezőleg azért jöttek, hogy ország-világ előtt nyilvánitsák a fennálló szövetség és barátság békés és áldásthozó jellegét. A németek hatalmas császárja pedig örökké emlékezetes, szivekhez ható beszédben mondott elismerést a magyar nemzetnek. (Éljenzés.) Legragyogóbb volt azonban azon nap, melyen felséges Urunk kegyelmes kéziratban tudatta a magyar ministerelnökkel és általa az egész nemzettel, hogy történelmi nagyságainak szobrokat emeltet Magyarország fő- és székvárosában. Ezen magasztos elhatározás, mely fényesen bizonyítja azt, hogy felséges Urunk uralkodói fenséggel párosult atyai érzelmekkel viszonozza a nemzet hűségét a trónhoz, ragaszkodását atörvényekhez, — varázshatást gyakorolt. A legigazabb lelkesedés csodaszerű összhangja rengette át Magyarország bérczeit és rónáit, és milliók hálatelt kebleiből szállt a Mindenek Urához imaszerű fohász: hogy áldja meg a dicső, bölcs és igazságos királyt! (Élénk helyeslés és éljenzés.) íme, méltóságos főrendek, ez a közelmúlt nagy napok rövid története. Rövid ez a törté-