Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-16
XV [. ORSZÁGOS ÜLÉS. 161 net, de tanulságos. Fennen hirdeti ő cs. és kir. apostoli Felségének a béke fentartására irányzott sikeres törekvését, politikájának böleseségét; fennen hirdeti, hogy a magyar király szereti nemzetét, a nemzet pedig imádja királyát ; (Élénk éljenzés.) és feljogosítja a nemzetet e történet arra, hogy ne elbizakodással, — ettől mentse Isten a magyart! — de az emelkedő önérzet nyugodtságával nézzen a jövő elé, mert olt, a hol az uralkodó és népei között ily kölcsönös az őszinte szeretet, ott király és nemzet nyugodtak lehetnek, ott erős az állam! Hogy ez igy van, azért adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy ez igy maradjon, kérjük az Istent, hogy népeinek dicsőségére és boldogitására soká éljen a király! (Hosszantartó, lelkesült éljenzés.) És most tisztelettel kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak elhatározni, hogy a főrendiház egy hódoló feliratban fejezze ki mélyen érzett háláját, és legalázatosabb köszönetét felséges Urunknak fejedelmi ajándékáért. (Élénk helyeslés.) Meg voltam győződve, méltóságos főrendek, ismerve az önök traditionalis loyalitását, arról, hogy előterjesztésemet lelkesedéssel és egyhangúlag fogják elfogadni. Azért bátorkodtam előre, rövid utón, de a jövőre ebből vonható minden következtetés nélkül, felkérni a főrendiház felirati bizottságának nagyérdemű jegyzőjét, Gyulai Pál ő méltóságát, hogy egy felirati tervet készítsen. O az én kérésemnek a legnagyobb szívességgel megfelelt, a felirat szövege itt fekszik, kérem, méltóztassék annak felolvasását elhatározni. (Halljuk! Halljuk!) Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa): »Felséges Császár és Apostoli Király! Hódoló tisztelettel és lelkesült örömmel járulunk Felséged trónjához, hogy kifejezzük hálánkat a folyó év szeptember 25-ikén kelt nagylelkű elhatározásáért, a mely szerint a magyar történelem tiz kiválóbb alakjának szoborban megörökítését és a székes főváros terein felállítását saját udvartartása költségére legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. Felséged a múlt évben ünnepelte velünk hazánk fennállásának ezredik évfordulóját s ime most az új évezred kezdetén még egyszer FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. visszatekintve a múltra s megemlékezve nemzeti fejlődésünk hőseiről, kegyeletünkbe saját kegyeletét olvasztja. Király s nemzet ez összeforrott érzelme a törénelmi emlékek hatása alatt, nemcsak a jelent termékenyíti meg, hanem biztos záloga a jövő reményeinek is. Semmi sem fejezi ki hívebben egy nemzet jellemét, úgy szólván hivatását, mint történelme, semmi sem nyújt több tanulságot, mint a dicsőség és gyász, az emelkedés és hanyatlás napjainak élénk emlékezete. Nemzetünk, a mely századokon át védve a kereszténység és polgárosodás érdekeit, majd saját létéért küzdve, annyi viszontagságon ment át, teljesen érzi mindazt, a mit történelme elébe tár s a dicső példákon lelkesülve, a nagy tanulságoktól áthatva igyekszik megkezdeni, Felséged bölcs vezérlete alatt, pályája második évezredét. De multunk kiválóbb alakjainak szobrai, melyeket Felséged annyiszor tanúsított bőkezűsége emeltet, nemcsak a múltra fogják emlé keztetni nemzetünket, hanem a jelenre is, Felséged dicső uralkodására. Mily sok megvalósult abból, a miért őseink küzdöttek, kiknek a szobrokban megörökítendő férfiak mintegy vezéralakjai. Hazánk szent földje, melyért ők annyiszor ontották verőket, meg nem csonkítva áll és védve van a külellenség ellen; alkotmányunk, melyet ők annyi aggodalommal és önfeláldozással oltalmaztak, sértetlenebb, mint valaha; az uralkodóház s a nemzet sorsa, mely olykor ellentétesnek látszott, inkább összeforrott, mint bármikor; a tudomány, irodalom és művészet a királyi pártfogás alatt gyorsabb fejlődésnek indulva, mind szélesebb körökben terjedeznek. Mindez Felséged műve s midőn hódolatunk s hálánk kifejezésének kegyes elfogadására kérjük Felségedet, egyszersmind buzgón fohászkodunk a Mindenhatóhoz, hogy áldja és tartsa meg Felségedet és a királyi családot szent oltalmában, hazánk javára és dicsőségére! Egyébként Császárt és Apostoli Királyi Felségednek kegyelmébe ajánlottan maradunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Budapesten, 1897. évi október hó 20-án legalázatosabb örök hűségű szolgái Magyarország és társországainak országosan egybegyűlt főrendéi.« (Éljenzés.) si
