Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-15
m: XV. ORSZÁGOS ÜLÉS, 157 egy esküdtbíróság alakittathassék. Ez kivételes rendelkezés. Én csak a legkivéíelesebb esetekben kívánom ezt alkalmazni. Ha azonban ő méltósága indítványát el méltóztatnak fogadni, akkor ezt a kivételes rendelkezést sokkal több esetben kellene alkalmaznunk. A mi azt a kívánságát illeti, hogy intézkedés tétessék abban a tekintetben, hogy a gyakorlati nehézségek e részben megszüntettessenek, egész készséggel kijelentem, hogy az esküdtbiróságok alakítását szabályozó rendeletben a törvény korlátain belől intézkedni fogok az iránt, hogy az esküdtbirákat kiválasztó bizottságok figyelemmel legyenek arra, hogy esküdteknek a lehetőséghez képest oly egyének választassanak, a kik a magyar hivatalos nyelven kivül az illető vidék nyelvét is értik, úgy, hogy nézetem szerint, az ő méltósága által felemlített nehézségek előfordulni nem fognak és nyelvkérdésekben a jó és pontos igazságszolgáltatás csorbulást szenvedni nem fog. Ugyanazért mély tisztelettel kérem, méltóztassanak az indítvány mellőzésével az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A 4. §-t méltóztatnak-e elfogadni ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa az 5—37. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ha nincs észrevétel, a törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, kérem azokaí, kik a törvényjavaslatot végleg elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) El van fogadva és erről a képviselőház értesíttetni fog. Következik *a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről* szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztassék a bizottság jelentését felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését). Elnök.* Méltóztatnak hozzászólani? Ha nincs észrevétel, határozatképen kimondom, hogy a törvényjavaslat átalánosságbau a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, az 1—14. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 15. §-t). Cziráky Antal gr. jegyző: Vécsey József báró! Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A 15. §-hoz vagyok bátor egy módositványt benyújtani. Méltóságos főrendek! A jelen ülés legelején beadott Fiume kérvénye, a melyben a fiumeiek több panaszon kivül felhozzák azt, hogy Fiume városának érdeke, hagyományos jogai sérelmet szenvednek azon intézkedés által, a mely a sajtóügyekben ítélkező esküdtszék tárgyalásait nem többé ott, hanem itt Budapest székes fővárosában rendeli megtartatni. Ezen újabb intézkedés nemcsak hogy megbontja az eddigi szokást, hanem az eljárást magát a perlekedő felekre nézve rendkívül terhessé és költségessé teszi. Azonkívül — nézetem szerint — ezen intézkedés ellenkezik az esküdtszéki bíráskodás szellemével, a mely pedig más nem lehet, mint az, hogy e részben vétő minden honpolgár fölött az úgynevezett szakbiróság részben való mellőzésével polgártársai saját érzületük és belátásuk szerint Ítélkezzenek. Ez — szerintem — eleme az esküdtszéki bíráskodásnak, a mely elmélet semmit sem vészit hatályából és népszerűségéből azáltal, hogy magok az esküdtszékek sokszor igen meglepő verdicteket hoznak. De a közönség átalában respectálja az igazságszolgáltatásnak azt az árnyalatát, a mely az érzelmekre hivatkozik és a kartársak appretiatiojára akkor, mikor a bűnösség, vagy nembünösség felett ítél. Már most felesleges figyelmeztetnem a méltóságos főrendeket arra, hogy ez a Fiume milyen kedves kincse országunknak, milyen hálával adózunk ma is Mária Terézia dicső királynénknak azért, hogy az akkori osztrák birodalom kapcsolatából kiválasztotta ezt a testet, mely csakugyan azóta folytonosan a kormány és a nemzet kegyeltje volt. Mutatják ezt többek közt azok az áldozatok, a melyeket Magyarország Fiumeért hozott és mutatják azt, hogy ezen áldozatok igen hálás talajra jutottak és pedig nemcsak az ország kereskedésének tekintetében, hanem különösen azért is, mert a fiumei lakosság hova-tovább lelkes magyarságot vallott, — azt vallja ma is — és biztos terjesztője, fentartója a hazafias szellemnek.
