Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-15

152 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. volt. Ezen törvényjavaslat csak bizonyos kötvények jogi természetét szabályozza és biztosítja. De ha módot adott arra a pénzügyminister úr szives készségével, hogy addig is, mig a telepítési és parcellázási ügyre nézve önálló törvényjavaslat terjesztetnék elő, mely az egész ügyet átölelje, a telepítési és parcellázási hitel érdekében valami történjék, én azt hiszem, hogy azt az alkalmat tárczám szempontjából elszäiasztanorn, vagy épen el nem fogadnom nem lett volna helyén. Széchényi Imre gróf ő méltósága azt találja, hogy e tőrvényjavaslat különösen az intézetekre tekiüt és magánegyéoeknek a parcellázást megnehezíti vagy épen leheíetlenüé teszi, Bátor vagyok utalni arra, hogy sem a telepítési törvény maga, sem e törvényjavaslat magánegyének és intézetek telepítése és feldarabolása közt elvi különbséget nem tesz. Természetes azonban, hogy a kötvények csak intézetek által lévén kibocsáthatók, a kölcsönök csak intézettől lesznek felveendők; de hogy magánosok is telepítsenek és parcellázzanak e törvény kedvezménye mellett, annak semmi akadálya sincs. Magam is elismerem, hogy telepítési törvényünk kiegészítést igénye!; akár a gyakorlati eredmény csekélységét, akár a rendelkezésre álló összeg korlátolt voltat tekintsem, ezért kétségtelen, hogy e kérdésben novellával kel! az országgyűlés elé járulni. Kétségtelennek tartom azt is, különös tekintettel az Alföld viszonyaira, hogy a birtokmegosztás kérdésével — és itt különösen a parcellázás megkönnyítését értein behatóan foglalkoznunk kell. E kérdések megoldása azonban nem itt van helyén; a kormány tudja és érzi kötelességét és a vállalt kötelezettségnek eleget is fog tenni. Kérem ezek alapján, méltóztassanak a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Lukács László pénzligymíiiister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok után, a miket t. barátom, a földmívelésügyi minister úr elmondani szükségesnek tartott, én igen röviden reflectálhatók azokra a hitelpolitikai momentumokra, a melyekre részint Dessewffy gróf ő excellentiája, részint Véesey báró ő méltósága észrevételeket tettek. Dessewffy gróf ő excellentiája azon vádat emelte a tőrvényjavaslat ellen, hogy az nem őszinte. Megvallom, nem tudom, mire aiapitja e vádat, mert felfogásom szerint a törvényj avas • lat nyílt kifejezést ad mindannak, a mit ki akar fejezni és semmiféle rejtett intentio abban nem foglaltatik. Abban, hogy azok a kötvények, melyek a törvény alapján annak idején kibocsáthatók lesznek, concurrentiát fognának csinálni a zálogleveleknek, azt hiszem, téved ő excellentiája. A záloglevelek, a mint méltóztatnak tudni, csakis bizonyos nemű hitei kielégi lésére alkalmas papirosok, vannak azonban oly hiteligények, a melyek zálogievélkibocsátás útján nem elégíthetők ki, a melyek azonban teljesen reálisak, teljesen megfelelők arra, hogy szintén kötvénykibocsátás útján nyerjenek kielégítést, de záloglevél kibocsátása útján nem érhető el az a czél, mert nincsenek meg azok a criteriumok, a melyek szükségesek arra, hogy ezen követelések alapján záloglevelek legyenek forgalomba hozhatók. Ilyen igények már hosszabb idő óta jelentkezvén az országban, ezeknek alapján tényleg, a mint igen bölcsen méltóztatnak tudni, nagy mennyiségű papír hozatott forgalomba, a mi azonban úgy a materialis biztositásnak, valamint a jogi biztosságnak teljes hiányával volt, mert nem volt törvény, a mely ezen papíroknak biztosításáról intézkedjék, úgy, hogy ezen papírok biztossága csakis azon intézetek bonitásában és hitelében volt kereshető, a melyek által e papírok kibocsáttattak. Itt tehát nem arról van szó, hogy mi concurrentiát csináljunk a zálogleveleknek, sőt ha méltóztatnak e törvénynek intézkedéseit figyelembe venni, meg lehet találni a kormánynak azon intentiőját, hogy éles distinctio tétessék ezen papírok és a záloglevelek közt, és a kormány azon törekvését, hogy a zálogleveleknek elsőbbsége és elsőrangúsága egyátalában ne érintessék. Tehát igenis meg van a különbség a kettő közt, és valamint záloglevelek által nem lehet kielégíteni azon hitelszükségleteket, a melyekről itt szó van, úgy viszont azon papírok, a melyekről itt intézkedünk, nem olyan természetűek, hogy azok a zálogleveleknek, tehát a reálhitel kielégité-