Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 153 sére alkalmas papíroknak coneurrentiát csinál­janak. Azt is kifogásolni méltóztatik, hogy olyan követelések is alapját képezhetik az ilyen papí­rok kibocsátásának, a melyek az állammal, vagy az állami intézetekkel szemben fennállanak. Hát ez nem azt jelenti, hogy a törvényhozás budgetjoga kijátszassék. Ha valamely állami intézetnek hitelre van szüksége, ennek kielégí­tése nem történhetik máskép, mint a törvény­hozás tudtával és hozzájárulásával. Azonban méltóztatik tudni, hogy a törvényhozás tudtával és hozzájárulásával igenis számos olyan állami intézeti hiteligény elégíttetett ki eddig is, a mely alkalmas arra, hogy ilyen papírok kibocsátá­sának alapját képezze. Nem kivánok egyebet említeni, mint például a cultusministeri tárczá­nál levő kisebb kölcsönöket, a kereskedelmi tárczánál levő kölcsönöket stb., a melyek hosz­szabb idejű törlesztésre vannak felvéve, a me­lyeknél tehát semmiféle indok sem forog fenn, hogy ama pénz, a mely ezen kölcsön által leköttetett, 50 esztendeig immobilisáltassék, és minden körülmény arra indít, hogy a mennyi­ben lehet, az a pénz tényleg ilyen módon újból mobilisáltasséfc és forgalomba hozassék. Hogy ilyen követelések, a melyek bonitas tekintetében minden kétségen felül állanak, miért ne képez­hessék ilyen papírok kibocsátásának alapját, azt — megvallom — nem vagyok képes belátni és erre tényleg indok nincs. Ismétlem azonban, hogy ez az intézkedés távolról sem czéloz oda, hogy a törvényhozás budget-joga érintessék, mert az ilyen tárcza­kölcsönöket csak a törvényhozás tudtával és beleegyezésével vettek fel eddig is és lesznek felvehetők a jövőben is. Kifogásolja ő excellentiája azt, hogy itt intézkedés történik az úgynevezett nyeremény­kötvényekről is. Volt szerencsém már az ország­gyűlés képviselőházában kijelenteni, hogy ez az intézkedés nem azt jelenti, mintha itt a jövőben új nyeremény-kötvények kibocsátása engedélyez­tetnék. Hiszen a szakasz utolsó alineájában ki van nyiltan mondva, hogy az 1889. évi IX. törvényczikknek intézkedései, a melyek korlá­tozzák az ilyen nyeremény-kötvények kibocsá­tását, érintetlenül fenmaradnak a jövőre is. FŐRENDI NAPLÓ. 1896 — 1901. I. KÖTET. Szükséges volt azonban a nyeremény-kötvé­nyekre is kiterjesztem a törvényjavaslat intéz­kedéseit azért, mert tényleg vannak ilyen nye­remény-kötvények az országban és a külföldön is forgalomban épen az előbbi törvény és a korábbi idők kibocsátásai alapján, és semmiféle ok nem forog fenn abban a tekintetben, hogy a nyeremény-kötvények és községi kötvények, vagy vasúti kötvények közt különbséget tegyünk. A mi az adómentességét illeti a már for­galomban levő papíroknak, elméletileg teljesen áll az, a mit ő excellentiája mondani méltóz­tatott, hogy adópolitikai szempontból kevésbbé indokolható, hogy a már forgalomban levő kötvényekre adómentesség mondassék ki. Azon­ban tényleg a dolog úgy áll, hogy azok a papí­rok, a melyek ma forgalomban vannak, csakis a papíron adókötelesek, de facto azonban nem adóznak, mert önkéntes bevallástól függvén az adókivetésnek a lehetősége, ez a bevallás nem egészen rigorose történik meg, úgy, hogy tény­leg ezek a papírok ma is adómentességet élveznek. A különbség tehát a kettő közt csak elmé­leti. És hogy úgy intézkedik a törvényjavaslat, hogy kiterjeszti az adómentességet különbség nélkül a jövőben kibocsátandó és a múltban kibocsátott papírokra egyformán, ezt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy ha ebben a tekintetben valamely különbség tétetnék a tör­vényben, akkor kétféle kategóriájú papírok ke­letkeznének. Egy jobb, magasabb cursussal bíró, tudniillik adómentes papírok és egy másik kategória, a mely kisebb cursussal bir, az adó­köteles. Hogy ez nem volna helyes politika, az bizonyítást nem igényel. Nem volna helyes, mert akkor a közfelfogás úgy taxálná ezen papíroknak egész kategóriáját, akár adómen­tesek, akár nem, mintha azok mind adókötele­sek volnának. Ha pedig azt a czéít akarjuk elérni, hogy a hitelt olcsóbbá tegyük, ezt nem tudnók igy elérni; ezzel a czél meghiusit­tatnék. A mi Vécsey báró ö méltóságának azt a nézetét illeti, hogy ő nem tartja helyesnek azt, hogy az állam garantiája vonatik itt be bizonyos magánintézetek papírjai érdekében, arra kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ő mél­so

Next

/
Oldalképek
Tartalom