Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-13
X1ÍI. ORSZÁGOS l-LÉS. 131 sebe. Továbbá ezek a törvényhozás retortáján mennek keresztül és a minister úr sem köti magát az eredeti szöveghez és nem is az ő szövegezése, hanem a képviselőházé fekszik élőt tünk. Ezt pedig nem tartom megfelelőnek, mert nem mondja ki azt, a mit módositványom ozéloz, mert ő Felsége rendelkezésének törvény által eléje vágni nem lehet és elvárhatjuk, hogy az ily nagyfontosságú és természeténél fogva nyoma tékos felségi lény kellő formában a törvényhozás tudomására hozassék. A jav.tslat szövege mutatja, hogy előleges megállapodás a tárgyban nincs, de a törvényhozás utasítja a ministert, hogy vegye az alap bői 70 félévre 4Va°/o mellett. Ebből tehát azt kell következtetnünk, hogy a kamatláb és az egész dolog még nincs megállapítva és ha ó Felsége, mint legfőbb kegyúr, e részben nem intézkedett, nem lehet nyitva tartani ilyen lényeges kérdést. Igaz, a pénzügvi bizottság azt mondja, hogy ezt a 4 1 /2°/o-ot elfogadja, mert a mennyivel több fog bejönni, annál a mennyi n;ás kölcsönnel elérhető volna, az úgy is a közjónak fog javára szolgálni. Igen kedélyes és szép álláspont ez, mert először is nem congruál e törvénynyel, mert nem a 4 1 /2°/o-ot szabja meg, hanem a ministert felhatalmazza, hogy olyan kamatláb mellett vehessen fel kölcsönt, a minőt jónak lát Másodszor világosan kitűnik belőle, hogy még egy kölcsönadási és vevési szerződés, a mely ő Felsége által a legkegyelmesebben helyben hagyandó, előttünk nem fekszik. Megtörténhetik az alkotmányos életben és a törvényhozás terén, hogy igen nagy összegre menő kölcsönöket veszünk fel. Mi ezekben a gyakorlat? A kölcsönadóval a ministerium megállapítja a kölcsön részletét, azután a háznak jelentést tesz és ezen módozat azután törvényben megállapíttatik. De annak lehetősége sincs kizárva, hogy az illető ministernek átalában felhatalmazást adjunk arra, hogy a kölcsönt vegye fel, tegye meg aztán jelentését és törvényjavaslatot nyújtson be e kölcsön részletes megállapítása tárgyában. Itt azonban a kettő közül egyik sem történt. Kimondatik világosan, vedd fel a pénzt és fizess érte 4 1 /2 0 /°-°t- Az minden szokással és gyakorlattal ellenkezik, hogy ily dolgot ő Felségének legkegyelmesebb elhatározása és intézkedése elé bocsátanak és ö Felsége intézkednék benne, a nélkül, hogy me<i lenne határozva, hogy micsoda kamat mellett és hogyan fog visszatérittetni ez a kölcsön, és hogy arra nézve kellő és formaszerű kötelezettség azon alap irányába elvállaltatott-e. Erre tehát a már elmondott átalános nézpontokon kivüí azon szempontból is kiváló nyomatékot kell helyeznem, minthogy ezt az egyetemi hlapot természeténél és eredeténél fogva katholikus alapnnk tekintjük, és semminemű törvényes praecedens nem létezik, a melyből kiindulva, azt lehetne mondani, hogy ez az alap megszűnt ezzel a természettel birni. Ő Felsége ezt nem ajándékozta eH Ő a katholikus alapoknak legfőbb védője, a katolicismus senki más kezeiben nagyobb tisztelettel és bizalommal nem látja ezen vagyon ügyeit, mint épen ő Felsége kezében. Az 1848-iki törvényre szeretnek hivatkozni. Hiszen ez nem mond egyebet, mint azt, hogy az egyetem egyenesen a közoktatásügyi minister halósága alá rendeltetik. Ez a XIX. törvényczikknek 1-ső §-a. Következnek azután más szakaszok, a melyek megmagyarázzák, hogy mi ez a ministeri hatóság ? Megmagyarázzák azon keretben, melyben ezt törvényesen magyarázni mindig szokás, mert a ható-ág, az az intézkedés, az a rendtartás, de sohasem magának a jognak lényege. Hiszen még a bíráskodásban is a legfőbb törvényszék nem a maga nevében itél, nem azt teszi a mi ő neki tetszik, hanem ő Felségének, mint az igazság legfőbb forrásának nevében a törvények szerint, a melyekhez megint ő Felsége hozzájárul. Intézkedik tehát a törvény, de nem fosztja meg ő Felségét a legfőbb jogtól, a kegyelmezés jogától és a legfőbb intézkedéstől. így van ez az alapokra nézve is. Azelőtt ez az alkotmányos joggyakorlat, ez a hatóság az előbbi alkotmányos hatóság kezében volt letéve, és az 1848-iki törvények által, úgymint más hatóságok, átruháztatott a minister úrra, a következő törvények pedig igen világosan megmagyarázzák, hogy mit értenek ezen hatóság alatt. Elmondják, hogy a tanszabadságra, j a tanítókra nézve, az előadások hallgatására 17*
