Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-13

XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 lemondok a válaszról és felmentem ö excellentiáját — sajnálom, hogy nincs jelen — attól, hogy szavaimat valami válaszra méltassa. Ezen szomorú tapasztalásom nem rettent vissza attól, hogy ismét egy interpelláltával bátorkodjam fellépni, és pedig ezúttal a belügyminister úr irányában, a ki — sajnálom — szintén nincs jelen. De hát a bevett házirend szerint interpellatióm majd ki fog neki adatni. Interpellatióm azon sajnálatos e etekre vonatkozik, melyek most hova-tovább sűrűn fordulnak elő, hogy több községben, nevezetesen az alföldön — lehet mondani némi tervszerűséggel — fel-fellázad a munkás 1 ép és olyankor olyan jelenetekre nyújt alkalmat, melyek mind tragikusan, több-kevesebb emberhalállal és vérontással végződnek. Ezeket szerintem már nem lehet mint incidenseket venni, hanem figyelemre kell méltatni azt is, hogy a közvélemény ezeket valami tervszerűségre és az úgynevezett socialista elvek terjesztésére vezeti vissza. Innen indulva ki, bátor leszek azon szöveget felolvasni, melyet iuterpellátióként benyújtani bátorkodom: »Minthogy az ország több vidékén gyászos kimenetelű munkás-zavargások fordultak elő és minthogy ennek több esetben az úgynevezett socialismus terjedésére vezettetnek vissza ; tisztelettel' kérdem ő excellentiájától, mi tudomása van neki a socialismus lényegéről és terjedéséről és miként véli ő ezt korlátozandónak vagy ellensulyozandónak ?« Ezen inlerpellatio indokolására, nagyméltóságú főrendek, azon rövid szavak után, melyekel már bátor voltam elmondani, egyebet nem mondhatok, csak azt tehetem hozzá, hogy a fegyveres megtorlás és ellenőrzés, a mint az eddig gyakoroltatott, nem tekinthető oly óvszernek, a mely engem vagy másokat a jövőre nézve megnyugtathatna. Mert ha csakugyan olyan erős ez a mozgalom, mint a milyennek mutatkozik, azt hiszem, fogyatékán lesz a katonai erő, valamint már az utóbbi esetekben is tapasztaltatott, hogy a katonai erő fellépése elégtelennek bizonyult. De máskülönben azt, hogy a részletes FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. munka, a nép productiv ténykedése folytonos karhatalommal és erőszak ellenőrzése mellett legyen folytatandó, nem birom magammal elhitetni. Kell tehát, ha csak a ministeríum figyelmét ezek a tünetek el nem kerülték, hogy a ministeriumnak legyen megállapodott nézete és szándéka az iránt, hogy egyrészt azokat a népségeket megbüntesse, másrészt pedig az iránt, hogy azt. az erőkifejtést, a melyet a mezei munka igényel, az ország érdekében biztosítsa. Ez tehát kérdésem. Széchenyi Bertalan gr. jegyző (olvassa az mterpellátiót). Elnök: Az interpellatio kiadatik a belügyminister úrnak. Következik a napirend. Méltóztassék felolvasni a főrendiház pénzügyi bizottságának jelentését az egyetemek szá mára szükséges telekvásárlásokról és építkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Széchenyi Bertalan gr. jegyző (olvassa a jelentést). Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A napirenden levő e törvényjavaslat tárgyában vagyok bátor a méltóságos főrendek figyelmét rövid időre igénybe venni. Felette sajnálom, hogy e törvényjavaslat az én csekély véleményem szerint a főrendiház által a maga tárgyalása kellőleg elő nem készitietett. A főrendiháznak van közjogi bizottsága, és ime ez a törvényjavaslat lényegében három különböző szempont alá tartozik. A legcsekélyebb nyomatékú voltaképen benne a pénzügyi szempont. Nyomatékosabb ennél az oktatási, a tudományos szempont, és szerintem ezen tudományos szempontnál még nyomatékosabb épen annak jogi és közjogi megbirálása, minthogy ily elemek is foglaltatnak ebben a törvényjavaslatban. Igaz, hogy a végezel itten az egyetemi oktatás és a tudomány fejlesztése; hanem bizonyos, hogy közkormányzati és alkotmányos szempontból a jogi és közjogi elvek minden kérdésben túlnyomó súlylyal birnak. Ez a törvényjavaslat pedig csak is a pénzügyi bizottság által lett előkészítve. Én épen nem akarom megvonni azon igen tisztelt nagyméltóságú és méltóságos uraktól, 17