Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

110 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt a főispánt, a kivel az ellenzék is meg volt elégedve, helyeztem a ministerium egy legkiválóbb osztályának, a vármegyei osztálynak élére, azt hiszem, hogy ezért nem megrovást, hanem csak elismerést érdemlek (Helyeslés balfeWl.) Hogy a közigazgatás nem úgy gyakoroltatik, mint a mai rendszerben is lehetne, erre nézve a főváros példáját tartotta a méltóságos főrendiházi tag úr szem elé állitandónak. Sajnálom, hogy ö méltósága nem méltatta figyelmére a legutóbbi időben kibocsátott, ministeri rendeleteket, melyek a fővároshoz intéztettek. Ha ezek közül kettőre kiterjeszti figyelmét, be fogja látni, hogy a kormány inkább túlságos szigorral ragaszkodott az ő felügyelői kötelességéhez, mintsem megfordítva. Az egyik az 50 milliós kölcsön felvétele, a másik a főváros 1897. évi budgetjének jóváhagyás tárgyában adatott. Azt hiszem, ha ő méltósága, a ki igen buzgón érdeklődik a főváros ügyei iránt, elolvasta volna ezen két leiratot, a hol különösen a fővárosnak rohamosan emelkedő terheire valő tekintettel a takarékosságnak a legmesszebb menő határokig való figyelembevételétől tettem függővé a jóváhagyást, el fogja ismerni, hogy e tekintetben nem alaposan vádolta a kormányt akár mulasztással, akár ellenőrzési köteleségeinek elhanyagolása miatt. A mi a közigazgatási reformnak a fővárossal való kapcsolatba hozását illeti, az tévedésen alapszik, mert a fővárosnak mostani szervezetét megállapító törvényei igenis — mint a tapasztalás igazolta — sok tekintetben módosításra szorulnak, de a székes főváros szervezete a most tárgyalás és előkészítés alatt levő közigazgatási reform nagy problémájába nincsen bevonva, mert nem kívántam azt ezzel is complicálni. A főváros helyzete egészen különleges, elütő lévén, az egészen különleges szervezést és szabályozást igényel. A mi már most egy állami közkórháznak Budapesten való felállítását illeti, ez a kérdés is olyan, a mely már három előző kormányt is foglalkoztatott. Egész garmadája az ügyiratoknak fekszik a belügyministeriumban, de a kérdés rendkívül nehéz, mert itt nemcsak a fővárosnak az érdekeire, a hol elismerem azt, hoyy a fővárosra a betegápolási alapokról szóló törvény mellett igen nagy hátrány súlyosbodik, tudniillik az, hogy azon igen jelentékeny, egy milliót meghaladó összeg, a menynyit az ország különféle részeiből a fővárosban munkára összesereglő egyének közül ápoltak ápolási költségei kitesznek, igen lassan, sokszor pedig bizony alig térül meg, hanem sok más körülményre is figyelemmel kell lenni. A kérdésnek megoldása ezideig lehetséges nem volt, mert itt először az í875: III. törvényczikket, tudniillik a betegápolási alapokról szólót kell módosítani és csakis ha ezen már szintén foganatba vett és készen levő munkálat folytán, a mely már a jövő őszi ülésszak alatt a törvényhozás elé kerülhet, a törvény módosíttatni fog, akkor fog a másik kérdés, a mely ennek a folyománya, tárgyalás alá kerülhetni. Mindezekután kérem a méltóságos főrendeket, mint már előbb is volt szerencsém kérni, méltóztassanak a határozati javaslatot mellőzni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Folytatjuk a tanácskozási Latinovics János jegyző: Szapáry István gróf! Szapáry István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok közé tartozom, a kik mindenkinek véleményét tiszteletben tartván, a hatalom túlkapásait rosszalják. Nem értem ez alatt csakis a ministeriumnak a választások alatti működését, hanem mindazon közigazgatási közegek túlkapásait, a kik a választásoknál a szavazatok összeírása alkalmával számosakat megfosztottak szavazati joguktól és a törvényen túltéve magokat, részint magánérdekből, részint túlbuzgóságból pártterrorismust gyakoroltak s ezzel a szabadelvű párt czímét usurpálták és compromittálták. Jelét adták ezzel az ország erkölcsi sülyedésének is, s a ki a mozgalmakat figyelemmel kiséri az ország különböző vidékein, meg fog győződni arról, mily károsan hatottak az egyházpolitikai törvények, kivált a felekezetnélküliségnek törvénybeigtatása által, a mely káros hatás mindinkább fokozódik. De én a költségvetést nem tekintem bi-