Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZá zalmi kérdésnek s az ország jelen viszonyai között meg is szavazom. Latinovics János jegyző: Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Én a Dessewffy Aurél gróf ő excellentiája által benyújtott határozati javaslatot elfogadom s ennek indokolására legyen szabad röviden felhoznom a következőket. Már a költségvetés átalános tárgyalása alkalmával utaltam arra, hogy pénzügyi helyzetünk — bár tetemesen javult — még sem javult annyira, hogy a jövőben, ha nem tartjuk szem előtt a takarékosság elvét, kivált, ha újabb kiadások merülnek fel, az államháztartás egyensúlya igen könnyen ismét meg ne zavartathatnék. S mert arra nézve nem látok biztosságot, hogy a kormány politikája megóvhatna minket attól, hogy az ország terhei a jövőben tetemesen szaporodjanak: ez az egy ok is elég arra, hogy a kormánynyal szemben a politikai bizalmatlanságnak kifejezést adjak. S mert erre nézve Dessewffy Aurél gr. határozati javaslata nyújtja a kellő formát: én azt magamévá teszem. Egyetértek vele azokra nézve is, a miket közgazdasági helyzetünkről átalában mondott. A miket ezzel szemben a földmívelésügyi minister úr felhozott, hogy tudniillik azon kereskedelmi szerződések, melyeknek káros hatását ma érezzük, még a múltban köttettek s hogy igy e bajon nem segíthetünk, mert azok még néhány évig fennállanak: ez nem elég ok arra, hogy eloszlassa azon aggályokat, a melyeket Dessewffy Aurél gr. ő nagyméltósága felhozott. Ha a megkötött kereskedelmi szerződések hazánk közgazdasági helyzetét súlyossá teszik, biztosítékkal kellene bírnunk arra nézve, hogy a kormány, a mely jelenleg vezeti az ország ügyét, minő külkereskedelmi politikát fog követni. Erre nézve pedig mi kellő tájékozással nem birunk és mindazon nyilatkozatoknál fogva, a melyek e tekintetben a közelmúltban történtek, igenis attól kell tartanunk, hogy épen úgy, a mint annak idején a kellő óvatosság és megfontolás hiányának volt a következése, hogy azon kereskedelmi szerződések megköttettek, ismét a kellő megfontolás és óvatosság hiánya OS ÜLÉS. i i 1 fog annak idején, midőn azokat a szerződéseket megkötik, az országra nézve igen súlyos közgazdasági helyzetet teremteni, illetőleg a fönnálló súlyos közgazdasági helyzetnek orvoslását megnehezíteni. De ezeken felül elég oknak találom a kormánynyal szemben a politikai bizalmatlanság leghatározottabb kifejezésére már azt, hogy a kormány a hatalmat, a melynek birtokában van, oly eszközökkel tartja meg, a melyek magát az alkotmányosságot veszélyeztetik. Ő nagyméltósága a belügyminister úr is ugyanazon hibába esett, a melyet épen Dessewffy Aurél gróf határozati javaslata mint ilyen hibát emel ki, hogy tudniillik a megtörtént választási visszaéléseket egyszerűen tagadja. Elismeri, hogy visszaélések fordultak elő, hanem azt tagadja, hogy eme visszaélések elharapódzásánál a kormánynak része volna. írjuk tehát körül a dolgot szabatosan, A törvényekkel szemben háromféle magatartás lehető : vagy kijátszszák, megkerülik, megszegik a törvényt, vagy egyszerűen semlegesek vele szemben, vagy a törvény megkerülésére és kijátszására a hatalmat szolgáltatják és — hogy egy újabb használati szóval éljek — a törvények kijátszását mintegy suggerálják. Még hogyha fel is tudnám menteni a t. kormányt azon vád alól, hogy a választási törvénynyel szemben minden visszaéléstől mentes, az a vád méltán terheli, hogy saját pártjának a törvény kijátszását suggerálta. És ez egymaga is elég. Nincs oly törvény, legyen bármily szigorú, megtorló intézkedések által megnehezítve annak kijátszása, megszegése, a melyet meg ne szegnének, a mint azt tegnap is már mondottam. Hanem a kormány feladata az, hogy a törvényszegést hatalmában álló minden eszközzel meggátolja és ott, a hol a törvény megtorló intézkedéseket tartalmaz, a megtorlásról is gondoskodjék. A választási visszaélésekre nézve egy szerfelett enyhe gyakorlat honosult meg nálunk. Igen sokat, a mit a törvény tilt, a társadalom nemcsak elnézett, hanem pártkülönbség nélkül gyakorolt, sőt néha mintegy megkívánt. Hanem minden állásnak megvannak a maga követelményei, a mely követelményekkel annak, a ki