Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-108

GVÍII. OESZÁGOS ÜLÉS. 5 Mindezeket csak azért voltam bátor felhozni, hogy kimutathassam azt, hogy ez a törvényjavaslat a legnagyobb gonddal megérlelve és előkészítve került a törvényhozás elé. Hogy ez igy van, tanúm erre az a körülmény i?, hogy a képviselőházban már hét napi tárgyalás után a törvényjavaslat elfogadtatott. E méltóságos háznak a bizottsága, a mint a most felolvasott jelentésből kitűnik, a javaslat alapelveivel és részleteivel szintén behatóan foglalkozott, és azt átalánosságban és részleteiben is elfogadva terjesztette a nagyméltóságú ház elé. Ily körülmények között, azt hiszem, hogy e háznak minden egyes tagja erre a javaslatra a sanctiót teljes megnyugvással megadhatja. Ez a javaslat a vádelv alapján van felépítve. Az ellen, hogy ez ekként van, az általam jelzett előkészítési stádiumokban alapos, döntő kifogás fel sem hozatott, sőt úgy a szakvéleményekben; mint a parlament igazságügyi bizottságában az, hogy az ekként van, örömmel fogadtatott és átalános megnyugvást keltelt. Indítványok történtek, melyek azonban nem maga az elv, nem maga a rendszer ellen irányultak, hanem a vádelvnek a maga végconsequentiájában való keresztülvitelére vonatkoztak. A javaslat a vádelv végconsequentiájának keresztülvitele tekintetében elmegy a legszélsőbb határig, elmegy odáig, a meddig a continens egyetlen perrendtartása sem. Voltak indítványok, melyek ezt még inkább kiterjeszteni akarták, azonban viszhangra nem találtak, el nem fogadtattak, s e tekintetben a javaslatnak eredeti álláspontja fentartatott. Hasonló átalános megnyugvással és örömmel fogadtatott el a javaslat azon másik sarkalatos elve, melynél fogva a közvetlenség és szóbeliség elvein alapuló pervitel fogadtatott el. E tekintetben nem hivatkozom a külföld példáira, mely szerint már alig van polgárosult állam, melyben a pervitel írásbeli lenne, hanem, én a javaslat ezen intézkedését különösen hazai viszonyaink figyelembe vételével tartom jónak és helyesnek. Magyarországon a pervitel a kiváltságos perek kivételével már évtizedek óta a szóbeliség és közvetlenség alapelvein nyugvó szabályok szerint folyt. Ez a perviteli mód, ez az elv Magyarország jogfejlődésének, Magyarország szükségletének felel meg, s hogy ez igy van s hogy a magyar nép természetének is megfelel, mutatj a az a körülmény, hogy az utóbbi években életbeléptetett és szintén a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló perrendtartás átalános megnyugvással fogadtatott és igen szép eredményeket mutat fel már igen rövid idő alatt is. Szóval akkor, mikor ez a javaslat a szóbeliség és közvetlenség alapelvein nyugvó pervitelt fogadta el, az ország viszonyaival számolt, az ország szükségletének felelt meg, és e tekintetben elmegy a legszélsőbb határig, mert nemcsak magában a perben, hanem már a vizsgálat szakában is a szóbeliségnek és a közvetlenségnek tért enged. A javaslat ezen intézkedésének sem a szaktanácskozásokban, sem az igazságügyi bizottságban ellenzője nem volt, ezt, a mint már előzőleg érinteni szerencsém volt, a legnagyobb megnyugvással és örömmel fogadták. Hasonló fogadtatásban részesült ezen javaslatnak az az intézkedése, a mely a nyilvánosságot szabályozza, mert e javaslatban ez is a legszélsőbb határig van keresztülvive és csak ott nincs korlátozva, a hol azt a közérdek, a közerkölcsiség, az állam valamely magasabb érdeke, titok megóvása stb, megkívánja. Keresztül van vive a javaslatban szintén, — azt mondhatnám átalános megnyugvására az azzal foglalkozóknak — a védelem kötelező volta, a mi abban áll, hogy vagyontalan, vagy magokat védeni nem akaró egyének részére a bíróság hivatalból köteles védőt rendelni, és bizonyos büntetendő cselekmények felett a tárgyalást védő jelenléte nélkül meg nem tarthatja. Meg van valósítva a védelem egyenjogúsága is. E tekintetben korlátot szintén csak az igazság kiderítésének érdeke szempontjából emel ez a javaslat. Történtek ugyan elleninditványok, melyek a védelem egyenjogúságát a váddal az egé?z vonalon és teljesen keresztül czélozták vinni, azonban a legszélsőbb határig és különösen addig, hogy már a nyomozás szakában a védők korlátlanul és teljesen beavatkozhassanak, elmenni czélszerűnek nem találtatott. Szóval minden rendelkezésében, az alap-