Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-108

e CVIII. ORSZÁGOS OLES. elvek keresztülvitelében arra törekedett e javaslat, hogy a humánus büntető perrendtartás meghonosítása mellett az állam magasabb érdekei is teljesen megóvassanak. A pervitel rendszere be van illesztve mai bírósági szervezetünk rendszerébe: kétfokú felebbezés, a másodbirőság ítélete ellen pedig semmiségi panasz úgy alaki, mint anyagi tekintetben. A törvényjavaslatnak ezen rendelkezései és idevonatkozó intézkedései megtámadás tárgyát szintén nem képezték. Voltak azonban indítványok, melyek más rendszer behozatalát czélozták. Az egyike volt ezen indítványoknak az, a mely abban culminált, hogy a felebbezés átalában eltörültessék, a helyett azonban az igazságszolgáltatás garantiája az alsóbiróság megerősítésére helyeztessék olyképen, hogy a törvényszékek tanácsában levő bírák száma ötre emeltessék és e mellett a régi magyar szervezet szerint minden törvényszék területére megfelelő számú táblabírák neveztessenek ki, a kikkel azután ezen öt tagból álló tanács megerősíttessék. Ez az indítvány egyátalán nem talált viszhangra, főleg elvi szempontból, de azért sem, mert gyakorlatilag kivihetetlennek tűnt fel. Egy másik indítvány oda czélzott, a járásbírósági pereknél, hogy ott a felebbezés kikerülése végett az úgynevezett népbirák rendszere hozassék be, a mi abban állott volna, hogy minden járásbiró mellett 2—3—4 népbiró lelegyen, mint Németországban. Habár ez eszme több pártolóra talált, a túlnyomó többség ezt sem fogadta el és igy a javaslatban contemplált felebbezési rendszer lett a képviselőház elé terjesztve és a ház el is fogadta. Különösen jó benyomást tett és egyhangú méltánylásban részesült a javaslatnak az az intézkedése, mely az ártatlanul elitéltek kárpótlásáról gondoskodik. E tekintetben a hozzászólott közegek véleménye egyhangúlag elismerő és elfogadó volt. Nem mondhatom azonban, hogy ily egyhangúsággal találkozott volna a javaslat egy másik sarkalatos része, az esküdtbirósági intézmény. Ez nálunk már be van hozva. A javaslat intentiója csak az, hogy szélesebb alapokra fektesse és hatáskörét a közönséges büntetendő cselekményekre is kiterjeszsze. Mint volt szerencsém említeni, voltak olyanok, kik e tekintetben aggályaikat fejezték ki. Határozott indítvány azonban e tekintetben be nem adatott. Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy az illetők aggályai nem elvileg maga az intézmény ellen irányulnak, hanem főkép hazai viszonyainkból merített opportunitási okokon alapulnak. Az esküdtbirósági intézmény feletti vita már évszázados. Az érvek pro és contra nagy mérvben felhalmozódtak, azok egy része ebablonszerű. Velők bővebben nem foglalkozom. Meggyőződésem, hogy a humánus büntető igazságszolgáltatásnak az esküdtbirósági intézmény legjobban megfelel. E tekintetben hivatkozom arra a gyakorlati tapasztalatra, hogy oly államokban, melyekben az esküdtbirói intézmény már behozatott, alig fordult elő eset, — egy pár kisebb olasz államot kivéve — hogy azt eltörölték volna. Igaz, hogy vannak törekvések, melyek ellene irányulnak, de ezek jelentősége igen csekély. Nagyobb mozgalmat képvisel az esküdtbirói ítélkezés corrigálása. Tudniillik garantiákat keresnek az ellen, hogy az esküdtbíróság netán hibás ítéletei ellen az illető megóvható legyen. E tekintetben, nagyméltóságú főrendiház, az utóbbi években a tudomány és gyakorlatban felmerült elvek és intézmények a törvényjavaslatban a lehetőséghez képest érvényesíttettek, mert az esküdtbirósági Ítélkezésre nézve eddig ismert legjobb garantiák fel vannak e javaslatban állítva. Az esküdtbirósági ítélet ellen alaki és anyagi semmiségi panasz van adva. Meg van a bíróságnak az a joga, hogy ha látja azt, hogy az esküdtek eclatanter tévedtek, őket ujabb tanácskozásra és Ítélet hozatalára utasíthatja, és meg van adva az a jog is, hogy ha a bíróság azt látja, hogy egyik esküdtszéktől alapos és igazságos ítéletet bármely körülménynél fogva nem várhat, más esküdtszéket delegálhasson. Ezekkel a javaslat leszámolt. Az aggályoknak fontosabb része az, a mely az ország viszonyaiból merített okokon alapszik. Ezeknek egyik leglényegesebbje az, hogy nem rendelkezünk az ország minden részében elegendő esküdtbirósági qualificatióval biró egyénnel. E tekintetben azonban, nagyméltóságú