Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-108

CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 7 főrendiház, teljes megnyugtatást ad a statistika, a mely kétségbevonhatlanul azt tanúsítja, hogy ezen ország minden törvényszékének területén magyarul beszélő, irni, olvasni tudó, esküdtbirói qualificatióval biró egyének a megfelelő számban léteznek. Ha előfordulna is az, hogy egyikmásik törvényszék területén számuk kevesebb, e tekintetben nem lesz egyébre szükség, mint majd az esküdtbirói hatáskör megállapításánál gondoskodni arról, hogy az esküdtbirósághoz különösen eleintén csak a fontosabb büntetendő cselekmények feletti bíráskodás utaltassák. Meg kell ezt tennünk különben azon oknál fogva is, hogy kezdetben az esküdtek túl ne terheltessenek, hogy ezen túlterheltetés azután a nagyközönségben ellenszenvet az intézmény ellen mindjárt kezdetben ne keltsen. A másik aggály, a minek kifejezés adatott az előzetes tárgyalások folyamában, Magyarország nemzetiségi viszonyaiból van merítve. De e tekintetben is teljes megnyugvással hivatkozhatom a statistika adataira, mert ezekből kitűnik, hogy Magyarországnak nemzetiséglakta vidékein is magyar nyelvet beszélő, ha nem is magyar nemzetiségű, polgár létezik elegendő. De különben, ha figyelembe veszszük, hogy más államokban, például a szomszéd Ausztria ban a hol a nemzetiségi viszonyok még kedvezőtlenebbek, az esküdtbirósági intézmény be van hozva és igen jól prosperál, én azt hiszem, hogy a nyelvkülönbség itt Magyarországban sem szolgálhat okul arra, hogy az esküdtbirósági intézményt be ue hozzak. Csak még azt vagyok bátor a nagyméltóságú főrendiház ügyeimébe ajánlani e tekintetben, hogy a mint én az országnak évtizedek óta képződött, mélyen gyökerező közvéleményét ismerem, ma ezen országban esküdtbirósági intézmény nélkül büntető perrendtartást megalkotni nem lehetne. Kérem tehát azokat, kiknek ez ellen némi aggályaik vannak, hogy azon nagy érdek előtt, hogy ezen törvény végrevalahára megalkottassék, meghajolni és a javaslatnak erre vonatkozó rendelkezéseit is megszavazni méltóztassanak. Fel volt véve a javaslatba egy egészen új, Magyarországban még eddig érvényben nem volt intézmény: értem az ügyészség nyomozó hatóságát. A mai állapot e tekintetben az, hogy a nyomozásokat a községi elöljáróság, a községi és városi rendőrség és a csendőrség teljesiti. Van ugyan némi befolyása ma is a nyomozások teljesítésére az ügyészségnek, azonban ez törvényileg körvonal ózva nincs, a gyakorlat által kifejtett keret pedig igen szűk. Miután én a gyakorlati életből azt tapasztaltam, hogy ezek a nyomozások teljesítésére hivatott hatóságok nem mindig állanak feladatuk színvonalán, a minek következtében aztán igen sok alaptalan üldözés és feles büntető eljárás merül fel, a melyeknek több mint 50°/o-a akkor, midőn az ügyész vagy biró kezébe kerül, mint teljesen felesleges megszüntettetik, mindezen körülmények nyomán határoztam el magamat arra, hogy az ügyész nyomozó hatóságát meghonosítsam. Azonban ez az intézmény — nézetem szerint teljesen indokolatlanul — a képviselőházban még pártkülönbség nélkül a szabadelvű, illetőleg a kormánypártban is — ellenzőkre talált. Hangoztatták azt is, hogy ezen intézmény fentartása mellett a javaslat törvényerőre emelése is megakadályoztatnék. Ennek következtében azon nagy érdek előtt, a melyet én e törvény megakadályozásában látok, meghajolva, az ügyész nyomozó hatóságának construálását elejtettem, azonban a törvényjavaslatban gondoskodva van arról, hogy a mai állapothoz képest sokkal nagyobb legyen az ügyész befolyása a nyomozás cselekményére. A javaslat 84. §-a értelmében az ügyész a nyomozást elrendeli, azt ellenőrzi, irányítja, a nyomozó hatóságokat utasítja, megkeresi és a nyomozó hatóság az ügyész utasítását, megkeresését feltétlenül teljesíteni köteles, úgy, hogy a javaslatban foglalt rendelkezésekkel is fenn van tartva az ügyésznek az, hogy az előnyomozásnak és a nyomozásnak tulajdonképen ő az ura, vezetője. Én meg vagyok győződve arról, hogy az ügyész nyomozó hatósága néhány év múlva a magyar törvényhozásba be fog kerülni, addig is azonban teljes megnyugvással ajánlhatom a javaslatnak most előttünk fekvő alakjában való elfogadását. Ezeket kívántam egész röviden, méltóságos főrendek, elmondani. A bizottság jelentését ezen elmondottakkal