Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-94

3& XCIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. méltóságát jegyzőkönyi kivonat megküldése által értesitik. (Helyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottság jelentését az északamerikai EgyesültÁllamok Bécsien székelő követségének a főrendiházi nyomtatványok megküldése tárgyában létesítendő csereviszony elfogadásáról. (Helyeslés.) Elnök: A méltóságos főrendek tudomásul veszik az elnökségnek azt az intézkedését, mely szerint az északamerikai Egyesült-Államok Bécsben székelő követségének a főrendiházi nyomtatványok megküldése tárgyában létesitendő esereviszonyt illető javaslatát elfogadta. Következik jelentése az állandó igazoló bizottságnak a főrendek jegyzéke folytatólagos kiigazításáról és Harkányi Frigyes és Károly bárók, valamint Bánffy Albert b. kérvénye tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a főrendiház igazoló bizottságának jelentését a főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazításáról és Harkányi Frigyes és Károly, valamint Bánffy Albert bárók kérvényei tárgyában). Elnök: Ha észrevétel nincs, kimondom határozatilag, hogy Dimitrievics Nektarius verseczi görög keleti szerb püspök és id. Jankovich László gr. elhalálozásuk következtében a főrendek jegyzékéből töröltetnek, valamint dr. Müller Frigyes erdélyi ág. ev. egyházkerületi püspök, Tóth Vilmos élethossziglan kinevezett főrendiházi 1ag, Teleki Tibor gr., Vigyázó Sándor gr. és Solymosy László b. örökös jogú főrendiházi tagok nevei a főrendek jegyzékébe fölvétettek, hogy Bánffy Albert b., Harkányi Károly és Frigyes bárók örökös főrendiházi tagsági joga az 1885: VII. t.-cz. 2. §. b) pontja értelmében vagyoni képesítés alapján elismertetik, egyúttal megjegyezvén, hogy Harkányi Frigyes b. az 1885: VII. t.-cz. 3. §-a alapján csakis a jelenlegi országgyűlés ötödik ülésszakában gyakorolhatja jogait. Mindezekről az illetők szokott módon elnökileg értesíttetni fognak. Következik az 1896. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Gyulai Pál jegyző: Zay Miklós gróf! Zay Miklós gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom; elfogadom pedig első sorban azért, mivel annak a főrendiház által való visszautasítását semmiféle politikai czél révén igazolva nem látom és mivel az a nagy felforgatás, a melynél e magas ház, mint mérséklő factor volt hivatva közreműködni, befejezést nyert és fölötte a közvélemény részben napirendre is tért. És hozzátehetem, hogy a hosszú egyházpolitikai harcz alatt, a magyar nemzet figyelme annyira kimerült, hogy, sajnálatomra — be kell vallanom — még a legéletbevágóbb kérdések megoldásához is hiányzik a közszellem kellő ruganyossága. Kötelességemnek tartom azonban az indemniti tárgyalása alkalmából egyes mezőgazdasági kérdéseket megpendíteni és újból felhívni a a törvényhozás figyelmét oly ügyekre, a melyekkel ugy e teremben, mint a sajtó terén bizonyos következetességgel foglalkoznak. Elismerem, méltóságos főrendek, hogy Bánffy Dezső b. minisíerelnök urnái az agrárkérdések iránt sok jóakarat és fogékonyság mutatkozik; hogy van benne bizonyos conservativ hajlam, mely nélkül a mezőgazdaság ügyeért őszintén lelkesedni egyátalán nem lehet. Gyakran hallottuk azt a panaszt, hogy midőn a kormány egy-egy mezőgazdasági javaslattal hozakodik elő, mi lármás agráriusok rendesen hallgatunk, és midőn milliókat fordit az általunk pártolt czélokra, ugy teszünk, mintha csak holmi helyi érdekű vasútról volna szó, mely valamelyik egyházpolitikai névtelen hős dicsőségét van hivatva megörökiteni. Részemről, méltóságos főrendek, midőn helyes mezőgazdasági politikáról beszélek, szerves, összefüggő és összhangzatos programmot, egész agrárius kormányzati rendszert értek, a melynek létrejöttét Magyarország érdekében melegen óhajtom. Midőn a kormány egy-egy helyes mezőgazdasági javaslattal lép a törvényhozás elé, azt mindenkor örömmel üdvözlöm; de nem láthatom benne, mint az agrárius programm egy parányi részében, magát az eszme diadalát. Megengedem, hogy Magyarországon hiányzik még a gazdaközőnségnek az az egységes