Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-94

XCIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 33 és öntudatos akarata, a mely nélkül valódi mezőgazdasági irány létre nem jöhet; de viszont tudom, hogy az agrárius irány a maga teljes mivoltában meglesz, mihelyt a mezőgazdák nagyobb száma elérendi majd a magasabb culturalis fokot. Nálunk, fájdalom, még mindig egy neme a babonának és hagyománynak uralja a közélelet, egyrészt a félelem mindentől, mit a prókátori furfang a reactió gyanújába kever, másrészt a rokonszenv minden iránt, mi az elavult gravaminalis hagyományok mázát viseli magán. Annyi bizonyos, hogy az agrár kérdések terén némi haladás mutatkozik, hogy a kormány egyes tagjainál nem hiányzik a jóakarat sem, a mire a magyar gazdaközönség makacs indolentiája mellett valóban szükség van. De azért e megoldatlan mezőgazdasági kérdések száma ma is töméntelen. Hogy egyebet ne említsek, ott van a vámvisszaélések s nagy malmok, a román búza ügye, melyet rendezni eddigelé sem sikerült, melyet államférfiaink ugy kerülgetnek, mint a macska a forró kását, vagy a gyermek a darázsfészket. Pedig annyi bizonyos, hogy agrárius jóakarat, agrárius bátorság nélkül nem fogja megtenni a kivánt szolgálatokat. Ott van a kőbányai kérdés, melynek megoldása felé, az előbbeni földmivelési minister egy félénk lépést akart tenni, de hogy minő eredménynyel, azt láttuk mindnyájan. Elismerem a mostani gazdaminister ő nagyméltóságának politikai tehetségeit s jogi ismereteit, melyektől sokat várok, de azok a viszonyok, a melyek közt ministersége megszületett, őszintén mondva, nem az én magyar Ízlésem szerint valók. A mezőgazdaság ügye Magyarországon sok tekintetben hasonló a horvát kérdéshez. A közvélemény éveken át nem törődik vele, és jön egy váratlan esemény, a melynek hatása alatt egyszerre felzúdul, mint az az ember, a kit álmában megszúrtak és sebtiben akarja jóvá tenni, a mit hosszú időn át elmulasztott. Néhány szóval ki kell terjeszkednem a horvát kérdés mai állapotára is, mert sajnos, olyan nézeteket látok kifejlődni a magyar közvéleményben, melynek rossz következményeitől nem csak mint hazafi, de mint közvetlen érdekelt földbirtokos is, méltán tartok. Részemről, méh FŐREND] NAPLÓ, 1892 — 97. VI. KÖTET. tőságos főrendek, mindenkor örömmel látom, hogy a magyar közvélemény a horvát ügyekkel foglalkozik, hogy nem űz struczmadárpolitikát, de ébersége által kényszeríteni akarja a kormányt arra, hogy fokozott mértékben foglalkozzék a Dráván túli rész erkölcsi és anyagi érdekeivel. Nem látok abban semmi rosszat, hogy a horvát tartománygyülésen keletkezik egy új párt, mely még erősebb unionista politikát követ a horvát bán pártjánál is, feltéve, hogy ez új párt nem lesz a személyeskedések kétes értékű, vagy — ha ugy tetszik — süppedékes talajára felépítve. Igen sajnálom, de arra kell utalnom, hogy egy erősebb színezetű horvát unionista párt feladatai közé nem annyira a közjogi szőrszálhasogatást számítom, mint inkább a magyar befolyásnak a Dráván túl való biztosítását, a mihez első sorban az tartozik, hogy a Horvát-Szlavonországban lakó magyarság erkölcsi s anyagi szükségleteiről gondoskodva legyen. Tessék előbb a szükséges magyar nyelvű iskolák felállítását követelni s azután keriteni sorra e közjogi subtilitásokat. Igen sajnálnám és röstelleném méltóságos fői endek, ha akadnának Magyarországon emberek, a kik nem a nemzeti politika, de mellékczélzatok kedvéért foglalkoznának a horvát kérdéssel; ha akadnának emberek, a kik azért játszanák el a felháborodás szerepét, hogy a Starcsevicsekkel és a többi hasonszőrű urakkal összetaktikázva azon lennének, hogy a horvát bánt, a kinek személyéhez vau kötve a horvát-magyar barátrendszer sorsa, fokozatosan lejátszassák. Mondanom sem kell, hogy az ilyen eljárás nem volna egyéb a magyar állameszme ellen elkövetett hitvány árulásnál. A mi a horvát politikában a zászló-kérdés, ugyanaz volt a magyar gazdatársadalom körében gr. Dessewffy Aurélnek ravasz megbuktatása. Ezen a helyen is utalnom kell arra, hogy az országos magyar gazdasági egyesülettől a mai nehéz viszonyok között fokozott tevékenységet, meg-megujulő actiót várok, mert ebben az országban kevés becsülete van a mezőgazdának, és a ki nem szolgálja béketűrőn és alázatosan a mercantilisták érdekeit, áldozatul esik az első politikai intriguának. Ha a nagyokkal úgy bánnak mint az előbbi földmivelésügyi mmisterrel, 5