Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

96 Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. natnyi politikai helyzetre való tekintettel olyan valamit akarna, a mi meg nem felelő. Ámde ezen nyilatkozatnak különös szine van, hiszen annak tulajdonképen nincs más értelme, mint az, hogy akkor hivom össze ezen alapító gyű­lést, a mikor kezemben lesz, hogy úgy alkos­sam azt meg, hogy az ne akarjon egyebet, mint a mit én akarok. Én abban a részben a nagyméltóságú minister urat teljesen megnyug­tathatom, hogy mi katholikusok soha egyebet nem fogunk akarni és akarhatni, mint a mi az egyháznak, az apostoli királyságnak a római szentszék által adományozott jogkörének és a haza érdekének is megfelel. Akkor azután min­den körülmény közt meg lehet az az autonómia, hogy ha az illető ministerium időszerűnek fogja vélni, hogy a katholikus ügyek eligazításához egyszer komolyam hozzálásson. Mert 1848 óta mindig azon mull, hogy azt méltóztattak mon­dani: a jelenlegi idő nem alkalmas arra, hogy ezeket az ügyeket rendezzük. Sem az autonómia szervezésének, sem á congruának kérdésével ez alkalommal aem óhajtok részletesen foglalkozni, noha a minis­ter úr kegyes volt e kérdéseket hosszasabban ismertetni, a mit én részemről nagy érdeklő­déssel hallgattam. Csak azt méltóztassanak megengedni, hogy azt jegyezhessem meg, hogy én azt az álláspontot, hogy annak megállapí­tására, hogy mi a létminimum, — vagy a con­gruát illetőleg a statistikai adatokat az álta lános összeírásból lehet megállapítani, a ma­gam részéről megmagyarázhatónak nem tartom, mert a katholikus egyház él és létezik, a mióta csak Magyarország fennáll. Viszonyait mindenki ismeri, legkivált pedig az apostoli király jogai­nak kezelésével megbízott cultusministerium kell hogy ismerje azokat. Különben, hogy ha e statistikai adatokat birni akarjuk, akkor nem az a kérdés, hogy mije van egyik vagy másik lelkésznek, hanem az, hogy egy vagy más vi­déken mi szükséges a megélhetésére és meny­nyit birunk neki adni. E tekintetben pedig az Összeírás nem szolgáltathatja az adatokat. Ha ezen az úton haladunk nagyméltóságú minister úr: akkor nagyon tartok tőle, a congruával is csak úgy fogunk járni, mint a hogy egyéb katholikus ügyek rendezésével jártunk, mert az autonómia sem egyéb, mint a katholikus ügyek rendezésének egyik módozata s összefoglalása mindannak, a mit a katholikus hivek hozzájá­rulásával rendezni lehet. Mindenesetre hálás szívvel fogadom Fel­séges urunk és királyunk kegyes gondoskodását és azt a kegyes biztatást, a mit elhatározásá­ban lelek, és a mi a katholicismusnak csüg­gedő reményét újabban feléleszteni alkalmas; de aggódva látom az ügyek eddigi kezelését és bizalmatlansággal hallgattam a t. minister úr ebbeli nyilatkozatait. Méltóztassanak elhinni, a katholikus egyház ügyei Magyarországon is szükségképen el fognak igazittatni és én csak azt óhajtom, hogy ez mentől elébb megtörtén­jék. Óhajtom ezt nemcsak mint katholikus ember, hanem mint hazafi is, mert az nem annyira az egyházra, mint inkább magára az államra nézve szükséges és kívánatos. Méltóztassanak e hosszas előadásomat kegyesen elnézni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi minister: Nagyméltóságú Elnök Úr! Méltóságos főrendek! Nem félek ugyan attól, hogy én is azon helyzetbe jutnék, hogy az ő excellentiája pártjához tartozó lap, ha most föl nem szólalok, azt fogja megjegyezni, hogy ezekre az argumentumokra nem lehet felel­nem, mert valóban ő nagyméltósága nem ipar­kodott álláspontját előttünk oly argumentumok­kal plausibilissé tenni, a mely argumentumok teljesen leverő meggyőző erővel bírnának, mégis kötelességem ő nagyméltósága némely észrevételére reflectálni. Először is egy múltkori felszólalásomra azt a megjegyzést tette ő excellentiája, hogy az az ő személyének talán bizonyos tekintetben sértése is volt, midőn úgy állítottam oda, mint a kinek befolyása van az egyházi körökre, fel­kértem ugyanis minapi beszédemben ő excel­lentiáját arra, hogy befolyását érvényesítse az egyházi főhatóságoknál abban az irányban és kérdésben, hogy a felekezeti iskolák vegyék igénybe az államsegélyt; mert tulajdonképen ez az, a mire ő excellentiájának állítása vonatko­zik. Azt én nem úgy értem, hogy olyan be­folyást gyakorol, mely valóságos kényszerítő hatással birna, mert főpapjaink önálló eljárását

Next

/
Oldalképek
Tartalom