Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

01. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 jelentékeny részét fölöslegessé fogja tenni és könnyíteni fogja e részben is az államháztartás terheit. Erről néha azt gondoljuk, hogy többé nincsen reá szükségünk, mert annyira rózsaszínűnek látjuk a pénzügyi helyzetet, noha máskor azt keressük, hol lehet valamit megtakarítani s végre is a jó Isten segit meg, mert pénzügyi kezelésünktől ezt ugyan nem várhatjuk. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezen ötletből visszatérjek azokra, a miket a vallás- és közoktatásügyi minister úr kegyes volt egy előbbi ülésben általam elmondottakra nézve megjegyezni. Némileg bajos a mai eljárási mód és a főrendiházi tárgyalások alapján az ellenzéknek a nyilvánosság előtt megállania. Az utolsó ülés alkalmával a ministerek egyike — gondolom — a vallás- és közoktatásügyi minister úr volt kegyes az én személyemet megtisztelni és nekem a méltóságos püspöki karra valami nagy befolyást tulajdonítani. Ugyan kérem ne méltóztassék a közönséget ilyenekkel tartogatni. Nekem a méltóságos püspöki karra semmiféle befolyásom nincsen, nem lehet, nem is igénylek ilyent. Az én kötelességem a haza és egyházam ügyeit, mint mindenki másnak, szolgálni és én ezt katholikus felfogásom szerint a püspöki karnak és az egyháznak e részbeni vezénylete és directivája mellett meg is teszem. Nekem irányukban nincs és nem is lehet felsőbbségem; nem is aspirálok ilyenre. De múltkori megjegyzésére a t. minister úrnak nem feleltem és erre a journalistica mindjárt azt mondotta, hogy persze Zichy Nándor gr. megfelelni nem tudott. Ez ugyan nevetséges dolog, mintha bizony akár a minister úr, akár én, akár bárki más közülünk nem volna képes olyas valamit állítani, a mire más valaki ismét olyasmit ne mondhatna, a minek alapján igen okosan és bölcsen jobbra-balra, hosszasan és alaposan tovább okoskodni ne lehetne. Csak az isteni bölcseség mindentudó, az emberi kutatás rövid marad mindenkor és az sem volna megszégyenilő reám nézve, hogy ha akadna valami olyan, a mire pillanatnyilag megfelelni nem tudnék. A nagyméltóságú minister úr volt oly kegyes hogy ez alkalommal időszerűnek és czélszerünek látta ő Felségének kegyes elhatározását velünk közölni, az átalános budgetvita berekesztése és mintegy zárszava alkalmával. Éu ennek az alkalomszerűségét nem bitóm be, mert felfogásom szerint ő Felségének valamely elhatározása és közlése, melyet a ministernek ad, mindig oly fontos, mindig oly nyomatékos és annyira felhívja a mi tiszteletteljes figyelmünket, hogy bizony arra nézve valami különösen alkalmas időt és alkalmat kiválasztani nem szükséges. Én értem, hogy a képviselőház tárgyalásai folytán alkalmas időben, midőn ezen kérdés felvettetik, a minister a kellő közlést megtegye, hanem hogy ezután a főrendiházban nem ma, hanem holnap, holnapután és csak hónapok múlva közöltessék az, azt én megfelelőnek nem tarthatom. A nagyméltóságú minister úr volt kegyes arra hivatkozni, hogy egy bizottság adott véleményt a ministernek. Én bizottságot csak ott ismerek, a hol megbizók vannak; én értekezletet ismerek, s ezen értekezletet — úgy tudom — a herczegprimás hivta össze némileg a ministernek felszólítása alapján. Meghívhatott volna különben is, én ott nem megbízottnak, hanem egyszerűen egyénnek tartottam volna magamat és ezen bizottságnak nagyobb jelentőséget tulajdonítani nem vagyok képes, mint a mi az ügy iránt elsősorban érdeklődő személyeknek az annak eligazítására nagy befolyást gyakorolni hivatott herczegprimás elnöklete alatti összejövetelt megilleti. Ö nagyméltósága azt mondja, hogy autonómiát alkotó gyűlés volt, de autonómia nem lett és más: az autonómiát alapító gyűlés és más az autonómia. Ö nagyméltósága pedig azt kívánja, hogy autonómia legyen, a mi azt teszi, hogy oly időben akarja a gyűlést összehívni, a mikor majd ebből a gyűlésből meg fog születhetni az autonómia; mert a mai idő szerint könnyen megtörténhetnék az, hogy ezen ülésben oly nézetek emelkednének túlsúlyra, a melyek következtében autonómia megint nem létesülhet. En a katholicismust sokkal komolyabbnak, a kérdést sokkal fontosabbnak tartom, semhogy attól kellene tartani, hogy a katholicismus ma igy, holnap úgy gondolkozik és hogy pillanatnyi felhevülésböl, vagy a pilla-