Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

92 LXXVllí. ORSZÁGOS ÜLÉS. maradhat fenn egy törvényesen bevett felekezetből kilépett között, a ki másba nem lépett be és felekezete között, ha e törvényjavaslat első szakasza el van fogadva és ki van mondva: »senki hitével ellenkező cselekményre nem kényszeríthető ; nem kényszeríthető oly cselekményre, a melyet országos törvény nem rendel. Már most méltóztassék nekem megengedni, ha valaki kilép egy felekezetből s azt tartja, hogyőquaekerré lesz, — a quaekerek hite szerint egyátalán nem szükséges, hogy papság legyen; papok nélkül tartják az istentiszteletet kényszeríthető-e ez a quaeker arra, hogy a papi fizetéshez hozzájáruljon bármely törvényesen bevett felekezetnél? Szerintem nem, mert ellenkezésbe jövünk a törvény első szakaszával, a mely kimondja, hogy hitével ellenkező vallási cselekmény teljesítésére senki sem kényszeríthető. És így tovább. A kinek az lenne a hite, hogy legjobb szabad ég alatt tartani az isteni tiszteletet, kényszeríthető e az a templomépitési járulékokra? Nem, ha az első szakasz törvény erejére emeltetik. Mi marad tehát fönn, miféle jogviszony? A?-t értem, a mi a törvényben mint egy provisió foglaltatik, nehogy a felekezetnélküliség csupán ürügy legyen; ürügy — mondom — valakire nézve, a ki momentán felhevülésében ellenkezésbe jön egyházi elöljáróságával, kilép ebből a felekezetből, hogy a törvényt ürügyül használhassa az egyházi terhektől való szabadulásra. Azt az álláspontot értem, mert Magyarország egész culturalis fejlődése azon nyugszik, hogy a culturalis intézmények túlnyomó többségét ma még felekezetek tartják fenn. Azt tehát értem, hogy a ki egyéni álláspontjánál fogva ily terhektől mentes, az járuljon más culturczélokhoz, vagyoni viszonyaihoz arányosan, de úgy, hogy nem valamely felekezeti, hanem állami, humanitárius és culturalis czélokra. Ezt czélozza a törvény, midőn azt mondja, hogy a törvényesen elismert vagy bevett felekezetekből kilépő egy ideig tartozik még adózni annak a felekezetnek. Ez egyszerűen azért van, hogy ürügyül ne használhassa fel senki azt, a mi, hogy valóság-e, úgy sem bírálhatja meg senki; és viszont megróható legyen culturalis czélokra az, a ki nem járul hozzá a hazai közművelődés érdekében fennálló és ma még a históriai fejlődés szerint nagyrészt a felekezetek által fentartott culturalis intézményekhez. Ezt törvényben ki lehet mondani, rendeletben legalább is kétlem, hogy czélszerű. Kétségbe vonták a februári rendelet törvényességét; én törvényesnek tartom, a képviselőház is úgy nyilatkozott, a Guria is döntött, de már maga a kétely, hogy a rendelet törvényes-e, bizonyos bajok forrása volt. Már most méltóztassanak megengedni, a gyakorlatban megint hogy áll ez a dolog? A rendeletben, ha a rendelet útján való szabályozásra tereltetik a kérdés, mi lesz ? Lesz az, a mi ma a törvény eredeti szövegében van, vagy egyéb. Ha az lesz, akkor a törvénybe bele kell tenni. És miben rejlik az az előny, hogy csak rendeletileg lesz ez megengedve? Azt méltóztatnak gondolni, hogy a ki elolvashatja a törvényt, nem olvashatja el a rendeletet is ? Azt méltóztatnak gondolni, hogy a rendelet kevésbbé hozzáférhető, hogy a felekezetnélküliség megengedésének törvénybe foglalásában bizonyos provocatio rejlik, ha pedig rendeletben van, ez a provocatio megszűnik? 0 kérem, az agitátorok tudják, hogy vannak, a kik ily értelemben akarnak agitálni, hogy hogyan kell valamely agitatiót meginditani a törvény alapján, hogyan lehet a rendelet alapján, hogyan lehet a rendelet ellenére és hogyan lehet, sajnos, a törvény ellenére is. De kételyek fognak felmerülni, kételyek maradnak fenn, ha a rendeletben egyéb lesz, mint a mi ma a törvényben e tekintetben foglaltatik, mert akkor bizonyos kisebb vagy nagyobb, hinni akarom, nem nagy, de bizonyos ellentét lesz talán feltalálható a törvény alapelvei és a rendelet közt, és ha ily ellentét lesz, akkor azok, a kik a rendeletnek magokra való alkalmazását sérelmesnek találhatják, utalhatnak arra, hogy hiszen ez a rendelet nem a maga egészében, de ez vagy ama speciális intézkedésében ellentétben áll a törvény ilyen vagy amolyan szakaszával. A conflictusok egész sorozata támad majd és miért? Abban a hiú reményben, hogy lecsillapulnak a hullámok, a melyek ma magas csúcsponton állnak. Ily körülmények közt az elvi álláspont feláldozását hiú reményért, nem tartom elfogadhatónak és nem fogadom el Széchenyi Imre gróf ő nagyméltóságának indítványát.