Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVTI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 73 nus technikus Religion reconnue reformée — csak katholikusok vannak. Egyszerűen ignorálták azok létezését. Diadalt aratott az a törekvés látszólag; de ne feledjük uraim, Francziaország Voltaire hazája; Voltaire a jezsuiták növendéke és Renan papnövendék volt Saint-Souciban. A vallásosságot csupán szellemi eszközökkel lehet fentartani, külső kényszereszközökkel annak inkább ártunk. Az én meggyőződésem az, hogy minden egyháznak, minden vallásfelekezetnek jól felfogott érdeke az, hogy csak azokat tekintse híveinek, a kik annak az egyháznak hivei akarnak lenni. A vallás addig támasza az állami életnek is, míg ezen az alapon képez kapcsot hivei között. Mihelyest nem azok a szellemi kapcsok tartják össze valamely felekezetnek hiveit, mihelyt kényszereszközökre szorul, hogy együttlartsa hiveit, akkor már nem az egyház, vagy nem valamely felekezet támasza az államnak, hanem akkor az államnál keres támaszt a már bomladozni kezdő felekezet, tehát állami szempontból értéke többé annak nincsen. A vallásszabadság törvénybe igtatásának szüksége természetesen csak akkor forog fenn, ha oda fejlődtek valamely országban a társadalmi viszonyok, hogy a vallásügyben való törvényhozás a múlt idők fejleménye szerint azokon az alapokon, a melyeken állott, többé nem maradhat meg. Én hiszem, méltóságos főrendek, hogy Magyarországban a törvényesen bevelt vallásfelekezetek rendszere a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes viszonosságának és egyenjogúságának elismerésével jogilag és valóság szerint — mindig hozzál eszem még azt is, hogy a történeti fejlemények figyelembe vételével a római katholikus egyháznak bizonyos kiváló közjogi állását respectálva — még sokáig fennmaradhatott volna, ha a törvényesen bevett vallások rendszerének azon a boltozatán, melyen az felépült, annak egyik kövét nem bolygatták volna meg, egyik kövét, melyről azt hittük, hogy hosszú időre zárköve lesz e rendszernek: az 1868:t.-cz. 12. és 14. §-ait. A boltozatnak ezen egyik zárkövét kivették; ez a boltozat most összeomlott és az összeomlás több-kevesebb megrázkódtatást okoz minden törvényesen bevett vallásfelekezetben. De ezen most már többé nem segíthetünk. Gyakorlatilag nézve a FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. dolgot, hiszen ha az általunk most tárgyalt törvényjavaslat törvényerőre emelkedhetnék, megtörténhetik, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek itt is, ott is némi csekély számban híveket fognak veszíteni. Én ezt megengedem; nem vonom kétségbe, hogy ezeknek a híveknek elszakadása morális veszteség azokra nézve nem lesz. Azért nem félek e törvényjavaslat életbeléptetésétől. Szükségesnek ily törvényjavaslat megalkotását mindaddig nem tartottam volna, mig egyszer a törvényesen bevelt vallásfelekezetek rendszerét, úgy a mint nálunk fejlődött, 1868 ban mintegy befejezést nyert, — változatlanul fent ártottuk volna. Ma lényeges változások állottak be. A házassági jog a vallási, egyházi felekezeti alapból levétetett, megalkotta tolt az egységes házassági jog a kötelező polgári házassággal; ezzel kapcsolatosan megalkottatott az anyakönyvek államosításáról szóló törvény, szóval az úgynevezett egyházpolitikai programmból a legnagyobb rész megoldatott. Meglehet, méltóságos főrendek, hogy e törvényjavaslat ma még, vagy a közel jövőben törvényerőre nem emelkedik. De vájjon az által el lesz-e érve az, hogy a mit a törvény mond, a mi a törvényben meg van irva, az egyszersmind valóság is? A magyar nyelvben, kivált a régi magyar nyelvben az »igazság« és a »jog« synonim szók voltak. És én azt hiszem, ez igen jellemző: soká nem maradhat valami törvény, a mi megszűnt igazság lenni, tudniillik a mi nem veritas többé. Bocsánatot kérek, Magyarországban ma már nagy számban vannak olyanok, a kik a törvényesen bevett felekezetekhez nem tartoznak. Eddig egy kapcsot képezett a felekezethez való hozzátartozásra nézve az, hogy a családi élet vallási alapokon nyugodott. Hogyha valaki a törvényesen bevett vallásfelekezetekből ki akart lépni, annak a családalapítás gondolatánál ennek consequentiáival is kellett számolnia. Ma már ez máskép van. Egy kötelékkel kevesebb, mely az embereket a törvényesen bevett vallásfelekezetekhez fűzi, egy kapcsolattal kevesebb, egy okkal tehát több, hogy a létező viszonyokkal számolva, törvényes intézkedéseket tegyünk azokra a honpolgárokra vonatkozólag, a kiknek száma nem csekély, nem igen nagy, de valószínűleg néhány 10